Korábbiakban már itt-ott írtam a blogban a nagy reményekkel útnak indított, de végül balsorsú Fobosz-Grunt szondáról (a továbbiakban sokszor csak FG-ként hivatkozom rá). Magyar nyelven azonban nem sok helyen lehet róla összefoglaló cikket találni. Ezért úgy gondolom, hogy a most következő bejegyzés hiánypótló is lehet a témában. Lássuk hát a FG-projekt történetét a tervektől a végkifejletig!
A Szovjetunió 1991-es felbomlásával az orosz űrkutatás jelentős veszteségeket szenvedett el: ezek közül talán a legnagyobb, hogy a már 1957 óta első számú űrrepülőtérként használt Bajkonur a frissen megalakult Kazahsztánhoz került, így Oroszország a létesítmény bérlésére kényszerült. Továbbá számos űreszközön és gyáron is osztoznia kellett a többi utódállammal. Pl. a korábban csak az Enyergija rakéta gyorsítófokozataként megépített és alkalmazott Zenyitek is leginkább az ukránok használják, de az oroszok is igénybe veszik - többek között ilyennel startolt a FG-is. Egyre inkább csökkentek az orosz űrköltségvetésre szánt összegek, számos addig folyó projektet pedig le is állítottak. Az ország űrtevékenysége gyakorlatilag kimerült a Mir űrállomás, a Glonassz navigációs és más egyéb műholdak felbocsátásában és üzemeltetésében, továbbá az űrturizmusban és az ISS építésében való részvételben (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Mir legújabb egységeit, és az ISS első modulját, a Zarját amerikai pénzből építették meg). Űrszondás programról tehát akkor szó sem lehettett. A 2000-es évek elején a gazdasági helyzet javulást mutatott, így az orosz szövetségi kormány 2005. októberében elfogadott, és 2015-ig szóló Naprendszer-kutatási tervezetében sok nagyszabású program (pl. Venyera-D, Luna-Glob) mellett helyet kaphatott a Fobosz-Grunt is. 
Egy, a Phobosra leszálló, és onnan talajmintával visszatérő űreszköz gondolata már 1996 táján (!) felmerült, ám ennek megvalósítása teljesen kizárt volt - részben a szerencsétlenül járt Marsz '96/Marsz-8 miatt... Az eredeti elképzelések szerint a FG is Proton hordozórakétával indult volna, de a tervekben végrehajtott módosítások lehetővé tették a kisebb - tehát olcsóbb - Szojuz-Fregat használatát. A programban a Mars bizonyos fokú vizsgálata is szerepelt. Az orosz űrkutatást (is) érintő negatív hatások ellenére a a projekt nem vérzett el, sőt a változtatásokat követően az orosz űrszondák fejlesztője, az NPO Lavocskin cég is szárnyai alá vette. A XXI. század elején az orosz gazdaság újból éledezni kezdett, és esély mutatkozott a tervek életre kelésére: 2004. februárjában az orosz űrűgynökség (RKA v. Roszkoszmosz) akkori vezetője, Jurij Koptyev felvette a Focus-Mars projektet, melyben egy keringőegységet (orbitert), továbbá egy a Marsra és a Phobosra leszálló egységeket (landereket) tartalmazó űrszonda képe rajzolódott ki - a későbbi FG. Éppen ezért a FG bizonyos értelemben a korábbi Fobosz és Marsz '96 programok ötvözeteként fogható fel. Még ebben a hónapban az ország űrkutatási intézete (IKI) 40 milliárd rubelt kapott a kormánytól a küldetés megvalósítására, azonban már az akkori becslések szerint is csak maga a hordozórakéta került volna 1 milliárdnál is többe. A hivatalosan 2005. október 22-én indított programot a kormány is bejelentette közleményében. Akkor a startot a 2009. októberében lévő indítási ablakra határozták meg. Az építést 2006. júniusában megkezdték, 2007. április 5-én a szonda fő tervezőcsoportja - élükön Igor Goroskov főtervezővel - tárgyalásokat kezdett a Roszkoszmosszal és más intézetekkel a projekbe való bevonás céljából. A megbeszélések sikerrel zárultak, olyannyira, ez év augusztusára össze is állt a későbbi szonda jeleit vevő követőhálózat. Ugyanebben az évben felvetették annak lehetőségét, hogy a Fobosz-Grunt reléállomásként szolgálhatna az ESA (akkor még) 2009-ben a Marsra küldendő rovere, az ExoMars-1/Pasteur számára. 
Ugorjunk vissza 2005. júniusába, ekkor ui. a FG története ismét egy meghatározó szakaszba lépett! Anatolij Perminov, az orosz űrügynökség akkori feje azt nyilatkozta: Kína szívesen részt venne a küldetésben egy kisméretű űrszondával (szubszatellitával). 2006. novemberében a szándékot meg is erősítették. 2007. június 27-én az RKA moszkvai székházában alá is irták a Mars és a Phobos kutatásárólé szóló orosz-kínai együttműködési egyezményt, melyet kormányzati szinten is megkoronázott Vlagyimir Putyin és Hu Jintao államfők találkozója. 
A kínai űreszköz egy 750*750*600 mm-es oldalhosszúságú hasáb (1.és 3.ábra), tömege 110 kg, kinyitott napelemi 7,85 m-es fesztávolságúak. A neve Jinghuo-1 lett, mely a hagyományos kínai nyelvben "világító tűz"-et jelent (néha "szentjánosbogár"-ként is fordítják). 2007. március 26-án a Hong Kong-i Politechnikai Egyetem vállalta a FG Talajminta-előkészítő Rendszerének kifejlesztését, mely leőrli a talajmintákat 1mm-esnél kisebbre, és ezeket elkülöníti helyszíni analízisre. Az őrlőberendezés a távirányítású manipulátor végén kap helyet a miniatűr spektrométer (kémiai elemzésre használt eszköz, mely az anyagok által kibocsátott sugárzásokat használja azok mennyiségének és minőségének meghatározására) és kamera mellett. A Jinghuo-1 megjelenése is még lehetővé tette a a Szojuz-Fregat rakéta használatát - mint említettem - 2009. októberében, mert az eredetileg 8 tonnásra tervezett űreszközegyüttes tömegét 2 tonnára csökkentették. Ekkor még egy távvezérlésű autócska (rover) is szerepelt a tervekben, mely 3 év alatt járta volna körbe a Phobost, miközben a legérdekesebb talajmintákkal tért volna vissza a landerhez. Érdekesség, hogy a Fobosz-Grunt az orosz űrprogramban hivatalosan kisbolygó-kutató küldetésként szerepel (a szonda szerkezetét az 1.ábra mutatja, az egyes egységek szerepét a következő részben mutatom be). A munkálatok lassan haladtak, így az indítás is egy marsi - azaz két földi - évet csúszott. 2010. júniusában a startot tavaly 25-ében határozták meg, melyet 4 hónappal később november 8-ra hoztak előre. Ezzel együtt a hordozórakétát is megváltoztatták Zenyit 2SB-re, melyet Fregat gyorsítófokozattal egészítenek ki. 2008. júniusában az ESA-val való együttműködés keretében a Mars Express nevű szonda közeli, nagyfelbontású képeket készített a FG lehetséges leszállóhelyeiről, melyet szándékosan a holdacska túlsó oldalára terveztek (5.ábra). A szonda építése csúszott, a start időpontja pedig egyre közeledett... Hamarosan jövök a következő résszel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése