2010. június 25., péntek

30 éve repült Berci 3. - az oroszok (is) már az Akadémián vannak...


Ezzel meg is érkeztünk a sorozat utolsó részéhez, melyben az idei megemlékezések utolsó hivatalos rendezvényén tapasztaltakról szólnék pár mondatban


Május 26-án magamnak tett igéretemhez híven  Berci előzetes meghívására meg is jelentem a kezdési időpont előtt nem sokkal a Magyar Tudományos Akadémiában. Szerencsére egy szép és kedves hölgy útbaigazított, így jutottam be a díszterembe, ahol nem mindennapi élményben volt részem. A konferencián megjelent a korábban már megemlített Kubaszov és Leonov kozmonauták is, de emellett még számos külföldi - orosz, lengyel, amerikai sőt szlovák - űrhajós is megjelent. A hallgatóság nagy létszámú volt  - szerintem 100-an biztosan voltak - , idő előtt elfoglalták a kedvező helyeket, így nekem csak az utolsó sorban jutott hely. Meglepetésként szolgált Magyari Béla jelenléte is. A mellékelt, 1. képen látható, bár nem olvasható egy idézet Bercitől, mely így szólt: "Soha le nem írható, talán el sem képzelhető az az érzés, amit először éreztem, amikor megláttam Magyarországot" (a mondat egyébként 1980. május 30-án hangzott el).  Hosszú ideig kellett várni a tényleges kezdésre, addig e felirat volt látható, a hangulatot pedig élő hegedűzene tette kellemessé. Elől a pulpituson 5 személy ült a hallgatókkal szemben, név szerint balról jobbra haladva: Alexej Arhipovics Leonov, Valerij Nyikolajevics Kubaszov, Farkas Bertalan, az MTA elnöke (a nevét sajnos nem jegyeztem meg), valamint Loren Wilber Acton amerikai asztronauta, aki Bercihez hasonlóan is csak egyszer repült, az STS-51-F repülésen (ő egyébként a Napból érkező röntgensugarakat vizsgálta a Spacelab 2. repülésén).
Először az elnök beszélt, mintegy megnyitva ezzel a rendezvényt. Ezt Berci beszéde követte, melyben megköszönte a - szokásoknak megfelelően - , hogy ilyen sokan jöttek el. Elmondása szerint űrutazása sokat lendített az űrkorszakon, de köszönetet mondott akkori támogatóinak, többek között Magyari Bélának is.
Ezek után bemutatta a többi előadót is, elsőként Vladimir Remek cseh űrhajóst is, aki az Interkozmosz-program során 1978. március 2-a és 10-e között repült Szaljut-6 űrállomásra a Szojuz-28 űrhajóval - egyben ő volt az első nem-szovjet kozmonauta is (a többieket is bemutatta, de nevüket sajnos nem sikerült megjegyeznem...).
Újra az MTA elnöke kapott szót, aki átadta Kovács Kálmánnak, a Magyar Űrkutatási Tanács (MŰT) elnökének. Szerinte nagy jelentőségű volt Berci utazása, mert önállóan ilyet nem lehetett volna megvalósítani. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy amikor néhány éve a magyar származású Charles Simonyi az ISS fedélzetén volt, akkor egy kicsit Bercit láthattuk benne.
Ezt követően Prof. Szakcsy Mihály előadása hangzott el, amely élettudományi kísérletek elvégzéséről szólt. Elmondta, hogy közreműködött a Műegyetemi Természet- és Sporttudományi Egyesületet, melynek célja az űrkutatás interdiszciplináris alkalmazása. A beszéd után a házigazda felkonferálta Solymos Jánost, aki előadását magyarul tartotta, bár a kivetítőn ez angol nyelven jelent meg. Létrejött egy alapítvány (Space for Earth), melynek célja az űrkutatással foglalkozó tudósok együttműködésének segítése. A BHE Bonn Hungary nevű űripari cég  közreműködésével ( a cég résztvesz többek között a MaSat-1 műhold fejlesztésében is) egy űrkutatási központot szeretnének létrehozni Budapesttől nem messze, nyugatra (Aerospace City). A létesítmény különböző részterületek szerint lenne felosztva. A projekt eddig nem kapott támogatást, bár az oktatásban is nagy szerep jutna ennek. Éppen ezért egy kisebb jellegű változatot is készítettek, azonban még csak papíron. A szakember szerint a magyar űrkutatás együttműködés nélkül nem létezhet.
Őt a szlovák vendégűrhajós követte, melynek előadását nem részletezném, de a címe - ha jól tudom - ez volt: " Framework Agreement between WABT -  The World Agreement between Biomedical and Technology (akinek van kedve, lefordíthatja...). Űrorvostudományi és űrtechnológiai eredményeket mutatott be. Ezután Kubaszov kapott szót, aki meglepő módon oroszul tartotta meg beszédét (ezért is történhetett meg az, hogy ebből csak egy-két szót értettem meg...). A következő előadó Leonov volt szintén oroszul, ő viszont már megkérte Bercit, hogy tolmácsolja az elmondottakat. Szerinte nem véletlen, hogy ilyen helyszínen emlékeznek meg erről a repülésről. Méltatta Berciék akkori munkáját. Egyébként ő volt akkor a legénység felkészítője, ami elmondása szerint hihetetlen felelősséggel járt (ekkor tette hozzá humorosan, hogy ebbe a feleségekkel való foglalkozás is beletartozott). Nehéz volt választani Berci és Béla között - mondta Leonov. Ugyan mindig a kiválasztó bizottság tagja volt, arról, hogy végül ki repüljön, az akkori magyar kormány döntött. Kubaszovval is jó barátok. Ezúton is meghívott minden repült űrhajóst jövőre Moszkvába, Gagarin repülésének 50. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre. Az ezzel kapcsolatos bizottság elnöke maga Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin lesz orosz kormányfő lesz,  de Leonov is tagja. Beszéde végén átadott Bercinek egy Szu-27 repülőgépmodellt, valószínűleg aranyból.
Vlagyimir Mezek orosz űrhajós is anyanyelvén beszélt, Berci fordításával. Szerinte van abban igazság, amikor Oroszország és az Egyesült Államok űrháborújáról beszélnek. Ő is üdvözölte Bercit. Őt Georgij Ivanov követte szintén oroszul és tolmáccsal. Említette, hogy Berci eredetileg '79. április 10-én repült volna, továbbá a közös munkát méltatta. Majd Miroszlav Helmasewszky lengyel űrhajós következett lengyel nyelven, Berci tolmácsolásával. Örült, hogy a tudósok és a kutatók is emlékeztek erre az eseményre, és szerinte ezután is biztosan fognak. Megkérte a magyarokat, hogy ne felejtsék el barátját, Magyari Bélát sem, és vigyázzanak Bercire. Ezután még három kozmonauta következett, akik ugyancsak jó hangzású anyanylvükön tartották meg beszédeiket, az első közülük - azt hiszem, Jura(?) - egy nagyon jó gondolattal zárta monológját: az űrhajós-közösség egy nagy család, valamint az űrből nézve nincsenek határok, nyelvek.  Mindannyian a Föld lakói vagyunk, és gondoskodnunk kell jövönkről. Másikuk az űrsiklóval repült az ISS-hez, hoz társaival együtt alkalmassá tegyék az állomást 6 személy befogadására. Úgy gondolja, egyszer eljön az idő, amikor az űrhajósok együtt dolgoznak majd a Földért. Köszöntötte Berciéket az orosz űrhajósok nevében is. Ezután még egy orosz következett, viszont ő még nem járt a kozmoszban. Előadását Magyari Béla felszólalása követte, akit felkészületlenül ért és meglepett a felkérés. Azt mondta, élete legnagyobb élménye volt, amikor a kiképzés végén kimondták a végeredményt. Az akkori emlékek mindig megmaradnak benne. Köszönetet mondott mindenkinek, aki résztvett a felkészítésében, majd szavait a Bercivel való kézfogással és ölelkezéssel tette hangsúlyosabbá.
Utolsó előadóként a bejegyzés elején már bemutatott Loren Acton következett, aki a maga érdekes stílusában tartotta beszédét természetesen angolul. Mondataiban az űrhajózás nehézségeiről és szépségéről tudhattunk meg egyet s mást. Szóba került a Szojuz-Apollo küldetés is, mely véleménye szerint nagy kihívás volt az együttműködés létrehozására.
Végül az MTA elnöke arra kérte a hallgatóság tagjait, hogy gondolkodjanak el a hallottakon. A barátság és az együttműködés szükséges még a válság ellenére is.
Ezzel véget is ért a megemlékezés-sorozat hivatalos része, de az még folytatódott egészen június 3-áig (Berci ekkor tért vissza a világűrből).  A rendezvény végén szinte mindenki megrohamozta a  Kubaszov-Berci-Leonov triót és közös fényképeket, aláírást vagy interjút kértek tőlük, vagy éppen ajándákot adtak nekik. Nekem nagy nehezen sikerült megszereznem mindhármuk kézjegyét - melyek a többi ábrán megtekinthetők - , emelllett Bercit felkértem egy "e-mail interjúra" is, mely reményeim szerint hamarosan elkészül. Ezt majd a későbbiekben le is közlöm a Varga Űrközpont hasábjain (egyébként Magyari Béla aláírását már korábban megkaptam, de ez itt nem szerepel).

A bejegyzésben szereplő 1. és 3. képek Orgel Csilla megbízásából készültek, ezúton mondok neki köszönetet ezekért.

További érdekes információk:

- Interjú Kubaszovval és Bercivel a Nyíregyházi Főiskolánál: http://video.szon.hu/tag/20834/kubaszov
- Orgel Csilla képei a konferenciáról és az űrhajósok látogatásáról: http://www.facebook.com/#!/album.php?aid=2059427&id=1110081536

2010. június 16., szerda

49 éve járt először ember a világűrben

2010. április 12, hétfő


Ezen a napon 49 éve történt, hogy az első ember a világűrbe jutott a szovjet Jurij Alekszejevics Gagarin személyében. Gagarin 1961. április 12-én, közép-európai idő szerint 7 óra 07 perckor startolt a Bajkonur Űrközpontból (Tyuratam, a mai Kazahsztán területe) a Vosztok-1 egyetlen utasaként (a tartalék "személyzetet" German Tyitov alkotta). Egyszer kerülte meg bolygónkat. A 108 perces repülés végén sikeresen ért földet Szaratov várostól (Oroszország) nem messze, Szmelovka falu közelében. Ez a repülés megnyitotta az emberes űrrepülések korszakát, egyben szovjet propagandafogásként szolgált a világ, elsősorban az USA irányába.

Gagarin nehezen viselte a hirtelen jött népszerűséget, emellett a magánéleti problémái miatt is fordult az italhoz. 1962 után újrahasznosítható űrhajók tervezésével foglalkozott, 1967-ben pedig a Szojuz-1 tartalék pilótájának választották. 1967-től a szovjet űrhajóskiképzéseket vezette, mellette vadászpilóta is volt. Ez utóbbi tevékenység közben vesztette életét 1968. március 27-én kiképzőjével együtt. A baleset okai máig tisztázatlanok.

1963 óta április 12-ét az Űrhajózás Világnapjaként ünnepeljük.


Még többet Gagarinról és utazásáról:

 - Megemlékezés és beszámoló Gagarinról a Cydonián:  http://cydonia.blog.hu/2008/03/28/negyven_eve_halt_meg_gagarin
- Gagarin a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gagarin
- Gagarin űrhajója, a Vosztok-1 (Wikipédia): http://hu.wikipedia.org/wiki/Vosztok%E2%80%931
- Gagarin felkészüléséről és utazásáról a Youtube-on: http://www.youtube.com/watch?v=AYT8XF9qum0&feature=related
- Gagarin utazása a Youtube-on (a videocosmos.com-ról átvéve): http://www.youtube.com/watch?v=ko9zgw7yZTk

-Űrhajózási Lexikon címszavai

Bejegyezte: Vargaspace dátum: 7:41 0 megjegyzés

Címkék: Gagarin 49



PS.: E cikk a legelső blogomról lett átvéve, ez volt ott az 1., és egyben utolsó írásom is. Ez a tény egy súlyos baki következménye. Úgy gondoltam, hogy ne árválkodjon ott egyedül, ha már azt nem tudom folytatni, akkor minden eddigi netes írásom legyen egy helyen. A bejegyzés elején olvasható dátum a valódi keletkezés dátuma, alul pedig értelemszerűen az átvétel időpontja szerepel. Az írás Gagarin űrutazásának 49. évfordulójára készült. A hivatkozásokat kissé felturbóztam, net-kompatibilissé tettem. A hibám kiküszöbölvén most átmentettem ide, ne vesszen kárba, a másik blogot pedig terveim szerint törlöm/töröltetem. E cikkre büszke vagyok, remélem, az olvasó így utólag is szívesen fogadja tőlem, és elolvasásával megemlékszik az azóta tragikus körülmények között elhunyt kozmonauta történelmi tettére.

2010. június 15., kedd

30 éve repült Berci 2. - összejövetel a múzeumban

Az évfordulóról szóló sorozatom következő részével jelentkezem most az alábbiakban. E bejegyzésben a "hivatalos" megemlékezés 1. rendezvényéről adok összefoglalót, melyet 2010. május 13-án rendeztek meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban. Mint az a mellékelt fotón is látható, szép számban érkeztek az érdeklődők (egyébként a kép közepe és jobb széle felé félúton szerény személyem is felismerhető világoskék ingben jegyzetelés közben). A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) és a múzeum által szervezett eseményen számos szaktekintély, valamint olyan TV-riporter is megjelent, aki az akkori történések szem- és/vagy fültanuja volt. Számos beszámoló hangzott el, melyek közül némelyik amellett, hogy hasznos és tanulságos volt, még meg is nevettette a hallgatóságot. Először a helyszín igazgató-asszonya mondott köszöntőt, melyet Solymosi János MANT-elnök nyitóbeszéde követett. Kifejtette: szerinte az űrkutatás interdiszciplináris, vagyis együttműködést igénylő ágazat. Őt követte a találkozó ötletadója és főszervezője, Almár Iván csillagász, majd Apáthy István. Utóbbi személy Berci repülésekor a Központi Fizikai Kutató Intézetben (KFKI) dolgozott, és a sorozat 1. részében már említett Pille fejlesztésében is részt vett (a 2.képen három különböző generációs változata látható). Deme Sándor is a fejlesztők között volt, ő ismertette részletesebben a Pille működését és megalkotásának főbb szempontjait. A Pille olyan ún. termolumiszcens kristályokat használ fel, melyek a káros sugarakat elnyelik, majd ezeket felmelegítve az elnyelt dózissal arányos mértékű fényt bocsátanak ki. Ezt a jelenséget nevezzük termolumineszcenciának. A Pillében kalcium-szulfát kristályok vannak, ezzel az anyaggal a hétköznapokban is találkozhatunk gipsz formájában. A korábbi doziméterek a kozmonauták ruhájára voltak helyezve, és ezek adatait csak a Földre való visszatérést  követően lehetett kiértékelni. A Pille újszerűségét az adta, hogy már a világűrben el lehetett végezni az elemzést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Pille továbbfejlesztésében a BME is aktív szerepet vállalt, melynek eredményeként a műszer 18 kg-ról 1 kg-osra fogyott, térfogatát 1dm3-re mérsékelték. Az eszköz egy érzékelő és egy kiolvasó berendezésből épült fel. A Tungsrammal is együttműködés kezdődött a '80-as években, segítségükkel olyan nagy tapadóképességű és hőtűrő-képességű,  ún. borátüveget (bór-tartalmú üvegszerű anyagot) sikerült előállítani, melynek köszönhetően  az érzékelő széles spektrumban és nagy érzékenységgel volt képes detektálni a kozmikus sugarakat. A beszámolóból kiderült az is, hogy a televízió az "élő" dózismérést másfél órával később közölte.
Ezt követték az akkori televíziós személyek, akik részt vettek a repülés közvetítésében. Azaz csak követték volna, mert időközben megérkezett Berci is, és szót kért (azért hozta előre záróbeszédét, mert hívták egy másik találkozóra is, ha jól tudom, Erdélybe). Felszólalásában -bocsánat a szóhasználatért, hiszen nem egy parlamenti ülésről van szó- talán a legfontosabb mondata az volt, hogy többen kétségbe vonták űrrepülésének tényét. Megnézhettünk egy korabeli felvételt is, melyből kiderült, Berci bajszát a Szaljut-6 legénységének tagjai le akarták borotválni, mivel a többieknek sem volt. Ha jól emlékszem, kísérletük sikeres volt... Elköszönés gyanánt mindenkinek "kozmikus egészséget" kívánt, majd gyorsan távozott. Őt követte
Almár Iván, majd Dr. Bátkai László és Nagy Károly beszámolója. Utóbbi két szakember az Interferon-kísérletről beszélt. Mint már megírtam korábban, ez egy in vitro, azaz nem az élő szervezetben végzett orvosbiológiai vizsgálat volt: a kísérleti eszközben gyakorlatilag vákuumban limfocitákat (az immunrendszert képező fehérvérsejteket, melyek a vérben és a nyirokrendszerben találhatók)  ún. induktorokkal kvázi beoltották, ennek következtében azok interferont termeltek. Lényege, hogy megvizsgálják az űrrepülés emberre kifejtett hatását. Az interferon olyan fehérje, melyet a limfociták akkor termelnek, ha a szervezetet idegen anyagok vagy kórokozók támadják meg. Az induktorok pedig jelen esetben óriás- , szakkifejezéssel élve makromolekulák voltak. A kísérlet és az előadás tanulsága szerint az űrben 10-szer több interferon képződött, mint amennyi földi körülmények között szokott. Itt tudtam meg, nemcsak hogy az akkori Népszabadságban és Magyar Hírlapban is beszámoltak az eredményekről, de a kísérlet nagy hatást gyakorolt a NASA-ra is. Olyannyira, hogy ilyen irányú vizsgálatokat jóval később a Columbia-űrsikló fedélzetén is végeztek az STS-52 misszió során. Míg 1980-ban csak élő sejtekkel lehetett lebonyolítani a kísérleteket, ma már ez nélkülük is lehetséges. Ebben az előadásban még több érdekesség is elhangzott, többek között a következő dolog is, ami nagyon megmaradt bennem: az Űrhajós csoki. Az itt szereplő csomagolás ugyan nem egyezik az előadáson látottal, de minden bizonnyal ugyanaz a termék. Ez egy narancsos ízű édesség volt, bár néhány internetes forrás szerint az íze inkább az Sport szeletre emlékeztetett... Emellett megjelent egy hanglemez is "Magyar a világűrben " címmel. És pont e sorok írásakor tudtam meg azt is, hogy külön dal is született Berci repülésével kapcsolatban.
Edelényi Gábor a repülés idején a Moszkvába kiküldött operatőr volt (elmondta, hogy előtte a konzerviparban dolgozott..). A tudósítást innen Farkas józsef végezte, aki ha jól tudom, maga is tartott beszámolót. Beszámolója során bemutatott egy korabeli videót a startról. Talán ekkor hangzott el a titokzatos "Kerítsétek elő a '72-es füredi annabál szépét" mondat. Bár elmondták részletesen, mit jelentett, de nekem ez valahogy kimaradt... Azért igérem, utánajárok a dolognak, és majd utólagosan elmagyarázom. Ezután Nemes Péter következett, és ismertette az űrhajósok kiképzése során végzett orvosi vizsgálatokat. Ezek részleteitől inkább most megkímélném az Olvasót, hiszen ezek rengeteg szakszót tartalmaznak, és külön bejegyzést igényelnének. Ám egy külön írás keretében talán majd írok ezekről is... E beszámolóból tudtam meg azt is, hogy Berci a visszatérési folyamat során véletlenül bemondta, hogy nem működnek a fékezőrakéták. Ezt az oroszok le is tiltották, így a hivatalos közleményekbe be sem kerülhetett... Ha jól emlékszem, még ő beszélt a Rabotoszposzobnoszt-kísérletről is, melynek során egy olyan műszert próbáltak ki (Balaton), amellyel a kozmonauták szellemi munkavégző és információfedolgozó képessége volt vizsgálható (l. a sorozat 1.része). A műszer működésének alapgondolata még 1973-ban született meg a Pavlov Intézetben, Pejmer professzor tanszékén. Az eszköz a valószínűség-számítást alkalmazva különböző színű lámpák felvillanásával tudatta használójával a teszt eredményét.
Farkas József György TV-riporter Bajkonurból közvetítette a startot - és a leszállást. Itt hallottam először a bolgár-szovjet űrrepülés sikertelenségéről, melyet később cenzúráztak. Elmesélte, hogy akkor is Bajkonurban volt, de Berci repülésénél nem egyedül, mert Magyari Béla is ott volt. 200 m-re voltak a starthelytől egy Ikarus buszban. A leszállási hely Dzsezkazgan közelében volt valószínű, de ők sajnos rossz helyen voltak, már csak a leszállt kapszulát találták meg az űrhajósokkal.
Grósz András és Gyulai József az Eötvös-kísérletről beszéltek. Ennek lényege egy alumínium-réz ötvözet létrehozása volt űrbeli körülmények között. Ez a kísérlet sokszor sikertelenül zárult (egyikük elmondta: az édesapja vezette rá a megoldásra a tudtán kívül)...  Megtekinthettünk végül egy ilyen ötvözetet kb. 1 cm átmérőjű rúd formájában, mely csak másolat volt, de mégis hasonlított az űrrepülésen előállítottra (alumínium belül, réz kívül). Gallium-arzenid és gallium-antimonit létrehozására is tettek javaslatokat, de ezek a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak. Amiért a szovjet elvtársak természetesen a magyarokat okolták, mint minden más kis hibáért.
Az előadást követően ismét a MANT-elnök kapott szót, melynek során kiosztották az idei Fonó Albert-emlékérmeket, melyeket minden évben azok kapnak meg, akik a legtöbbet teszik a magyar űrkutatásért. Idén ezt a már nagyon idős és éppen ezért köreinkben meg nem jelent Dr. Fuchs Erik kapta meg a magyar űranyagtechnika megteremtéséért (aktív szerepet vállalt a Bealuca- és az Eötvös-kísérletek megszületésében). Továbbá a Nagy Ernő-emlékérmet is odaítélték Simon Tamásnak, az Origo.hu hírportál Tudomány-rovat szerkesztőjének ( aki nem mellesleg a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium Supernova-szakkörének is alapítója). Köszönetmondó beszéde során kiemelte Kereszturi Ákos nevét is, aki az e rovaton belül lévő Világűr alrovatot igazgatja.
Ezután Dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda (MŰI) igazgatója felkonferálta Bozó Pált, Büttner Györgyöt, Lerner Jánost és Galác Andrást - továbbá még egy kolléganőjüket, akinek nevét nem sikerült felírnom-, hogy tartsák meg beszámolójukat a Bioszféra-programról, mely a Berci által végrehajtott űrtávérzékelési, vagyis a Föld megfigyelésére és fényképezésére irányuló kísérleteket foglalta össze. Ezen belül volt az ún. Balaton-kísérlet, melynek keretében a tó vízminőségét tanulmányozták az űrállomás fedélzetéről. Az előadók egyik tagja meteorológus volt, elmondta, hogy a programra való felkészülés során meteoprológiai műholdak felvételeit is felhasználták az egyes felszíni és légköri alakzatok felismeréséhez. Szabó Jozsef és Ferenc Csaba előadásában elhangzott, hogy az űrhajósok kiválasztásában az is közrejátszott, hogy Magyari Béla némileg visszahúzódóbb volt (azonban inkább a súly volt a mérvadó - vs. megj.). Szabó József véleménye szerint is Berci volt alkalmasabb az űrrepülésre. Domján Dénes a Moszkvába kiküldött TV-stáb főszerkesztője következett, aki a repülés során a Repülésirányító Központból (CUP) jelentkezett. Az ő ötlete volt, hogy Berci majd mondjon el egy mesét a világűrből, melyet végül az előző előadók egyike, Ferenc Csaba írt meg.
A rendezvény végén Almár Iván összegezte az eseményeket, az elhangzottakat, majd ünnepélyesen lezárta a konferenciát. Mert ez lényegében az volt: a beszámolókra meghatározott időtartam volt, melyet egy laptop stopperével mértek. Volt, aki jócskán átlépte a megadott időt, de annyira érdekes volt a mondanivalója, mintha egy stand-up comedy-t hallgattunk volna. Úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy kicsivel később lett vége az egész összejövetelnek...
Tudom, némileg hiányos az általam átadott információhalmaz, ám igyekeztem érthetően és átfogóan bemutatni a tapasztalataimat. Remélem, sikerült...
Hamarosan jövök a sorozat befejező részével.

2010. június 9., szerda

Pózolj űrhajóssal!

Akár ez is lehetne a most következő kép címe, mely Budapesten készült, május 26-án. Farkas Bertalan repülésének 30. évfordulója alkalmából egy találkozó zajlott le az MTA dísztermében, melyen az "ünnepelten" kívül ott volt többek között egykori parancsnoka, Valerij Kubaszov és Alekszej Leonov is, aki a kiképzést irányította. A rendezvény végén szinte mindenki megrohamozta őket, aláírást és közös fotót kérve - megjegyzem, így tettem én is. Ami mondjuk nem is csoda, hiszen nem mindennap találkozhatunk űrhajósokkal. E tevékenység egyik terméke ez a kép is, melyen Leonov látható gyönyörű "kolléganőm", Orgel Csilla társaságában. Betehettem volna még a Kubaszovval készültet is, de úgy gondoltam, ez jobb. Nehéz volt döntenem, hiszen a hölgy mindegyiken olyan gyönyörű.... Állítólag Kubaszovot meglepte Csilla NASA-s dzsekije - nekem csak szimplán tetszik (és nem csak az).... Most pedig következzen az említett kép, bizonyságul a fenti állításokra:  
Tudom, azt ígértem, folytatom az évfordulóval kapcsolatos sorozatom, de ez egyelőre némi csúszást fog szenvedni. Azonban ez a bejegyzés is kapcsolódik hozzá, tehát egyfajta előzetesként is szolgálhat.

2010. június 6., vasárnap

A Balaton a világűrből

Most egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem, annak ellenére, hogy a Berciről szóló sorozatom többi részével még adós vagyok. Viszont megkezdődik a nyári szünet, és szerintem sokan készülnek a "magyar tengerhez"  (többek között én is). Ezért gondolatban talán már el is mehetnénk oda, persze csak képek formájában. Ám mivel ez egy űrkutatással foglalkozó blog, ezért itt nem fogunk monokinis lányokat látni. Helyette álljon itt "pihenésképpen" néhány különböző időpontban és űreszközről készített felvétel a Balatonról és környékéről, mintegy képgalériaként:

Az 1.kép egy korábbi Landsat- (ERTS) felvételen mutatja a Balatont hamis színezéssel. Itt a színeknek konkrét jelentése van: a szürkés árnyalatok településeket, a vörös természetes növényzetet (pl. erdőségeket), a zöldesek pedig szántóföldeket mutatnak. A vörös szín jobbára dombokkal (pl. fonyódi dombvidék) és hegységekkel (pl. Balaton-felvidék, Bakony) van kapcsolatban. A kék szín sötétedése a tó mélységével állhat összefüggésben (NASA).


A 2. képet egy későbbi Landsat-műhold készítette, ugyanazzal a színkódos technológiával, viszont nagyobb felbontással és fényképezett területtel (NASA). Hasonlítsuk össze az előző felvétellel!


A 3. képet a Landsat-7 készítette, de már az előbbinél is nagyobb felbontással, és természetes színezéssel. A Balaton zöld színéért feltehetően a vizinövények által termelt  klorofill felelős. Ezt is vessük össze az előbbiekkel!


Ez a felvétel már jóval nagyobb területet, konkrétan majdnem az egész Dunántúlt mutatja természetes színekben. Jól kivehetők rajta az egyes felszíni alakzatok, így a Balalton is. A fehér területek felhőzetre utalnak. A felvételt a NASA Terra-műholdja készítette.




Az 5. kép egy radarfelvétel, melyet az ESA ERS-műholdpárosának 2. tagja készített. A fehér területek jelölik a településeket. A fekete pedig vízfelületet jelöl, ezek árnyalása a mélységgel áll arányosságban. A négyzetek és a kör által határolt területeket az ESA honlapján kiemelték külön felvételként.


Nyílván még számos képet mutathattam volna itt, de egyrészt helyhiány, másrészt keresési nehézségek miatt nem lehetséges ez. De azért remélem, hogy az itt felvonultatott anyag is elegendőnek bizonyult annak bemutatására, hogy egy ilyen kis régió a világűrből is mutatkozhat érdekesnek.


Még több űrfelvétel a Balatonról:
- Műholdképek az  ELTE műholdvevő állomásáról: http://nimbus.elte.hu/kutatas/sat/index.html
- Magyarország az űrből (Zrínyi Katonai Kiadó, 1981)

2010. június 5., szombat

30 éve repült Berci

Tudom, hogy a  most következő cikksorozatom sajnos kissé megkésve jelenik meg, hiszen május 26-a, de még június 3-a is elmúlt már (hamarosan látni fogjuk, miért e két dátumot emeltem ki). Kis hazánk első - és mindezidáig egyetlen "hivatásos"- űrhajósa, Farkas Bertalan 30 éve jutott el a világűrbe, melynek okán több rendezvény és találkozó került megrendezésre határainkon innen és túl. Sajnos különböző problémák miatt nem kezdhettem bele eddig a cikksorozatba -ezért ezúton elnézést is kérek - , melyet e sorok írásakor 3 részesre tervezek. Érdemes lesz ezeket is elolvasni!
1975. július 15-e fontos dátum az űrhajózásban, ugyanis ekkor kezdődött meg a nemzetközi űrrepülések korszaka. Ezen a napon kapcsolódott össze először a Szojuz-19 és az Apollo-18 űrhajó, és a legénységek talákoztak egymással. Ez, vagyis az Apollo-Szojuz repülés (ASTP) nagy szerepet játszott abban, hogy a Szovjetunió elindítsa az Interkozmosz-programot. Ennek keretében a szocialista országok 1-1 űrhajósa vendégként repülhetett szovjet parancsnoka társaságában a Szaljut-6 űrállomásra, ahol értékes kísérleteket és vizsgálatokat végezhetett (voltak persze kivételek is, hiszen a program során francia, sőt szír és indiai kozmonauta is eljutott a világűrbe, ezek pedig nem a keleti blokk állampolgárai voltak). Magyarország az 5. Interkozmosz-repülésen képviseltethette magát.
Farkas Bertalant - vagy ahogy mindenki ismeri: Bercit - sok jelölt közül választották a repülésre. A kiválasztás vége felé 4-re, majd 2-re csökkent a jelöltek száma. Berci és Magyari Béla között folyt még a verseny az űrrepülésért. De mint tudjuk, csak egy maradhat: végül Bercire esett a válsztás, Magyari pedig a tartalék legénység tagjává vált. Ennélfogva Berci parancsnoka Valerij Kubaszov, Magyarié pedig Vlagyimir Dzsanibekov lett, akikkel a két magyar együtt megkezdte a kiképzést a Gagarin Űrhajós-kiképző Központban, Csillagvárosban. Berci eredetileg 1979. április 20-án repülhetett volna, ám időközben előrébb hozták a szovjet-bolgár űrrepülést, így arra csak következő év május 26-án kerülhetett sor. És valóban, az említett napon Farkas Bertalan megkezdte 8 napos küldetését Bajkonurból a Szojuz-36 fedélzetén. A küldetés hívójele Orion volt. Az űrhajó sikeresen dokkolt a Szaljut-6-tal - ám ugyanez nem volt elmondható a bolgár repülés esetében...  Az állomáson két szovjet űrhajós fogadta őket: Leonyid Popov és Valerij Rjumin, akikkel közös kutatásokat folytattak. Hosszú lenne ismertetni az egész akkor folytatott kutatási programot, ezért csak röviden mutatom be a Berci által végzetteket: nagyon fontos volt közülük a Pille-dózismérő kipróbálása (Dóza-kísérlet), mely igazából technológiai kísérletnek tekinthető. Fontossága abban rejlik, hogy először lehetett egy helyen és időben megmérni az űrhajósokat ért sugárzás mennyiségét (dózisát), és az eredményeket kiértékelni. A műszert a KFKI munkatársai fejlesztették ki, továbbfejlesztett változatait pedig ma is ott találhatjuk a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) és az űrsiklókon is. Az Eötvös-kísérlet során néhány, a félvezetőtechnikában fontos anyag -gallium, arzén, indium, ólom- kristályszerkezetét és ötvözeteit vizsgálta, míg a hasonló jellegű Bealuca-kísérletban eltérő fajsúlyú fémek egymásban való oldódását, és az így létrejött ötvözeteket tanulmányozta. A Rabotoszposzobnoszt-vizsgálat alkalmával a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézet, valamint a Medicor által fejlesztett Balaton nevű műszerrel vizsgálták meg a kozmonauták szellemi munkavégző képességét. Berci elvégzett egy Interferon névre hallgató orvosbiológiai kísérletet is, melynek során az immunrendszer sejtjeinek interferon-termelését vizsgálta a mikrogravitáció körülményei között. Eredmény: az űrállomáson lévő sejtek 4-8-szor annyi interferon-fehérjét termeltek, mint a földi körülmények között lévők. A kísérlet még a NASA érdeklődését is felkeltette, olyannyira, hogy hogy később a Spacelab fedélzetén - durván fogalmazva -  gyakorlatilag megismételték. A küldetés során 2-szer is elhaladtak hazánk felett, így több űrfelvétel is készült. A felvételek megtalálhatók a Magyarország a Szaljut-6 fedélzetéről című könyvben, melyet én szeretnék rövid időn belül beszerezni....
Kubaszov és Berci június 3-án sikeresen földet értek a Szojuz-35 visszatérő kapszulájával a Szovjetunió területén. Berci bár külföldi volt, mégis megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést 1980. június 31-én.
 Nos, ennyit röviden a mi Bercink űrutazásról. Aki még jobban bele kíván mélyülni a témába, annak a bejegyzés alján található hivatkozásokat jaavslom, de természetesen jövök majd a sorozat többi részével is....

Még több a témával kapcsolatban:
-Farkas Bertalan (Wikipédia): http://hu.wikipedia.org/wiki/Farkas_Bertalan (innen további oldalak is elérhetők)
- Űrhajózási Lexikon
- Valerij Kubaszov: A kozmosz érintése (Kossuth Könyvkiadó/ Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó, 1986)
- Az M1 összeállítása az űrrepülésről korabeli videóanyaggal: http://www.youtube.com/watch?v=5gxQyCUwfGg