A sorozat előző részében - jó régen volt már - leginkább a holdraszállások tagadásával foglalkoztam. Most egy olyan történetet mutatok be, mely pont az ellenkezőjét állítja, ám az ismerttől jelentősen eltérő nézőpontból.
Csaknem másfél évvel ezelőtt találkoztam egy televíziós riport során a most bemutatott állításokkal. Majd jóval ezután, idén nyáron sikerült megszereznem az ezt tartalmazó újságcikk szkennelt változatát, és kissé ledöbbentem. Az itt meg nem nevezendő újság szerzője nagyrészt megőrzi objektivitását, a szövegben viszont többször is finoman jelzi véleményét, mintegy rásegítve az olvasót a mondanivaló "bekajálására". Hozzáteszem, ő is másodkézből szerezte a leírt információkat, melyben nem kevesebbet állítanak, hogy az Apollo-20 küldetés igazából a Holdra ment. Hogy ebben mi a furcsa vagy meglepő, máris kifejtem: felütve az Űrhajózási Lexikont vagy más komolyabb űrkutatási forrást, olvashatjuk, hogy az eredetileg 20 - egyesek szerint 21- küldetésre tervezett Apollo-programot 1970-ben a nixoni vezetés 17-re rövidítette költségvetési problémák és a vietnami háború miatt (1959-1973). Az utolsó emberes Hold-expedíció tehát 1972. decemberében megtörtént, ezt követően az Apollók már csak Föld-körüli pályán repültek. Ekkor állították pályára a sikeres Skylab-űrállomást is, mely lényegében a törölt küldetések egyikének hardvereiből (Saturn-V legfelső fokozata, holdkomp) lett megépítve. A laboratórium 1973. május 14 és 1979. július 11. között működött. 1975. júliusában megkezdődött az űrverseny enyhülése, amikoris a két versengő szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok végrehajtották első közös űrrepülésüket az Apollo-Szojuz (vagy Szojuz-Apollo, kinek hogy tetszik..) program során. Ennek részleteibe most inkább nem mennék bele, a lényeg, hogy a hivatalos források szerint az ekkor alkalmazott amerikai űrhajó viselte az Apollo-20 jelzést. És innentől kezdődik történetünk, melynek szülőatyja egy bizonyos William Rutledge. A ma Ruandában élő 78 éves úr a Bell Laboratories korábbi alkalmazottja, és nem mellesleg az USAF volt specialistája is. Rutledge 2007. áprilisa óta hozza nyílvánosságra "bizonyítékait" fotók, videók és egyéb dokumentumok formájában, melyek szerint '72 után is történt egy holdraszállás, igaz, titokban. Mi több, ez már a szovjetekkel közösen történt! Nézzük csak meg a küldetés állítólagos logóját (1.kép)! Máris két ismerős névvel találkozunk: az egyik maga Rutledge, a másik pedig Leonov. Az a Leonov, aki amellett, hogy elsőként hajtott végre űrsétát, ismerősnek tűnhet még pl. a Pózolj űrhajóssal! című bejegyzésből is. Ezek szerint a Szojuz-Apollo után az amerikaiak a szovjetek bevonásával még egy közös űrrepülést végeztek, de immár a Holdra. A küldetés célja a Hold túlsó oldalán található, Izsák Imre Gyuláról elnevezett kráter volt. Állítólag régebbi Apollo-repülések során készített fényképeken olyan, 3 és fél kilométeres hosszúságú, szivarszerű azonosítatlan objektum volt látható, mely érdekes célnak bizonyult (2.kép). Az Apollo-program innentől kezdve átkerült az USAF hatáskörébe, és a rakétákat sem Cape Canaveral-ről, hanem a Vandenberg-támaszpontról indították. Az Apollo-19 során az űrhajósok egy földi teszt során életüket vesztették, így a Apollo-20 legénysége érhette el elsőként a térséget 1976-ban. Viszont amit ott találtak, nem mindennapi volt: a titokzatos "óriásszivar"-ról kiderült, egy évmilliók óta a Holdon lévő földönkívüli űrhajó. Egy másik felvételen pedig egy furcsa, női holttestre emlékeztető alakzat látható, mely az elmondások szerint az idegen űrhajó pilótanője lehetett (3.kép). Ha jobban megnézzük a fotót, akkor megállapítható, hogy az egy holdkomp belsejében készült. A szakértők azonban erősen kétségbe vonják a történet valóságalapját: Schuminszky Nándor szerint egyenesen lehetetlen lenne Vandenberg-ből emberes Hold-expedíciót indítani, hiszen egy ilyenhez Saturn-V vagy ahhoz hasonló nagyságú rakéta kellett, az ehhez való indítóállás pedig nincs meg a támaszponton. További gyenge pontja, hogy a felszínen talált, "holdvárosnak" elnevezett komplexum pontosan olyan területen található, amilyet az Apollo-17 (?) felvételein is láthatunk. Emellett tudjuk, hogy az Apollo-program a szovjetek leelőzését hivatott megvalósítani a hidegháborúban. Miért fogott volna össze hát a két nagyhatalom egy ilyen célért, ráadásul a katonai szervezetek szintjén? Ezt megtehette volna a NASA is a szovjetekkel. Mi több, Thomas O. Paine, az űrhivatal akkori vezetője levelekkel bombázta az oroszokat az együttműködés jegyében, ám abból nem lett semmi. Igazából mindez nem volt teljesen komoly részükről: az USA a holdraszállásokat egyedül, önerőből akarta megvalósítani, ezzel is kvázi beinteni vetélytársaiknak. Egy szó, mint száz: az Apollo-20 holdraszállása nem történt meg! Minden bizonnyal egy olyan, feltűnésre vágyó embert láthatunk Rutledge személyében, aki egyszerűen csak fel akarta kavarni az állóvizet maga és a holdprogram körül. Egyébként az, hogy a történet sokak által hihetővé, sőt meggyőzővé válik, az pusztán pszichológiai természetű: az emberek többsége ma már unalmasnak, érdektelennek tartja az űrkutatást. Szinte mindenki ismeri már Armstrongék történetét, amint "könnyedén" leszállnak a Holdra, tesznek néhány "kis lépést", kutatnak, majd visszajönnek. Azt is, hogy az Apollo-program később csendben elvesztette varázsát, ezáltal létjogosultságát is. Pontosan ezért volt szükség egy nem szokványos, kalandos történetre, amit még érdekesebbé tesz az "eltitkolt" jelző is, valamint két komoly szakember szerepe is - még ha talán Leonov jót is nevet az egészen... A "mesélő" még belesző egy-két érdekesebb szálat is a mondanivalóba, pl. az Apollo-19 váratlan földi tragédiáját is (vö. Apollo-1). Egyébként a nevezett cikk írója felhívja a figyelmet az Apollo-program hardvereinek mennyisége közti aránytalanságra, pl. egy Apollo-űrhajó hiányára. Ezek valószínűleg múzeumokban tekinthetők meg.
Írásom arra szolgált, hogy lehetőleg felvilágosítsam az űrkutatás iránt érdeklődőket, hogy nem kell, sőt nem is szabad mindent elhinni, ami izgalmas, és még hihetőnek is tűnik. Bár a leírtak ellenére is még számos kérdőjel marad a témával kapcsolatban, de remélem, ezek "megszüntetésére" alkalmasak lesznek az alábbi linkek:
- Apollo-20 (a történetről): http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://amindenit.blog.hu/media/image/apollo20_resize_www.kepfeltoltes.hu_.jpg&imgrefurl=http://amindenit.blog.hu/2009/09/24/apollo_20&usg=__ScrBn5Mi5cklDYL0pETsxx-xQCs=&h=1310&w=1904&sz=1397&hl=hu&start=13&zoom=1&um=1&itbs=1&tbnid=L5y84ZF1K6oooM:&tbnh=103&tbnw=150&prev=/images%3Fq%3Dapollo-20%26um%3D1%26hl%3Dhu%26sa%3DN%26ndsp%3D20%26tbs%3Disch:1 (itt megtalálható képfájl formájában az említett cikk is, mely letölthető és elolvasható)
- Apollo-20 (a valóság, angolul): http://www.astronautix.com/flights/apollo20.htm
- Videó az állítólagos küldetésről: http://www.youtube.com/watch?v=Y3X5oucqQe4
- Űrhajózási Lexikon
Csaknem másfél évvel ezelőtt találkoztam egy televíziós riport során a most bemutatott állításokkal. Majd jóval ezután, idén nyáron sikerült megszereznem az ezt tartalmazó újságcikk szkennelt változatát, és kissé ledöbbentem. Az itt meg nem nevezendő újság szerzője nagyrészt megőrzi objektivitását, a szövegben viszont többször is finoman jelzi véleményét, mintegy rásegítve az olvasót a mondanivaló "bekajálására". Hozzáteszem, ő is másodkézből szerezte a leírt információkat, melyben nem kevesebbet állítanak, hogy az Apollo-20 küldetés igazából a Holdra ment. Hogy ebben mi a furcsa vagy meglepő, máris kifejtem: felütve az Űrhajózási Lexikont vagy más komolyabb űrkutatási forrást, olvashatjuk, hogy az eredetileg 20 - egyesek szerint 21- küldetésre tervezett Apollo-programot 1970-ben a nixoni vezetés 17-re rövidítette költségvetési problémák és a vietnami háború miatt (1959-1973). Az utolsó emberes Hold-expedíció tehát 1972. decemberében megtörtént, ezt követően az Apollók már csak Föld-körüli pályán repültek. Ekkor állították pályára a sikeres Skylab-űrállomást is, mely lényegében a törölt küldetések egyikének hardvereiből (Saturn-V legfelső fokozata, holdkomp) lett megépítve. A laboratórium 1973. május 14 és 1979. július 11. között működött. 1975. júliusában megkezdődött az űrverseny enyhülése, amikoris a két versengő szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok végrehajtották első közös űrrepülésüket az Apollo-Szojuz (vagy Szojuz-Apollo, kinek hogy tetszik..) program során. Ennek részleteibe most inkább nem mennék bele, a lényeg, hogy a hivatalos források szerint az ekkor alkalmazott amerikai űrhajó viselte az Apollo-20 jelzést. És innentől kezdődik történetünk, melynek szülőatyja egy bizonyos William Rutledge. A ma Ruandában élő 78 éves úr a Bell Laboratories korábbi alkalmazottja, és nem mellesleg az USAF volt specialistája is. Rutledge 2007. áprilisa óta hozza nyílvánosságra "bizonyítékait" fotók, videók és egyéb dokumentumok formájában, melyek szerint '72 után is történt egy holdraszállás, igaz, titokban. Mi több, ez már a szovjetekkel közösen történt! Nézzük csak meg a küldetés állítólagos logóját (1.kép)! Máris két ismerős névvel találkozunk: az egyik maga Rutledge, a másik pedig Leonov. Az a Leonov, aki amellett, hogy elsőként hajtott végre űrsétát, ismerősnek tűnhet még pl. a Pózolj űrhajóssal! című bejegyzésből is. Ezek szerint a Szojuz-Apollo után az amerikaiak a szovjetek bevonásával még egy közös űrrepülést végeztek, de immár a Holdra. A küldetés célja a Hold túlsó oldalán található, Izsák Imre Gyuláról elnevezett kráter volt. Állítólag régebbi Apollo-repülések során készített fényképeken olyan, 3 és fél kilométeres hosszúságú, szivarszerű azonosítatlan objektum volt látható, mely érdekes célnak bizonyult (2.kép). Az Apollo-program innentől kezdve átkerült az USAF hatáskörébe, és a rakétákat sem Cape Canaveral-ről, hanem a Vandenberg-támaszpontról indították. Az Apollo-19 során az űrhajósok egy földi teszt során életüket vesztették, így a Apollo-20 legénysége érhette el elsőként a térséget 1976-ban. Viszont amit ott találtak, nem mindennapi volt: a titokzatos "óriásszivar"-ról kiderült, egy évmilliók óta a Holdon lévő földönkívüli űrhajó. Egy másik felvételen pedig egy furcsa, női holttestre emlékeztető alakzat látható, mely az elmondások szerint az idegen űrhajó pilótanője lehetett (3.kép). Ha jobban megnézzük a fotót, akkor megállapítható, hogy az egy holdkomp belsejében készült. A szakértők azonban erősen kétségbe vonják a történet valóságalapját: Schuminszky Nándor szerint egyenesen lehetetlen lenne Vandenberg-ből emberes Hold-expedíciót indítani, hiszen egy ilyenhez Saturn-V vagy ahhoz hasonló nagyságú rakéta kellett, az ehhez való indítóállás pedig nincs meg a támaszponton. További gyenge pontja, hogy a felszínen talált, "holdvárosnak" elnevezett komplexum pontosan olyan területen található, amilyet az Apollo-17 (?) felvételein is láthatunk. Emellett tudjuk, hogy az Apollo-program a szovjetek leelőzését hivatott megvalósítani a hidegháborúban. Miért fogott volna össze hát a két nagyhatalom egy ilyen célért, ráadásul a katonai szervezetek szintjén? Ezt megtehette volna a NASA is a szovjetekkel. Mi több, Thomas O. Paine, az űrhivatal akkori vezetője levelekkel bombázta az oroszokat az együttműködés jegyében, ám abból nem lett semmi. Igazából mindez nem volt teljesen komoly részükről: az USA a holdraszállásokat egyedül, önerőből akarta megvalósítani, ezzel is kvázi beinteni vetélytársaiknak. Egy szó, mint száz: az Apollo-20 holdraszállása nem történt meg! Minden bizonnyal egy olyan, feltűnésre vágyó embert láthatunk Rutledge személyében, aki egyszerűen csak fel akarta kavarni az állóvizet maga és a holdprogram körül. Egyébként az, hogy a történet sokak által hihetővé, sőt meggyőzővé válik, az pusztán pszichológiai természetű: az emberek többsége ma már unalmasnak, érdektelennek tartja az űrkutatást. Szinte mindenki ismeri már Armstrongék történetét, amint "könnyedén" leszállnak a Holdra, tesznek néhány "kis lépést", kutatnak, majd visszajönnek. Azt is, hogy az Apollo-program később csendben elvesztette varázsát, ezáltal létjogosultságát is. Pontosan ezért volt szükség egy nem szokványos, kalandos történetre, amit még érdekesebbé tesz az "eltitkolt" jelző is, valamint két komoly szakember szerepe is - még ha talán Leonov jót is nevet az egészen... A "mesélő" még belesző egy-két érdekesebb szálat is a mondanivalóba, pl. az Apollo-19 váratlan földi tragédiáját is (vö. Apollo-1). Egyébként a nevezett cikk írója felhívja a figyelmet az Apollo-program hardvereinek mennyisége közti aránytalanságra, pl. egy Apollo-űrhajó hiányára. Ezek valószínűleg múzeumokban tekinthetők meg.
Írásom arra szolgált, hogy lehetőleg felvilágosítsam az űrkutatás iránt érdeklődőket, hogy nem kell, sőt nem is szabad mindent elhinni, ami izgalmas, és még hihetőnek is tűnik. Bár a leírtak ellenére is még számos kérdőjel marad a témával kapcsolatban, de remélem, ezek "megszüntetésére" alkalmasak lesznek az alábbi linkek:
- Apollo-20 (a történetről): http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://amindenit.blog.hu/media/image/apollo20_resize_www.kepfeltoltes.hu_.jpg&imgrefurl=http://amindenit.blog.hu/2009/09/24/apollo_20&usg=__ScrBn5Mi5cklDYL0pETsxx-xQCs=&h=1310&w=1904&sz=1397&hl=hu&start=13&zoom=1&um=1&itbs=1&tbnid=L5y84ZF1K6oooM:&tbnh=103&tbnw=150&prev=/images%3Fq%3Dapollo-20%26um%3D1%26hl%3Dhu%26sa%3DN%26ndsp%3D20%26tbs%3Disch:1 (itt megtalálható képfájl formájában az említett cikk is, mely letölthető és elolvasható)
- Apollo-20 (a valóság, angolul): http://www.astronautix.com/flights/apollo20.htm
- Videó az állítólagos küldetésről: http://www.youtube.com/watch?v=Y3X5oucqQe4
- Űrhajózási Lexikon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése