Az évfordulóról szóló sorozatom következő részével jelentkezem most az alábbiakban. E bejegyzésben a "hivatalos" megemlékezés 1. rendezvényéről adok összefoglalót, melyet 2010. május 13-án rendeztek meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban. Mint az a mellékelt fotón is látható, szép számban érkeztek az érdeklődők (egyébként a kép közepe és jobb széle felé félúton szerény személyem is felismerhető világoskék ingben jegyzetelés közben). A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) és a múzeum által szervezett eseményen számos szaktekintély, valamint olyan TV-riporter is megjelent, aki az akkori történések szem- és/vagy fültanuja volt. Számos beszámoló hangzott el, melyek közül némelyik amellett, hogy hasznos és tanulságos volt, még meg is nevettette a hallgatóságot. Először a helyszín igazgató-asszonya mondott köszöntőt, melyet Solymosi János MANT-elnök nyitóbeszéde követett. Kifejtette: szerinte az űrkutatás interdiszciplináris, vagyis együttműködést igénylő ágazat. Őt követte a találkozó ötletadója és főszervezője, Almár Iván csillagász, majd Apáthy István. Utóbbi személy Berci repülésekor a Központi Fizikai Kutató Intézetben (KFKI) dolgozott, és a sorozat 1. részében már említett Pille fejlesztésében is részt vett (a 2.képen három különböző generációs változata látható). Deme Sándor is a fejlesztők között volt, ő ismertette részletesebben a Pille működését és megalkotásának főbb szempontjait. A Pille olyan ún. termolumiszcens kristályokat használ fel, melyek a káros sugarakat elnyelik, majd ezeket felmelegítve az elnyelt dózissal arányos mértékű fényt bocsátanak ki. Ezt a jelenséget nevezzük termolumineszcenciának. A Pillében kalcium-szulfát kristályok vannak, ezzel az anyaggal a hétköznapokban is találkozhatunk gipsz formájában. A korábbi doziméterek a kozmonauták ruhájára voltak helyezve, és ezek adatait csak a Földre való visszatérést követően lehetett kiértékelni. A Pille újszerűségét az adta, hogy már a világűrben el lehetett végezni az elemzést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Pille továbbfejlesztésében a BME is aktív szerepet vállalt, melynek eredményeként a műszer 18 kg-ról 1 kg-osra fogyott, térfogatát 1dm3-re mérsékelték. Az eszköz egy érzékelő és egy kiolvasó berendezésből épült fel. A Tungsrammal is együttműködés kezdődött a '80-as években, segítségükkel olyan nagy tapadóképességű és hőtűrő-képességű, ún. borátüveget (bór-tartalmú üvegszerű anyagot) sikerült előállítani, melynek köszönhetően az érzékelő széles spektrumban és nagy érzékenységgel volt képes detektálni a kozmikus sugarakat. A beszámolóból kiderült az is, hogy a televízió az "élő" dózismérést másfél órával később közölte. Almár Iván, majd Dr. Bátkai László és Nagy Károly beszámolója.
Utóbbi két szakember az Interferon-kísérletről beszélt. Mint már megírtam korábban, ez egy in vitro, azaz nem az élő szervezetben végzett orvosbiológiai vizsgálat volt: a kísérleti eszközben gyakorlatilag vákuumban limfocitákat (az immunrendszert képező fehérvérsejteket, melyek a vérben és a nyirokrendszerben találhatók) ún. induktorokkal kvázi beoltották, ennek következtében azok interferont termeltek. Lényege, hogy megvizsgálják az űrrepülés emberre kifejtett hatását. Az interferon olyan fehérje, melyet a limfociták akkor termelnek, ha a szervezetet idegen anyagok vagy kórokozók támadják meg. Az induktorok pedig jelen esetben óriás- , szakkifejezéssel élve makromolekulák voltak. A kísérlet és az előadás tanulsága szerint az űrben 10-szer több interferon képződött, mint amennyi földi körülmények között szokott. Itt tudtam meg, nemcsak hogy az akkori Népszabadságban és Magyar Hírlapban is beszámoltak az eredményekről, de a kísérlet nagy hatást gyakorolt a NASA-ra is. Olyannyira, hogy ilyen irányú vizsgálatokat jóval később a Columbia-űrsikló fedélzetén is végeztek az STS-52 misszió során. Míg 1980-ban csak élő sejtekkel lehetett lebonyolítani a kísérleteket, ma már ez nélkülük is lehetséges. Ebben az előadásban még több érdekesség is elhangzott, többek között a következő dolog is, ami nagyon megmaradt bennem: az Űrhajós csoki. Az itt szereplő csomagolás ugyan nem egyezik az előadáson látottal, de minden bizonnyal ugyanaz a termék. Ez egy narancsos ízű édesség volt, bár néhány internetes forrás szerint az íze inkább az Sport szeletre emlékeztetett... Emellett megjelent egy hanglemez is "Magyar a világűrben " címmel. És pont e sorok írásakor tudtam meg azt is, hogy külön dal is született Berci repülésével kapcsolatban.
Utóbbi két szakember az Interferon-kísérletről beszélt. Mint már megírtam korábban, ez egy in vitro, azaz nem az élő szervezetben végzett orvosbiológiai vizsgálat volt: a kísérleti eszközben gyakorlatilag vákuumban limfocitákat (az immunrendszert képező fehérvérsejteket, melyek a vérben és a nyirokrendszerben találhatók) ún. induktorokkal kvázi beoltották, ennek következtében azok interferont termeltek. Lényege, hogy megvizsgálják az űrrepülés emberre kifejtett hatását. Az interferon olyan fehérje, melyet a limfociták akkor termelnek, ha a szervezetet idegen anyagok vagy kórokozók támadják meg. Az induktorok pedig jelen esetben óriás- , szakkifejezéssel élve makromolekulák voltak. A kísérlet és az előadás tanulsága szerint az űrben 10-szer több interferon képződött, mint amennyi földi körülmények között szokott. Itt tudtam meg, nemcsak hogy az akkori Népszabadságban és Magyar Hírlapban is beszámoltak az eredményekről, de a kísérlet nagy hatást gyakorolt a NASA-ra is. Olyannyira, hogy ilyen irányú vizsgálatokat jóval később a Columbia-űrsikló fedélzetén is végeztek az STS-52 misszió során. Míg 1980-ban csak élő sejtekkel lehetett lebonyolítani a kísérleteket, ma már ez nélkülük is lehetséges. Ebben az előadásban még több érdekesség is elhangzott, többek között a következő dolog is, ami nagyon megmaradt bennem: az Űrhajós csoki. Az itt szereplő csomagolás ugyan nem egyezik az előadáson látottal, de minden bizonnyal ugyanaz a termék. Ez egy narancsos ízű édesség volt, bár néhány internetes forrás szerint az íze inkább az Sport szeletre emlékeztetett... Emellett megjelent egy hanglemez is "Magyar a világűrben " címmel. És pont e sorok írásakor tudtam meg azt is, hogy külön dal is született Berci repülésével kapcsolatban.
Edelényi Gábor a repülés idején a Moszkvába kiküldött operatőr volt (elmondta, hogy előtte a konzerviparban dolgozott..). A tudósítást innen Farkas józsef végezte, aki ha jól tudom, maga is tartott beszámolót. Beszámolója során bemutatott egy korabeli videót a startról. Talán ekkor hangzott el a titokzatos "Kerítsétek elő a '72-es füredi annabál szépét" mondat. Bár elmondták részletesen, mit jelentett, de nekem ez valahogy kimaradt... Azért igérem, utánajárok a dolognak, és majd utólagosan elmagyarázom. Ezután Nemes Péter következett, és ismertette az űrhajósok kiképzése során végzett orvosi vizsgálatokat. Ezek részleteitől inkább most megkímélném az Olvasót, hiszen ezek rengeteg szakszót tartalmaznak, és külön bejegyzést igényelnének. Ám egy külön írás keretében talán majd írok ezekről is... E beszámolóból tudtam meg azt is, hogy Berci a visszatérési folyamat során véletlenül bemondta, hogy nem működnek a fékezőrakéták. Ezt az oroszok le is tiltották, így a hivatalos közleményekbe be sem kerülhetett... Ha jól emlékszem, még ő beszélt a Rabotoszposzobnoszt-kísérletről is, melynek során egy olyan műszert próbáltak ki (Balaton), amellyel a kozmonauták szellemi munkavégző és információfedolgozó képessége volt vizsgálható (l. a sorozat 1.része). A műszer működésének alapgondolata még 1973-ban született meg a Pavlov Intézetben, Pejmer professzor tanszékén. Az eszköz a valószínűség-számítást alkalmazva különböző színű lámpák felvillanásával tudatta használójával a teszt eredményét. Farkas József György TV-riporter Bajkonurból közvetítette a startot - és a leszállást. Itt hallottam először a bolgár-szovjet űrrepülés sikertelenségéről, melyet később cenzúráztak. Elmesélte, hogy akkor is Bajkonurban volt, de Berci repülésénél nem egyedül, mert Magyari Béla is ott volt. 200 m-re voltak a starthelytől egy Ikarus buszban. A leszállási hely Dzsezkazgan közelében volt valószínű, de ők sajnos rossz helyen voltak, már csak a leszállt kapszulát találták meg az űrhajósokkal.
Grósz András és Gyulai József az Eötvös-kísérletről beszéltek. Ennek lényege egy alumínium-réz ötvözet létrehozása volt űrbeli körülmények között. Ez a kísérlet sokszor sikertelenül zárult (egyikük elmondta: az édesapja vezette rá a megoldásra a tudtán kívül)... Megtekinthettünk végül egy ilyen ötvözetet kb. 1 cm átmérőjű rúd formájában, mely csak másolat volt, de mégis hasonlított az űrrepülésen előállítottra (alumínium belül, réz kívül). Gallium-arzenid és gallium-antimonit létrehozására is tettek javaslatokat, de ezek a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak. Amiért a szovjet elvtársak természetesen a magyarokat okolták, mint minden más kis hibáért.
Az előadást követően ismét a MANT-elnök kapott szót, melynek során kiosztották az idei Fonó Albert-emlékérmeket, melyeket minden évben azok kapnak meg, akik a legtöbbet teszik a magyar űrkutatásért. Idén ezt a már nagyon idős és éppen ezért köreinkben meg nem jelent Dr. Fuchs Erik kapta meg a magyar űranyagtechnika megteremtéséért (aktív szerepet vállalt a Bealuca- és az Eötvös-kísérletek megszületésében). Továbbá a Nagy Ernő-emlékérmet is odaítélték Simon Tamásnak, az Origo.hu hírportál Tudomány-rovat szerkesztőjének ( aki nem mellesleg a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium Supernova-szakkörének is alapítója). Köszönetmondó beszéde során kiemelte Kereszturi Ákos nevét is, aki az e rovaton belül lévő Világűr alrovatot igazgatja.
Ezután Dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda (MŰI) igazgatója felkonferálta Bozó Pált, Büttner Györgyöt, Lerner Jánost és Galác Andrást - továbbá még egy kolléganőjüket, akinek nevét nem sikerült felírnom-, hogy tartsák meg beszámolójukat a Bioszféra-programról, mely a Berci által végrehajtott űrtávérzékelési, vagyis a Föld megfigyelésére és fényképezésére irányuló kísérleteket foglalta össze. Ezen belül volt az ún. Balaton-kísérlet, melynek keretében a tó vízminőségét tanulmányozták az űrállomás fedélzetéről. Az előadók egyik tagja meteorológus volt, elmondta, hogy a programra való felkészülés során meteoprológiai műholdak felvételeit is felhasználták az egyes felszíni és légköri alakzatok felismeréséhez. Szabó Jozsef és Ferenc Csaba előadásában elhangzott, hogy az űrhajósok kiválasztásában az is közrejátszott, hogy Magyari Béla némileg visszahúzódóbb volt (azonban inkább a súly volt a mérvadó - vs. megj.). Szabó József véleménye szerint is Berci volt alkalmasabb az űrrepülésre. Domján Dénes a Moszkvába kiküldött TV-stáb főszerkesztője következett, aki a repülés során a Repülésirányító Központból (CUP) jelentkezett. Az ő ötlete volt, hogy Berci majd mondjon el egy mesét a világűrből, melyet végül az előző előadók egyike, Ferenc Csaba írt meg.
A rendezvény végén Almár Iván összegezte az eseményeket, az elhangzottakat, majd ünnepélyesen lezárta a konferenciát. Mert ez lényegében az volt: a beszámolókra meghatározott időtartam volt, melyet egy laptop stopperével mértek. Volt, aki jócskán átlépte a megadott időt, de annyira érdekes volt a mondanivalója, mintha egy stand-up comedy-t hallgattunk volna. Úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy kicsivel később lett vége az egész összejövetelnek...
Tudom, némileg hiányos az általam átadott információhalmaz, ám igyekeztem érthetően és átfogóan bemutatni a tapasztalataimat. Remélem, sikerült...
A rendezvény végén Almár Iván összegezte az eseményeket, az elhangzottakat, majd ünnepélyesen lezárta a konferenciát. Mert ez lényegében az volt: a beszámolókra meghatározott időtartam volt, melyet egy laptop stopperével mértek. Volt, aki jócskán átlépte a megadott időt, de annyira érdekes volt a mondanivalója, mintha egy stand-up comedy-t hallgattunk volna. Úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy kicsivel később lett vége az egész összejövetelnek...
Tudom, némileg hiányos az általam átadott információhalmaz, ám igyekeztem érthetően és átfogóan bemutatni a tapasztalataimat. Remélem, sikerült...
Hamarosan jövök a sorozat befejező részével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése