UFO-k

Bár nem szívesen foglalkozom UFO-kkal, de most mégis megteszem. Az Internet, a média és bizonyos sajtótermékek tele vannak különböző megmagyarázhatatlan repülő tárgyak, valamint fényjelenségek fotóival. Az egyszerű ember hajlamos rá, hogy ezeket egyből természetfeletti, de legtöbbször kozmikus eredetűnek tulajdonítsa. Azonban ezek jelentős hányadára már ma is van tudományos magyarázat. Pl. számos ilyen lefotózott jelenségről kiderült, hogy csupán a fényképezőgépben fellépő optikai jelenség, de több hamisítvány is van közöttük (példaként hadd említsek fel egy kísérletet: néhány "kollégám" egy eldobott -tehát mozgó- frizbit videózott álló kamerával, majd feltette az egyik megosztó portálra úgy, hogy ki is írták, hogy nem igazi az UFO. Ennek ellenére a hozzászólások 50%-a váltig azt bizonygatta, hogy márpedig ez valódi. Lám, az emberi tudatlanság és naivitás hova vezet)! Az UFO egy mozaikszó, az angol Unidentified Flying Object, vagyis azonosítatlan repülő tárgy kifejezés kezdőbetűiből ered. De egyes légköri jelenségek (red sprite-ok, gömbvillámok) is nézhetők UFO-knak, mi több, már a Vénusz bolygót is ennek hitték! A mellékelt (felső) képen egy ovális fényfolt látható a Hold felett, melyett az Apollo-16 legénysége kapott lencsevégre: ez azonban csak a Nap által okozott optikai effektus volt, csillagunk fényének törése az objektíven. Kis utánajárással szinte minden UFO megmagyarázható! Azt azonban el kell ismernem, hogy még jónéhány olyan esetről lehet tudni, melyekre (még) nincs kielégítő magyarázat. Ennek ellenére továbbra sem szabad elsőre mindenféle hajmeresztő vagy éppen összeesküvés-elméletekbe illő dolgokkal előállni, mert a félrevezetés sokkal kártékonyabb lehet, mint a pillanatnyi tudatlanság! Amint azt a Moonhoax című bejegyzésben írtam, itt is érvényes, hogy az az ilyen elméletek megszületéséről bizonyos fokig a nagyhatalmak által folytatott, sokszor értelmetlen titkolózás tehet. Példaként hadd hozzam fel a szovjet emberes holdprogramot: a hidegháború időszakában az USA és a Szovjetunió nagyrészt(!) békés módszerekkel harcolt egymással. E célt szolgtálta a Hold eléréséért folytatott verseny is. Az Egyesült Államok részéről végig nyílvános volt az Apollo-program létezése, míg a szovjetek mindvégig titokban tartották saját programjukat. Azaz csak tartották volna, ugyanis a '60-as évek végén az USA katonai kémműholdjai Bajkonur felett elhaladva fényképeket készítettek az űrközpontról! Gyanúsak lettek a felvételen látható jelek, melyek egy 100 méternél is magasabb rakétára utaltak az indítóálláson! A Szovjetunió széthullása után nyílvánosságra került, hogy a látott rakéta az N1 volt, a szovjet holdraszállás kulcsa (tudjuk, hogy főleg ennek hibájából nem léphetett orosz ember a Holdra). De ilyesmi volt az Apollo-11 által útközben észlelt zöldes színű ellipszis formájú fényjelenség is. Ez is csak manapság került napvilágra. A jelenségről Buzz Aldrin számolt be (lásd az erről szóló videót lent). A '40-es években az angol hadsereg által az Északi(?)-tengeren talált "repülő csészealj" esete is, melyben állítólag idegen lények holttesteit találták. A "felfedezést" katonai titoknak nyílvánították, majd a "holttesteket" felboncolták. Az erről készült felvételek pedig "valahogy" kiszivárogtak. Végül az egész történetről kiderült, hogy csak kitaláció. Mint ahogyan az Apollo-20 féle eset is, mely szerint -szintén csak állítólag- a NASA és a Szovjetunió 1974-ben(?) közös repülést végzett a Hold túlsó oldalán lévő Izsák-kráterbe. Ott pedig egy furcsa, mesterséges eredetű hosszúkás képződményt és egy "holdváros"-nak nevezett létesítményt találtak, majd lefotózták egy állítólagos idegen lény holttestét is. Hogy az egész küldetés titokban maradjon, azt nem a NASA Kennedy-űrközpontjából, hanem a Légierő (USAF) Vandenberg-támaszpontjáról.
Ez már csak azért is sántít, mert a holdutazáshoz óriási rakéta kell, ahhoz pedig megfelelő indítóállás, ami csak az előbbi helyen van meg! Továbbá a leszállási helyet az LRO-szondával lefotózva észrevehettük volna az ott hagyott holdkompot és az állítólagos "holdvárost", de ez nem történt meg. És még számos buktatója van a dolognak, de mint már említettem, nem foglalkozom az UFO-témával. Talán ez is az oka annak, hogy egy dologra is csak nemrég jöttem rá ezzel kapcsolatban, ez pedig maga az alak: ha valaki meghallja az "UFO" szót, rögtön egy kerek, továbbá két, tetővel egymás felé fordított tányér vagy a frizbi alakú -több esetben forgó- objektum képét társítja hozzá. Miért? Azt tudjuk, hogy a repülők szárnya oldalnézetben meghatározott formájú, azaz "hátrafelé lejt" és elvékonyodik (Zsukovszkij-profil). Namost a frizbi (és a bumeráng is) nagyjából ilyen formájú, csak itt a forgómozgás kelti az eszköz repüléséhez szükséges turbulenciákat. Az, hogy a "repülő csészealj"-forma épült be a köztudatba a kifejezés hallatán, szerintem egy tudatos akció eredménye lehet, melyhez a frizbinek nagyon sok köze van (gondoljunk csak az említett kamu-felvételre ezzel az eszközzel...). Ugyanakkor egy-két nappal ezelőtt az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorában a műsorvezetők között az volt a téma, hogy csillagászok nemrég felfedeztek egy rádiósugárzó objektumot, mely eddig nem tapasztalt módon szabályos jeleket küld a világűrbe. Ez még nem is lenne annyira gond, ha az égitest(?) sebessége nem haladná meg 4-szeresen a fény sebességét! A szakemberek tanácstalanok. Szerintem csak egy látszólagos jelenségről van szó, hiszen már korábban, az ún. kvazárok felfedezésekor is találtak ilyen ún. szuperfénysebességű kvazárokat, és itt is kiderült, hogy csak az objektum sugárnyalábjainak -jetjeinek- térbeli elhelyezkedése okozza a furcsa effektust. Valószínűleg az objektum amúgy is óriási távolsága és a jetek helyzete is közrejátszhat ennek létrehozásában. A szabályos jelek pedig talán az objektum forgásából adódnak. De erről majd bővebben is majd esetleg egy másik bejegyzésben...

Még több információ a témáról:
- Az UFO-król komolyan (Index-fórum): http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9003012
- Cikk az Origo-n: http://www.origo.hu/20090224/-spriteok-voros-lidercek-magyarazhatjak-az-ufoknak-tartott-eszlelesek-egy-reszet.html
- UFO-észlelés az Apollo-11 fedélzetéről (Youtube-video): http://www.youtube.com/watch?v=XlkV1ybBnHI (ugyanitt "ufo" és apollo-20" kereséssel még több videó található az itt elhangzottakkal kapcsolatban)

38 éve ért véget az Apollo-16 misszió

38 éve ezen a napon tért haza a Holdról az Apollo-16 legénysége. Az 5. holdraszállást lebonyolító küldetés 1972. április 16-án indult el Floridából, Cape Canaveralról. A visszatérés április 27-én történt meg, a Casper nevű parancsnoki kabin az Atlanti-óceánon ért "földet". A legénység tagjai: John W. Young (parancsnok), Thomas "Ken" Mattingly Jr. (parancsnoki modul pilótája), Charles Duke Jr. (a holdkomp pilótája). Mattingly kivételével ketten leszálltak a Holdra április 21-én az Orion-holdkomp fedélzetén. A leszállás a Descartes-kráterben történt. 3 holdsétát végeztek, és másodszor használták a holdautót (Lunar Roving Vehicle, LRV). 2 napot töltöttek a felszínen, ezalatt 26 km-t tettek meg és összesen 96 kg holdkőzetet gyűjtöttek. Ezalatt a parancsnoki modulban Mattingly 64-szer kerülte meg kísérőnket. Hazafelé (április 25-én) egy alkalommal űrsétát is végzett - valószínűleg a küldetés során a külső fényképezőgéppel készített filmtekercseket gyűjtötte be...
Elnézést kérek, hogy az olvasókat a puszta számadatokkal terhelem, azonban szerintem egy írás úgy teljes, ha a "meserész" mellett ezek is benne vannak. Igazából az Apollo-16 küldetésben nincs semmi különleges, ha leszámítjuk azt a nem elhanyagolható tényt, hogy újabb két ember szállt le a Holdra. A legénység tagjaihoz azonban tudnék némi plusz-információt adni. A NASA-féle ún. legénységrotációs rendszer lényege, hogy egy adott küldetés tartalék személyzete lesz az ettől számított 3. misszió első számú legénysége. Tehát mindhárman az Apollo-13 tartalékosai voltak. Azonban van közöttük úgymond egy kakukktojás: Mattingly ugyanis eredetileg a 13-as fő személyzetének tagja volt, ám Duke kanyarója miatt őt sem engedték repülni (még nem volt immunis rá). Helyette a tartalék John Swigert lett a parancsnoki modul pilótája. Az Apollo-16 keretében volt az utolsó előtti holdraszállás. Reméljük, lesz még több is, de a jelen gazdasági és politikai helyzetben amerikai részről ez nem túl valószínű...

Gyorshír: megkezdte munkáját az SDO-napszonda

Kissé megkésve, de tényleg csak röviden adnék hírt a NASA legújabb napszondájának, a Solar Dynamics Observatory (SDO)-nak első eredményeiről, melyek már most lenyűgözőek. Maga az űreszköz február 11-én startolt Cape Canaveral-ból Atlas-V rakétával, az első eredményeket április 12-én tették közzé. A műhold inklinált geoszinkron pályán (vagyis olyan nem 0 pályahajlású pályán, amelyen a keringési idő megegyezik a Föld tengelyforgási idejével ). Pályamagasságát 35888 km-ben határozták meg. Fő célja a Nap-Föld rendszer kölcsönhatásainak vizsgálata. Sok szempontból a SOHO utódának tekinthető, mely a NASA és az ESA közös eszköze volt. A műhold élettartamát 5 évre tervezik, melyet esetleg meg is duplázhatnak. Több elektromágneses hullámhosszon észleli a Napot, nagy időbeli felbontással. Én sajnos csak tegnapelőtt(?) értesültem a hírről az egyik kereskedelmi televízió hírműsorából, de nem sokat árultak el sem a szondáról, sem a felfedezésekről. Teljesen felvillanyozódtam. Gondoltam, utánánézek. Egyelőre nem sokat tudni, hiszen maga a NASA sem sokat árul el. Mindössze annyi információ áll rendelkezésre, hogy az SDO egy protuberanciát (a Nap belső mágneses terének kitüremkedése során létrejövő gázhidat) észlelt, amelynek fejlődése valahogy nem a jelenleg elfogadott elméletek szerint történt! Az erről szóló videó elérhető a Youtube-on a lenti linkről. Az SDO a SOHO-hoz és a STEREO-szondapároshoz hasonlóan forradalmasíthatja a napkutatást és a napfizikát, hiszen már a küldetés elején olyan felfedezést tett, mely önmagában megváltoztathatja csillagunkról alkotott tudományos képünket. Az eszköz szögfelbontása és adattovábbítási sebessége minden eddigi napszondánál lényegesen jobb (naponta 1,5 terabájtnyi adatot továbbít a Földre, és a képeit folyamatosan, 10-20 másodpercenként készíti)! Valószínűleg hamarosan újabb eredményekről értesülhetünk az SDO kapcsán.

Még több információ az SDO-ról:
-Az első erdmények: http://cydonia.blog.hu/2010/04/21megerkeztek_a_solar_dynamics_observatory_elso_felvetelei
-Videó a Youtube-on: www.youtube.com/user/SDOmission2009

20 éves a HST

Ma van a 20. évfordulója annak, hogy pályára állították a Hubble-űrtávcsövet (HST). Ez az űreszköz hozta meg a csillagászat ma tapasztalt népszerűségét, hiszen az általa készített felvételek nemcsak informatívak, hanem szemet gyönyörködtetőek is (sőt, egyesek szerint inkább ez utóbbi jellemző a Hubble képeire). Továbbá a HST olyan adatokkal látta el a csillagászokat, melyekre földi műszerekkel nem lehet szert tenni, hiszen a világűrben, a légkör zavaró hatásaitól mentesen dolgozik. ezáltal 20-szor jobb felbontású felvételek készítésére képes, mint a hozzá hasonló méretű, de földi teleszkópok. A korábban csak "Űrtávcső"-ként megnevezett eszköz előélete korántsem volt mentes a problémáktól: az amerikai vezetés nem nagyon akarta támogatni megépítését. Végül a NASA mégis zöld utat kapott; a teleszkóp megépítésére több óriáscéget bíztak meg 1981-es határidővel. Ám a megadott év végére is csak a 2,4 m-es átmérőjű főtükör készült el, a kisebb optikai egységek még nem. Úgy tervezték, hogy 1986 őszén végre felbocsátásra kerül az eszköz.
Azonban 1986. január 28-án a start után 73 másodperccel (T+78 s) felrobban a Challenger-űrrepülőgép, a fedélzetén lévő 7 asztronauta pedig életét veszti. Ettől kezdve a NASA 4 évig nem engedi az űrsiklókat a világűrbe, emiatt a Hubble-indítás is késik. Végül 1990. április 24-én elindulhatott a Discovery fedélzetén (STS-31 küldetés) a kozmosz vizsgálatára. A teleszkóp pályahajlása (inklinációja) 28,5 fok, egy keringést 97 perc alatt tesz meg. Pályamagassága kb. 600 km. A HST teljes hossza 13,2 m, átmérője 4,2 m, tömege 11,1 tonna. A HST működtetésébe bevonták az ESA-t is. Pár héten belül kiderült, hogy a HST-vel valami nincs rendben: az általa készített első felvételek kettőzöttek és életlenek voltak. Emiatt az eszköz -és a NASA- népszerűsége is drámaian leromlott, a HST-t pedig egy szinten említették pl. a Hindenburg-léghajóval vagy a Titanic-kal. Ekkor jött a megoldás: az egyik cég elkészített egy "szemüveget" a távcső számára (a COSTAR-t), amely a hibákat ugyanúgy tartalmazta, csak fordított előjellel. Így a hibák kioltják egymást. A COSTAR felszerelésére 1993. decemberében került sor az STS-61 során, melyet az Endeavour-űrsiklóval hajtottak végre. Ekkor lecserélték a napelemeket és a giroszkópot is (1. nagyjavítás). Ezután még 4 nagyjavítás történt a HST-n, a legutóbbi (Servicing Mission 4) 2009. május 12-én az Atlantis-szal (STS-125). Barack Obama amerikai elnök kijelentette, hogy Amerika 2014-ig vállalja a Hubble fenntartását, pedig a számítások szerint a teleszkóp 2021-ig üzemképes állapotban pályán maradhat (amennyiben ezt a naptevékenység is engedi...). Attól kezdve az ESA-n múlik a HST sorsa. Ha az európaiak is nemet mondanak a hosszabbításra, akkor a teleszkópot a Csendes-óceánba irányítják, miközben nagy része a légkörben megsemmisül. Valószínűleg addigra felváltja majd a szintén közös vállalkozás, a James Webb-űrtávcső (JWST), mely már nagyobb tükörrel fog rendelkezni, továbbá nem Föld-körüli pályáról, hanem a Föld árnyékában lévő távoli L2-pontban fog infravörös tartományban működni. A HST összes eredményét lehetetlen lenne itt felsorolni, ezért csak néhány fontosabb felfedezéséről és észleléséről teszek említést:
-egyes szupernóvák megfigyelése, melyből a kutatók arra következtettek, hogy a Világegyetem örökké tágulni fog, ráadásul gyorsuló ütemben
- az SN 1987A szupernóva robbanásának vizsgálata
- a Shoemaker-Levy 9 üstökös 21 részre szakadása és becsapódása a Jupiterbe
-fiatal csillagok körüli protoplanetáris korongok (proplidok) észlelése az Orion-és a Sas-ködben. E korongok anyagából később bolygók keletkezhetnek
- a Pluto kis holdjainak felfedezése (Nix, Hydra), valamint az első Pluto-térkép elkészítése
- az Eris (a legnagyobb törpebolygó) tömegének meghatározása holdja mozgásának követésével. Mivel kiderült, hogy nemcsak az átmérője, hanem a tömege is nagyobb a Pluto-énál, ez csak megerősítette utóbbinak "lefokozását"
- a Jupiter kis vörös foltjainak észlelése 2008-ban
- távoli galaxisok millióinak felfedezése a HDF és a HUDF során.
Akárhogy is alakuljon a HST sorsa 2014-ben, azért ne feledjük, hogy ez a sokak által csak a "Nép távcsövé"-nek becézett eszköz hozta közelebb a hétköznapi emberekhez az addig elérhetetlennek tűnő égboltot, emellett jelentősen bővitette ismereteinket az Univerzumról. Ha a teleszkóp már nem lesz, emlékét megőrzi a Hubble-örökségként emlegetett internetes"galéria", mely legszebb felvételeit tartalmazza. De addig is jó munkát, és

Boldog születésnapot, HST

Még több a Hubble-ról:

-A NASA hivatalos HST-oldala: http://hubblesite.org/
-Cikk a HST képeinek feldolgozásáról: http://cydonia.blog.hu/2009/03/01/igy_keszulnek_a_hubble_fotok_a_nyers_keptol_a_magazinokig
-Az Európai Űrügynökség hivatalos HST-oldala: www.spacetelescope.org/

Az izlandi vulkánkitörés - a világűrből

Manapság a napi sajtóban és a médiában komoly helyet kapnak az izlandi Eyjafjöll-vulkán kitöréséről és annak következményeiről szóló hírek. A meteorológusok a kitörést követően szinte azonnal figyelni kezdték a hamufelhőt, és mozgásából próbáltak következtetni arra, hogy egyes térségek fölé mikor ér el. Ezt azonban műholdak nélkül nem igazán tehették volna meg, így az aktuális légtérzárak kezdetének időpontja és időtartama is meglehetősen bizonytalan lenne ( hát igen, ez is milyen szépen mutatja az űrkutatás hasznát)! Az Európai Űrügynökség (ESA) Envisat, a NASA pedig az Aqua nevű műholdjával már vizsgálja a felhő terjedését és a vulkán működését a mellékelt felvételt ez utóbbi készítette április 17-én). Az Envisat segítségével az ESA kutatói rekonstruálták a hamufelhő mozgását, az ebből készül animáció elérhető www.esa.int/esaCP/SEMKDU9MT7G_index_0.html címen. Ez alapján sikerült időben megtenni a szükséges óvintézkedéseket. A vulkán 2010. március 20-án kezte meg jelenlegi működését, az erupció során hatalmas mennyiségű vulkáni hamu került a troposzférába. Az űrfelvételek átvizsgálásából sikerült mergbecsülni a porfelhő magasságát, ez 2-3 kilométer alatti értéknek adódott, ám helyszíni mérések szerint 5-6 km is elképzelhető. Ez önmagában nem zavarná a 10-10 km-es magasságokban haladó sugárhajtású repülőgépeket, azonban a felhő vertikális mozgása kiszámíthatatlan, jobb az óvatosság. Szakértők szerint újabb felhő fejlődhet ki, mert a tűzhányó legutóbbi 1821-es aktivitása 1823-ig tartott, és ilyen most sem zárható ki.
Izland az Észak-Atlanti hátság északi részén helyezkedik el, tipikus vulkáni sziget. Az ilyen jellegű vulkánokra a csendesebb aktivitás jellemző, lávájuk forró (1100-1200 Celsius-fok). Jellemző kőzete a bazalt. A mostani kitörés meglehetősen sok hamut (bazalttufát) termelt, viszonylag kevés kén-dioxid tartalommal. A vulkánkitöréssel kapcsolatban máris megjelentek különféle összeesküvés-elméletek is, melyekkel nem kívánok foglalkozni, már csak azért sem, mert ezeknek nincs valóságalapjuk. Ám a mostani eset is bizonyítja, hogy mennyire szükségünk van az űrtechnikára és az űrkutatásra!

Ezzel ugrott a Hold.... de a Mars nem?

Újabb fordulatot vettek a NASA űrtervei Obama április 15-i kijelentésével. Az elnök korábbi nyilatkozatában teljesen leállította a már 2004 óta érvényben lévő Constellation-programot, helyette a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fenntartását javasolta, továbbá a magánűrszféra támogatását és bevonását. Ez már csak azért is problémás, mert az űrvállalatok még korántsem állnak készen olyan feladatokra, mint az ISS kiszolgálása - pontosabban a teherszállítás már hamarosan megoldható lesz a SpaceX részéről-, és az űrrepülőgépeket 2013-ra nyugdíjba küldik. Nos, a Constellation-program biztosította volna az emberes űrrepülések folytatását az Orion révén, de ennek és a program többi eszközének fejlesztése is teljesen megállt február elején. Obama lényegében ezzel nemcsak az emberes Hold- és Mars-utazásokat, hanem a teljes amerikai űrkutatást, tehát a gazdaságot ítélte halálra - állították sokan. A helyzetet némileg enyhítette az elnöki bejelentés, miszerint a Holdra nem, de a Marsra biztosan mennek amerikaiak ( "Az űrhajósok kereskedelmi űrhajókkal járnak majd az űrbe, miközben a NASA kifejleszti a technikát, amivel a Marsra és a Naprendszer más részeire repülhetnek emberek"). A NASA az Orion-kapszula és az Ares-rakétarendszer egy egyszerűsített változatát fogja kifejleszteni, amellyel a magánszektor mellett az állam is jelen lehet az űrben. A újabb tervek szerint a Hold kihagyásával 2025-től kezdődik a program, ennek keretében először közelítenek meg egy kisbolygót embert szállító űreszközzel, majd 2030 körül megkezdődnek a Mars-utazások (először csak keringéssel, majd leszállással). Obama az űrköltségvetést 6 milliárd dollárral toldotta meg, melyet a jövő évtől használhat fel az űrhivatal. Bár a program erősen politikai indíttatású, én személy szerint mégis megkönnyebbültem a bejelentéstől. Ezek szerint a NASA, a világ legnagyobb, és komoly múlttal rendelkező űrszervezete talán mégsem veszti el a világ űrkutatásában betöltött szerepét. Én már csak azt nem tudom, hogy mégis milyen formában képzelik el ezt a "Constellation Light"- projektet, milyen egyszerűsítéseket végeznek a már fejlesztés alatt lévő űreszközökön? 2007. szeptemberében felvetődött egy Direct nevű hordozórakéta-család terve, mely az akkor még fejlesztés alatt álló Ares-rendszertől hamarabb és olcsóbban megépíthető, és teljesen az STS-rendszer elemeiből táplálkozik, de a korábbi Saturn-V (képen) hajtóműveinek továbbfejlesztett változatát használná. Az akkori vezetés ezt elutasította. Lehet, hogy ez meglepő, de a jelenlegi is... Kiderült emellett az is, hogy az űrsiklókhoz használt gyorsítórakéták (SRB-k) alkalmazásának több hátránya, mint az előnye. Most felröppentek olyan elképzelések, hogy esetleg a Saturn-V "frissített" változatát fejlesszék ki a programhoz. Milyen szép is lenne...

Több információ a témáról: www.urvilag.hu/urpolitika/20100417_megyunk_nem_megyunk_megyunk_nem_megyunk...
www.urvilag.hu/velemenyek/20100224_egy_nagyszeru_lehetoseg
www.urvilag.hu/velemenyek/20100204_ezzel_ugrott_a_hold

Moonhoax

Egyik kedvenc témám az első Holdra szállás. Szent meggyőződésem, hogy 1969-ben tényleg járt ember a Holdon, és utána még 1972-ig 5 misszió 10 asztronautája. Rengetegen vannak azonban, akik e tényt kétségbe vonják. Rengeteg "bizonyítékkal" próbálják alátámasztani állításukat, miszerint az egészből semmi sem igaz. Hivatkoznak pl. a lobogó zászlóra, a nem párhuzamos árnyékokra, stb... Továbbá arra, hogy ha akkor megtették, akkor ma miért nem mennek űrhajósok oda? Az a helyzet, hogy mindegyik problémára létezik valódi válasz, csak ezt az igazi "moonhoax-keménymag" nem fogadja el, mivel ők maguk nem látták saját szemmel állításuk cáfolatát. Nos, erre sak azt tudom mondani, hogy akkor csak várjon sokáig, amíg saját szemével nem látja meg mondjuk az egyik holdkompot a Hold felszínén. Persze, kell egyfajta szkepticizmus, de ez a fajta megnyílvánulás már nem az egészséges bizalmatlanság kategóriájába tartozik. 2009 óta a NASA LRO szondája teljesítette feladata egy részét, vagyis lefényképezte az Apollo-program Holdon maradt eszközeit. A melleékelt képen az 1. holdraszállás holdkompja látható felnagyítva (szépen kivehetők a lábak is). Igazság szerint erről a nagyfokú bizalmatlanságról nagyban tehet az űrverseny, azon belül a sikertelen- elsősorban szovjet- küldetések eltitkolása is tehet...
A későbbiekben bővebben is fogok foglalkozni a témával, valamint közlöm az ezzel kapcsolatos közvélemény-kutatásom eredményeit is.