Színes csillagok? - 1. rész

Most egy olyan témával olvashattok, mely a beigért, exobolygókkal foglalkozó sorozat megértéséhez nyújt segítséget, emellett sok újdonsággal szolgálhat mindekinek, aki még csak most vagy nemrég kóstolt bele a csillagászat ízébe. Aki megtekintette "Kozmikus jókívánság karácsonyra" c. bejegyzésem, az biztosan ráncolta a homlokát a rajzon látható színes csillagok láttán. Hogy ezek léte nem puszta kitaláció, azt  jelen bejegyzésem hivatott bizonyítani.    
 
Nézzük meg 1.képünket, mely a Kaszás - közismertebb nevén Orion - csillagképről készült! Azonnal szembeötlik a csillagok különböző mérete és színe. Előbbi abból adódik, hogy a fényesebbek nagyobb kiterjedésűek lesznek a képen (túlexponálódnak), mint a halványabbak - adott expozíciós idő esetén. Jól látható, hogy az Orion csillagainak többsége kékesfehér színű, míg közülük egy vörös, ez a Betelgeuze (a kép alsó harmadában látható lilás-rózsaszínes objektum nem csillag, hanem az egyik legismertebb és legszebb csillagközi  gázfelhő, az Orion-köd). Miért tapasztaljuk ezt a jelenséget, hiszen a csillagok bennünk kezdetektől fogva fehér fénypontokként élnek?  Egyébként a színek szabad szemmel is felismerhetők, ha egy kicsit jobban megismerkedünk az éjszakai égbolttal, felületes vizsgálódás esetén az előbbi mondatban foglalt megállapítás valóban helytálló. A válasz: a színek a csillagok felszíni hőmérsékletével állnak kapcsolatban. A csillagok színezete gyakorlatilag bármilyen lehet a szivárvány színei közül - még barna is (erre később még visszatérünk). Mindenki látott már szivárványt, és azt is tudja, hogy ez a napfény egy speciális megnyílvánulási formája. A Nap fehér fényében a szivárvány színei keverten fordulnak elő. Ha azonban egy megfelelő tulajdonságú tárgy - pl. prizma vagy az esőcseppek - állnak a fény útjába, színes összetevői különválnak és megadott sorrendbe rendeződnek (2. ábra). Ez a különböző színű összetevők ún. törésmutatójának következménye, mely az adott fény hullámhosszának függvénye. Az így előállított sorozatot a napfény  színképének, idegen szóval spektrumának nevezzük. Tehát a szivárvány egy színkép. Ám a színkép még folytatódik mindkét végétől tovább, vörös oldalon a rádióhullámok, míg lila felől a röntgen- és a gammahullámok felé. Vagyis a szivárvány a Nap elektromágneses színképének csak kis szelete, a látható napfény spektruma. Mindezt azért említettem, mert szükségünk lesz rá egy olyan törvény megértéséhez, melynek rájöhetünk a szín-kérdés megoldására. Tulajdonképpen nem is szeretnék ebbe nagyon belemenni, hiszen ez már a kvantummechanika tárgykörébe tartozik, és részletes tárgyalása meglehetőssen bonyolult. Éppen ezért csak a legfontosabb tudnivalókat említem meg. Amiről szó esik most, az ún. Wien-féle eltolódási törvény. Megállapításai a Max Planck által fémjelzett törvényszerűségekből következnek. Kimondja, hogy egy ún. abszolút feketetest által kibocsátott hőmérsékleti sugárzás nem egyenletes eloszlású, hanem egy adott hullámhosszon a kibocsátott energiának maximuma van, mely jellemzi a test hőmérsékletét. Abszolút feketetestnek azt az idealizált testet nevezzük, mely minden ráeső sugárzást elnyel. Mivel jó közelítéssel a csillagok is ilyennek mondhatók, ezért a törvény alkalmazásával viszonylag pontosan meghatározhatjuk felszíni hőmérsékletüket (azért volt szükséges kiemelni, hogy hőtermelés által felszabaduló elektromágneses sugárzásról, hőmérsékleti sugárzásról van szó, mert pl. a csillagok más mchanizmusok által is bocsáthatnak ki sugárzást, melyekre a törvény nem vonatkozik).   A 3. ábráról leolvasható, hogy az adott színekhez - tehát hullámhosszakhoz- közelítőleg milyen hőmérséklet-érték tartozik. A Nap a sárga tartományban sugároz leginkább, így hőmérséklete ezek alapján 6000 Celsius-fok körül van. De hogyan állapítjuk meg mondjuk a Nap hőmérsékletét? Ennek elve viszonylag egyszerű, megvalósítása már jóval bonyolultabb: a napszínkép elsőre folyamatosnak tűnik. Nagyobb felbontású prizmával vagy ún. optikai ráccsal azonban látható, hogy a színes sávot sötét - ún. elnyelésű vagy abszorpciós - vonalak és sávok szakítják meg, elhalványodásuk mértéke különböző. Minden egyes vonal  egy-egy hullámhosszon történő fényelnyelődést jelez, melyet bizonyos,  a fény útjába eső anyagok okoznak. Nem mennék bele részletesen, a lényeg az, hogy a folyamatos színkép vonalakból áll, melyet bizonyos anyagok atomjai bocsátanak ki meghatározott hullámhosszon. Az abszorpciós vonalakat és sávokat azért említettem meg, mert mint a Napé, úgy a többi csillagé is ilyen, ún. abszorpciós színkép. Az abszorpciós vonalak közül meg kell keresni a legsötétebbet, mivel az jelzi a legintenzívebb vonal jelenlétét. És az pedig a sugárzás hőmérséleti csúcsára utal. Ennek hullámhosszát meghatározva a felszíni hőmérséklet is megadható. Ilyen egyszerű - de csak elvben. Ugyanis a csillagok színképe rengeteg vonalat tartalmaz, melyek akár össze is mosódhatnak. Ez pedig tovább növeli a mérés bizonytalanságát. Pontosabb elemzésekhez a prizmánál lényegesen jobb felbontású eszközre van szükség. A mai színképelemző készülékekben - az ún. spektroszkópokban - már optikai rácsok találhatók, melyekkel megfelelő felbontás érhető el. A 4. ábra a Nap ilyen modern technikával készített, ún. echelle-spektrumát mutatja. A csillag színképeinek tulajdonságai alapján az egyes csillagokat kategorizálni lehet, de erről csak a következő részben írok.



 Lásd még:
- Egyszerű spektroszkóp készítése: http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kiba/0/31248/1
- Csillagászati színképelemzés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csillagászati_színképelemzés ,
- ugyanez a téma máshonnan: http://astro.u-szeged.hu/spectra/spektro5.html 

UFO-k 2. - A rejtély megoldódik (?)

Amikor az UFO-król szóló bejegyzésem megírtam még valamikor nyáron, azt gondoltam, soha többé nem fogok visszatérni a témához. Tévedtem. Ugyanis tegnap éjjel az egyik ismeretterjesztő TV-csatorna egy lyan dokumentumfilmet mutatott be, mely felkeltette érdeklődésem, és további utánajárásra sarkallt. Ennek eredményét szeretném most elétek tárni.

Az egész történet a náci Németországban kezdődött a II. világháború elején, amikoris egy bizonyos Josef Andreas Epp (4.ábra)  nevű hamburgi repülőtábornok furcsa ötlettel állt elő. Epp a helikopterek felszállásának folyamatát tanulmányozva megalkotta a helyből felszálló korong alakú repülőgépek tervét - ezt nevezzük ma furcsa alakja miatt "repülő csészealj"-nak. A prototípus 1939-ben készült el, mely egy kabinból és egy óriási légcsavarból (rotorból) állt. Hitler felismerte ennek lehetőségét, és 1943-ban lényegében "ellopta" az ötletet. A projekt V-7 (1. ábra) fedőnéven a német titkosfegyver - és rakétafejlesztés központjába, a már korábban említett Peenemündébe került, ahol Werner von Braun is tevékenykedett a VfR-en belül. A V-7 fejlesztése titokban folyt, azonban némi információt kiszivárogtattak. A V-7-re vonatkozóan egyébként kétféle koncepció létezett, mindkettő Epp-hez fűződik. Miután az angliai légicsatát a németek 1940 őszén elvesztették, Hermann Göring - Hitler jobbkeze - utasította a német tudósokat, hogy dolgozzanak ki valamilyen új működő fegyvert, bármennyire is elvetemült legyen. Olyan járműre volt szükség, mely a radarok számára láthatatlan volt - nagyrészt ezek miatt vesztettek az angolokkal szemben. Erre a célra leginkább egy diszkosz alakú repülő felelt volna meg. Ez adta meg a zöld utat a V-7-nek a gyártás megkezdésére. Ekkorra már elkészült a 12 rotoros tesztváltozat is, ezt kezdték legyártani a Skoda drezdai, breslaui és prágai repülőgépgyáraiban. Epp terveit a hadsereg átvette, mely már "Reichsflugscheibe" (Birodalmi repülő csészealj) néven futott.  A fejlesztésekből a tervezőt kizárták, amire ő - érthető módon - indulatosan reagált. Elutazva a prágai gyárba tapasztalhatta terveinek megvalósulását. Mikor a látottakat másokkal is megosztotta, senki nem hitt neki. A csészealj működésének fizikai alapjai nagyon is valósak: a jármű különleges alakjának közönhetően fokozottan ki tudja használni az ún. Coanda-effektust, mely pl. a bumeráng repüléséért is felelős (l. 1. rész). A román Henri Marie Coanda-ról (1886-1972) elnevezett aerodinamikai hatás lényege a következő: egy szilárd test felszínét az őt körüláramló levegő követi egy pontig, ahol az áramlat elválik a testtől.  A testre "ráhajló" levegő görbült áramvonalai miatt megnövekedik a nyomáskülönbség a testtől távolabb levő ponthoz képest, így létrejön egy ezen a nyomáskülönbségen alapuló, a test felületén ható felhajtóerő. Ezáltal képesek vagyunk mondjuk egy nehéz billiárdgolyót is a levegőben tartani, ha egy elég nagy sebességű ferde sugárral megfújjuk - tehát nem csak úgy, hogy alulról felfelé függőlegesen, hanem ferdén, és a billiárdgolyó felső felületén áramló levegősugárról van szó. Annál nagyobb a felhajtóerő, minél nagyobb a sebesség, és persze a test felülete, amin hat. Ez úgy alkalmazható pl. a csészealj esetében, hogy az felső görbült felületén a már leválási tartományból elszívja a levegőt, azaz a felső levegőrészeket arra kényszerítik, hogy hosszabb úton tapadjanak a test felszínéhez, így erősítsék az eleve meglévő Coanda-hatást. Egyébként ugyanezt a hatást érvényesítik a polgári repülésben és pl. a páraelszívókban is (a 2. kép egy csészealjra vonatkozó szimulációt mutat be). Na de vissza a történethez: Hitler a V-7-ben látta győzelmének kulcsát, hiszen már Nyugaton is rettegtek tőle. Csakhogy az eszköz nem kerülhetett bevetésre: a háború menete megfordult 1942-től, a szovjetek pedig egyre közelebb voltak Prágához. Ezért, hogy a tervekből semmi se kerülhessen a szövetségesek kezére, minden erre vonatkozó tárgyi bizonyítékot megsemmisítettek. Azonban a náci csészeajlak mégis valahogy átkerültek a győztesekhez! A kérdés: hogyan? A válasz pedig: a német tudósok nyomán, akik önként vagy kényszer hatására segítettek azok amerikai/szovjet változatainak elkészítésében. Epp a Szovjetunióba ment, majd válása után az USA-ba, ahol vallatás hatására elárulta a V-7 terveit. Ott a CIA (Central Intelligence Agency, Központi Hírszerző Ügynökség) és a Légierő (USAF) is érdeklődött a projekt iránt. A kísérleteket és a gyártást az AVRO cég kezdte meg, John Frost vezetésével. Ebben az időben kelt szárnyra az a pletyka Nyugaton, miszerint Hitler és bizalmasai a birodalmi csészealj fedélzetén az Antarktiszra repültek, ahol titkos bázist alakítottak ki, s melyen kivárják az ideális alkalmat a visszatérésre. Ez adott alapot a Pentagon 1946-os kijelentésére, miszerint az új fegyvereket az északi sark közelében kell tesztelni a hidegtűrés szempontjából.  Az AVRO első kísérleti csészealja AVROCAR (3. ábra) néven született meg. Célja egy olyan csészealj kifejlesztése, mely a felszín felett kis magasságokban képes repülni. A konstrukció nem igazán volt sikeres. Nem sokkal később az AVRO csődhelyzetbe került, így a megrendelők kénytelenek voltak saját kísérleteket végezni, Frost pedig Új-Zélandra költözött. Azonban ott volt még a Lockheed is, mely szuperszónikus csészealj-tervekkel állt elő (a cég többek között vadászgépeket épít, de a NASA részére is tervez űreszközöket). Állítólag  a náci változatra is 2000 km/h sebességet valósítottak meg, de elemzők szerint ez képtelenség.  Az '50-es évek elején egy amerikai pilóta - nevét sajnos nem jegyztem meg - repülés közben több imbolygó csészealjat figyelt meg az égbolton. Valószínűsíthető volt, hogy szovjet gyártmányok voltak - ekkor már javában folyt a hidegháború. Ám a pánikhangulat elkerülése érdekében a Pentagon 1952-ben tartott sajtótájékoztatóján meglepő bejelentést tett, miszerint a csészealjak a világűrből érkeztek. Arra számoltak, hogy elülnek a kételyek. Időközben valahogy nem volt kifizetődő csészealjakkal foglalkozni, ám ezek a furcsa repülő tárgyak - és az előbbi bejelentés - furcsa mozgalmat indított el: az UFO-lázat, melyet azt hiszem nem kell részletesen bemutatnom. Elég annyi, hogy sokan sokféleképpen láttak vagy látni véltek UFO-kat, melyek többségét ma már be tudjuk azonosítani. Pl.  a CIA utólag beismerte, hogy az "amerikai UFO-k" csaknem felét az eredetileg titkos U-2 repülőgépek adták. Létét nyílvánosságra kellett hozni, hiszen már a szovjetek is tudtak róla, miután lelőttek egyet. Mindenesetre a roswelli eset után csaknem 50 évvel továbbra is vannak olyanok, akik még mindig szentül hiszik, hogy tényleg földönkívülieket találtak ott. Ez is azt mutatja, hogy rendkívül óvatosan kell bánnunk az ilyen kijelentésekkel! Későbbiekben már nemcsak a szokványos szivar vagy diszkosz formájú, hanem háromszög alakú UFO-k is feltűntek. Ezekről kiderült, hogy az új F-117A Nighthawk- vadászgépek, közismertebb nevükön Lopakodók (5.ábra). A hadi kutatások inkább az ilyen megoldásokkal kezdtek el foglalkozni - valljuk meg, sikerrel.  Hiszen e gépek felületének geometriája okán a ráeső radarhullámok szinte teljesen szétszóródnak, ezáltal a radarok szinte nem is  érzékelnek visszaverődő jelet. Ha mi lesz a csészealjak sorsa? Nemrégiben az angolok próbálkoztak kifejlesztésükkel. Ám ha ezek a tesztek is félbemaradnak, azért még megmaradnak a regényírók és az UFO-hívők fantáziájában.

Lásd még:

- Fórum a Coanda-effektusról: http://sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=atszforum&id=1111255995

Pulis találkozó és rover-parádé

Február 4-én, azaz múlt hét pénteken volt szerencsém részt venni a "pulisok" fakultatív jellegű összejövetelén - és hát, valljuk be, nem bántam meg. Sok érdekes és hozzám hasonlóan űrbarát - na jó, azért annyira mégsem - embert ismerhettem meg, és végre tisztább képet kaphattam terveikről, melyek eddig elég zavarosak voltak számomra.  E tapasztalataimat szeretném most megosztani az olvasóval.

A találkozóról maga Dr. Pacher Tibor, a csoport vezetője és - egyik - szülőatyja értesített, melyre 18 órai kezdést adott meg. Sajnálatos módon én mintegy 5 perces késéssel érkeztem meg a helyszínre, a XI. kerületi Fonó Budai Zeneházba. Ám meglepő volt, hogy még így is előbb érkeztem bármely csapat-tagnál! De sebaj, rövid időn belül befutott Tibor is másodmagával. Majd ezután még többen, így kb. 6-7 "pulis" jött össze. Nagy szívfájdalom volt számomra, hogy akit igazán vártam, az nem jött el... Ugyanakkor gyakorlatilag mindenkiben kellemesen csalódtam: éreztem a befogadást, és Tibor sem a "szigorú főnök" imidzsét sugározta felém, hanem nagyon barátságosan kérdezett terveimről, lehetőségeimről. Sőt, a találkozó végén kért, hogy tegezzem. Ez számomra elég furcsa volt, hiszen mégiscsak jóval idősebb, mint én. Emellett jóval több szakmai tapasztalattal bír nálam, de hát legyen. Felvázolt számomra egy olyan forgatókönyvet, mely számomra előnyös lenne, de ennek részleteiről egyelőre nem nyilatkozom. Az összejövetelre konkrét elképzelésekkel érkeztem az űrmissziót illetően - melyeket egyelőre szintén nem részleteznék, de ígérem, egy másik bejegyzésben ezt megteszem. Rengeteget agyaltam egy saját Puli-koncepción, de ezt - egyelőre és legalábbis részben -  el kellett vetnem. Be kellett látnom, hogy most tényleg nincs lehetőség a megvalósítására. Helyette Vizi Pál Gábor - a 2. alapító tag - bemutatta az 1. számú minimál-terv bizonyos részleteit. Annyi már bizonyos, hogy ez az ún. napszekér-modell max. 1 kg tömegű, ugró pulira vagy sünre emlékeztető csápos gömb lesz, melynek meghajtására többféle elképzelés létezik. A "csápok" a Puli mozgatására és/vagy helyzetének szabályozására is szolgálhatnak majd. Abban egyet értett velem, hogy a szondának közvetlen pályán kell elérnie a Holdat, vagyis leszállás előtt nem állna pályára kísérőnk körül. Landolása az egykori Luna-9-hez lenne hasonló: jelentős mértékű rakétás fékezést követően a Puli-szonda leválna a szállító -és fékezőegységről, majd a felszínre érve némileg pattogna, majd megállna - természetesen nem annyira, mint a Mars-járók. A zért, hogy a becsapódás ne okozzon kárt a szondában, ezért az valamilyen rugalmas anyagból készül majd, de leginkább egy felfújható koncepció él a tervező fejében.  A csapattagok gőzerővel dolgoznak a részletek kidolgozásán és finomításán - ezt a saját szememmel és fülemmel tapasztaltam. Órákon keresztül folyt az eszmecsere, az ötletelés, hogy miként lehetne minél olcsóbban és egyszerűbben megvalósítani a Puli-álmot - amely remélhetőleg nem csak álom marad, és mely valahol az egész nemzetnek szól. Végül elérkezett a "meeting" csúcspontja: előkerültek az eddigi rover-koncepciók tesztmodelljei is! A teremben számos vendég is volt, akik felfigyeltek ránk, mi több, élénken érdeklődtek a különös "játékszerek" iránt! De hagyjuk is a szavakat, beszéljen inkább a mellékelt videó, melyet saját kezüleg készítettem, tehát úgy tessék nézni! Viccet félretéve: sikerült rámutatni az egyes modellek előnyeire és hátrányaira is. Ezáltal könnyebb lesz majd további fejlesztésekbe fogni. A gömbszerű rover a standard elképzelés, a napszekér egyfajta erősen lecsupaszított prototípusa, mely jelen esetben elektromotor és a súlypont áthelyezésének elve alapján működik (ez látható az 1. ábra alján és a 3. ábrán is szerény társaságomban). A másik, mely valamelyest még emlékeztet a klasszikus roverekre, az 1. ábrán megtekinthető négykerekű jármű - ideiglenes nevén "Teve" (bár engem inkább a madárpókra hajaz). Remélem, a videóból számos érdekes dolog kiderül a csapat eddigi munkájáról és terveiről - mindemellett szórakoztató és olykor humoros is. Ha esetleg nem indulna el, vagy más kérdés lenne a cikkel kapcsolatban, nyugodtan felkereshettek e-mailen . A találkozón készült többi anyagot sajnos helyszűke és technikai problémák miatt - l. akadozó internet-kapcsolat címszó alatt - nem tudom feltölteni, de igyekszem azt minél hamarabb Facebook-ra feltenni. De addig is: Go, Puli, go!

Készítsünk Hold-gömböt!

Mindenki látott már földgömböt. Feltehetőleg többen láttak már az olvasók közül más égitestekről készült glóbuszokat is. Nemrég sikerült találnom az ELTE Űrkutató Csoportjának oldalán  (l. lent) egy Mars-gömb elkészítésére alkalmas vetületi térképet. Kaptam is az alkalmon, és elkészítettem a sajátomat. Ekkor leginkább a Mars-utazás foglalkoztatott. Bár sajnos nem lett a legjobb, de áttekintő és demonstrációs célra kitűnő. Korábban láttam egyes helyeken eladó Hold-gömböt is, számomra elég borsos áron. Mivel tudtam, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak, el kezdtem keresgélni a marsihoz hasonló vetület után, sikertelenül. Ezt a helyzetet nagyjából két héttel ezelőtt elégeltem meg annyira, hogy nekifogtam a saját glóbusz és egyben az arra alkalmas vetület elkészítésének is.  Az eredményről most még nem tudok feltenni képet. Egyelőre legyen elég annyi, hogy a végeredmény nem lett a legjobb: a lent látható két ábrát tollal és ceruzával rajzoltam meg, vonalzó, szögmérő és természetesen a hozzá szükséges adatbankok (Űrhajózási Lexikon, Rükl-féle Holdatlasz, NASA-féle áttekintő térkép, GLXP-térkép) felhasználásával. A ragasztást egy 9 cm-es átmérőjű gömbre végeztem. Először az egyes "szirmokat" illesztettem fel két részletben - belátom, jobb lett volna egyenként... Ezután a pólusszelvények következtek, melyek kissé nagyra sikerültek, így a gömbről a 60. szélességi körök lemaradtak. Ezt leszámítva a Hold-gömb áttekintő célra megfelelő. Újdonság a kereskedelemben fellelhetőekhez képest, hogy az enyémen feltüntettem az összes Holdat elért űrszonda és űrhajó leszállási helyét - természetesen ezt is csak nagyjából pontosan, de a célnak megfelel. Sajnos itt is történt egy kis baki, hiszen a Ranger-6 szonda becsapódási helyét (R6) két helyen is jelöltem, ebből a Copernicus-kráternél lévő hibás! Aki el akarja készíteni saját Hold-gömbjét, az erre figyeljen, valamint a poláris szelvényeket - 9 centis gömb esetén - 1-1,5 cm-rel kisebbre csinálja (ezt mindenki kísérletezze ki, várom az eredményeket). A lent látható képeket - a pólusok kivételével - A4-es méretben nyomtassuk ki!  Az egyes "szirmokat" külön-külön ragasszuk fel, ügyelve a gyűrődésekre és az illeszkedésre. Ezt követően ragasszuk fel a poláris szelvényeket, miközben figyeljünk oda arra, hogy az adott hosszúsági körök a megfelelő helyre kerüljenek (a hosszúsági körök 30 fokonként vannak bejelölve, vagyis egy-egy "szirom" is ilyen széles). Ugyanakkor számomra új információval szolgált az is, hogy térbeli módon vizualizálhattam a GLXP-csapatok tervezett leszállási térségeit, és ugyanezt megtehettem a Pulival is! És most következzen egy kis jelmagyarázat az alkalmazott jelölésekhez: becsapódó űreszköz, impactor (tele kör); simán leszálló űreszköz (háromszög); tervezett Puli-leszállóhely (piros kör számmal); egyéb GLXP-leszállóhelyek (üres kör, mellette a csapat rövidítésével). A GLXP-csapatok rövidítéseit inkább nem sorolnám fel, helyette javaslom a verseny hivatalos oldalának felkeresését, melynek segítségével azonosításuk - remélhetőleg - gyerekjáték lesz. Ugyanígy a felszíni alakzatok esetében sem teszek ilyet, mert túl hosszú lenne a felsorolás, de egy jó Hold-térkép könnyen a segítségünkre lehet. Viszont a már felszínen lévő űreszközökhöz szükség lesz egy újabb jelkulcsra: Apollo-leszállóhelyek (A, mellette a küldetés száma), Luna-szonda (L, mellette a sorszám), Ranger-szonda (R, mellette a sorszám), Surveyor-szonda (S, mellette a sorszám), Lunar Orbiter- szonda (LO, mellette a sorszám), Hiten-szonda (HIT, az első japán holdszonda), SELENE (SEL, a 2. japán holdszonda), SMART-1 (SM1, az első európai holdszonda), Lunar Prospector (LP, a NASA holdszondája), LCROSS (LCR, a NASA becsapódó egysége), Chandrayaan-1/MIP (CH-MIP, az első indiai holdszonda becsapódó egysége), Chang'e-1 (CHE1, az 1. kínai holdszonda). A név nélkül feltűntetett kráterek csak illusztrációként, helykitöltés céljából szerepelnek. Nos, azt hiszem, minden szükséges információt megadtam ahhoz, hogy sikeresen elkészíthessünk egy saját Hold-gömböt. Ezek után már minden csak az odafigyelésen és a kézügyességen múlik. Még egy utolsó, de fontos információ:  ha nem 9 cm-es átmérővel dolgozunk, akkor ez figyelembe kell venni a szelvények nyomtatásánál is! A "szirmok" hosszának a gömb-sugár 3,14-szorosával kell  megegyezniük! Tartsuk be pontosan a leírt utasításokat!

Lásd még:

- Mars-gömb készítése: http://planetologia.elte.hu/vrml/utmutato.html (ez is hasznos információkkal szolgál, emellett - ha van rá lehetőségünk- , készítsük el ezt is!)
- GLXP-leszállóhelyek tervei: http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://evadot.com/wp-content/uploads/2011/01/GLXP_landing_map_small.jpg&imgrefurl=http://www.universetoday.com/82250/map-of-future-lunar-landing-sites/&usg=__zBHlWcDX3HGzsaehmm38LhVPEEY=&h=945&w=945&sz=659&hl=hu&start=53&zoom=1&tbnid=4maErWIH6DLt_M:&tbnh=148&tbnw=148&ei=GHFQTd-EDdKG4QaF-qmoCQ&prev=/images%3Fq%3Dglxp%26start%3D40%26um%3D1%26hl%3Dhu%26sa%3DN%26tbs%3Disch:1&um=1&itbs=1
A Puli-szonda lehetséges leszállóhelyei: https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxvcmdlbGNzaWxsYXxneDo2MTVkM2RmM2NkZWRlYTNj vagy az Élet és Tudomány 2010/43 száma