VARGA ŰRKÖZPONT: Rosetta-Lutetia randevú: közelképek a kisbolygóról

Kissé késve számolok be egy eredményről, mely egy hónappal ezelőtt született meg. Európa 2. üstökösszondája, a Rosetta sikerrel közelítette meg a Lutetia nevű kisbolygót.

2010 július 10-én, Világidő szerint 16:10-kor a Rosetta-űrszonda a terveknek megfelelően elhaladt a (21) Lutetia melett, a legnagyobb közelítés során 3162 km-re volt az égitesttől. A manőver során számos képet készített az aszteroidáról. A Lutetia viszonylag nagy, 100 kilométer átmérőjű, M színképtípusú kisbolygó. a fő kisbolygóövben kering, a Mars és a Jupiter pályája között. A színképtípus arra utal, hogy az égitest színképe leginkább a vasmeteoritokéra emlékeztet, tehát felszíne jórészt fémtartalmú kőzetekből áll. Ez az eddigi legnagyobb kisbolygó, melyet űrszonda látogatott meg. Az aszteroidával való találkozás előtt már több nappal megkezdték a kis égitest távoli megfigyelését az OSIRIS (Optical, Spectroscopic and Infrared Remote Imaging System) műszeregyüttes NAC (Narrow Angle Camera)nagyfelbontású kamerájával, hogy pontos fényességmérést végezzenek a kisbolygó alakjának, tengelykörüli forgási idejének pontosítása, valamint a forgási tengelyének térbeli iránya meghatározása céljából. A közeledés során készített felvételek a 3.ábrán láthatók, míg az 1. képet a szonda akkor készítette, mikor 80 000 km-re volt a kisbolygótól.

A Rosettát eredetileg 2003. január 11-én indították volna, ám a startot néhány nappal elhalasztották. A csúszás oka egy Ariane-5 ESCA rakéta szeptemberi próbarepülésén fellépő meghibásodás volt. A vizsgálatok során kiderült, a problémát a hűtőrendszer hibája eredményezte. Ugyan nem ez a rakéta indította volna a szondát, elképzelhető volt, hogy az erre használatos Ariane-5-nél is fenállt a rossz hűtés lehetősége. Ekkor még több lehetséges célpontot is kijelöltek a szonda számára: a Schwassmann-Wachmann 3, a 45P/Wirtanen, a Finlay, és a Brooks-2 üstökösök közül választhattak a kutatók. Végül a Wirtanenre esett a választás. Ezt költségtakarékossági okokból a Föld és a Mars melletti többszöri elhaladással kívánták elérni. Ez a swing-by, más néven hintamanőver, melynek során a bolygók gravitációja gyorsítja fel a szondát a kellő sebességre. Az üstököst 2011-ben érte volna el, utána pályára állt volna az égitest körül, ahol 1 évig keringett volna. Egy leszállóegységet is szállított volna magával (Philae), mely az üstökösre leszállva mintavételt és helyszíni vizsgálatokat végzett volna. A halasztás azonban kissé átrendezte a kezdeti programot, így a Wirtanen helyett a 67P/Csurjumov-Gereszimenko üstököst nevezték ki a küldetés célponjának. A startot végül 2004. március 2-án hajtották végre Ariane 5G+ rakétával 10 évig tartó útja során meglátogatta (2867) Steins és a (21) Lutetia kisbolygókat, előbbit 2008. szeptember 5-án 18:58-kor (GMT) 800 km-re közelítette meg. Végcélját 2014-ben éri el, ekkor leválik róla a már említett Philae, és megkezdi leszállását az üstökös magján. Feladatai nem változtak az eredetihez képest. Érdekesség, hogy a landeren magyar eszközök is utaznak. Ám addig még rengeteg idő telik el és a szondának is sok millió kilométert kell megtennie. Éppen ezért a Rosettát néhány hónapon belül "csökkentett" üzemmódba állítják, vagyis a nem létfontosságú berendezéseket kikapcsolják, valamint a többit is takarék üzembe állítják át, ezzel is csökkentve az energiafelvételt. A még 4 évig tartó repülés alatt csak a sugárzásmérő és részecskeszámláló műszerek, a létfontosságú energiaellátó berendezések, illetve a Földdel való rádiókapcsolatot lehetővé tevő berendezések lesznek készenlétben.