Kína nemrégiben megkezdte saját űrállomás-programját, és már olyan terveket dédelget, melyeket érdemes lesz nyomon követni.
A távol-keleti ország 2020-ig egy modul-űrállomás megépítését tervezi, melyre az első kísérleteket már 2011. szeptember 29-én megtették. Ekkor állt pályára ui. a Tiangong (jelentése: Mennyei palota, 2.kép) -1 nevű kísérleti űrállomás, mely a szovjet Szaljutok korai változataihoz hasonlóan egyetlen központi elemből és az alkalmanként hozzá csatlakozó űrhajóból - Shenzou - áll (zárójelben megjegyezném, hogy a Tiangong magyar átírása Tienkung, míg a Shenzou-é pedig Szencsou vagy Szencsu, esetleg Sencsu lenne, ám a bejegyzésben az űrállomás nevére inkább a nyugati sajtó által használt változat szerepelnek, mivel jobban elterjedt hazánkban). Az indítás a Jiuquan- (ejtsd: zsukvan) űrközpontból történt a Hosszú Menetelés rakéta 2F típusának módosított változatával (Csang-Zeng 2F T1, azaz CZ-2F T1, 3.kép). Első pillantásra a központi egységről nekem a Szojuz űrhajó egy korábban tervezett megnyújtott változata, vagy az ISS Zarja modulja jut eszembe (a Sencsunál pedig tudjuk, hogy ez tényleg a Szojuz tervein alapul). A lépésnek űrpolitikai előzményei is voltak, hiszen Kína már korábban is jelezte: szívesen részt venne a Nemzetközi Űrállomás programjában. Ezt azonban az Egyesült Államok - ipari kémkedéstől tartva - visszautasította. Nos, ha belegondolunk, erre volt is oka, hiszen a két ország között gazdasági és politikai feszültségek állnak fenn. Így Kína saját űrállomást kezdett építeni, ez lett az előbb említett Tiangong-1, melyhez 2011.november 2-án, közép-európai idő szerint 18:28-kor hozzákapcsolódott a Sencsu-8 űrhajó automatikus üzemmódban, űrhajósok nélkül (1.-2. kép)(a kínai űrhajósokat tajkonautáknak hívják a nyugati sajtóban, mivel a kínai taikong szó világűrt jelent). Idén azonban már két, előre láthatólag háromfős személyzet is érkezhet a létesítményre a Sencsu-9-cel, és valószínűleg a Sencsu-10 is követi még ebben az évben. Küldetésük végeztével a tajkonauták visszatérnek a Földre, az állomást üresen hagyva. A tervek szerint a két űrrepülés valamelyikén részt vesz majd az első kínai űrhajósnő is. Az űrállomás tervezett működését 2 évben határozták meg.
Érdekes lehet összehasonlítani a két űrhatalom (az USA és a SZU/Oroszország) és Kína emberes űrkutatásának fejlődését: az oroszoknál az első űrrepülés és az első űrállomás között 10 év volt, az amerikaiak első emberük felbocsátását követően 12 évet kellett várniuk az első űrállomásuk pályára állítására. Kína esetében e két esemény között mindössze 8 esztendő telt el. Ez az összevetés kissé azonban csalóka: ők gyakorlatilag kidolgozott terveket és sokszorosan kipróbált módszereket "kaptak kézhez". Ugyan számos szakértő állítja, hogy napjainkban is újabb űrversenynek lehetünk tanúi - amely több fronton zajlik -, a tapasztalatok valahogy mégsem azt mutatják, hogy a helyzet annyira kiélezett lenne, mint anno a hidegháború idején - és talán most már az ezt mozgató érdekek is mások. Annyi bizonyos, hogy Kína nem áll meg a Tiangong-1-nél: az elképzelésekben szerepelnek a Tiangong-2 és -3 űrállomások is, melyeket 2013-ban és 2015-ben pályára szándékoznak juttatni. 2020-ban pedig egy saját modul-űrállomás megépítésére is sor kerülne, melyet egyelőre csak CSS néven emlegetnek Nyugaton. Sokféle elképzelés létezik, de a 4. kép állhat legközelebb a valósághoz: a központi egység 18 m hosszú és 4,2 m átmérőjű lesz, melyhez többoldalú dokkolómodul segítségével két kísérleti egység és egy embert szállító űrhajó csatlakozhat. A modul másik végén pedig az ellátást biztosító teherhajó kapna helyet. És ami a legérdekesebb, a CSS-t úgy építenék meg, hogy az alkalmas legyen más államok moduljainak fogadásához (kompatibilis az ISS-en alkalmazott technológiákkal). Az űrkomplexum megjelenésében és méreteiben leginkább az orosz Mir űrállomásra hasonlítana, mely 2001-ben a Csendes-óceánban végezte pályafutását.
Úgy tűnik, a Tiangong-1 nem a végső állomás a kínai emberes űrtevékenységben. Mivel méretei nem igazán teszik lehetővé a tartós emberi jelenlétet, ezért "csak" a későbbi űrállomás(ok) kifejlesztéséhez szolgálhat kísérleti terepként. Kína egyébként embert kíván küldeni a Holdra és a Marsra is, a Holdon állandó bázist létesítene. Mi több, néhány nemzeti szakértő olyan merész kijelentéseket is tett, miszerint országuk belátható időn belül embereket küld az óriásbolygók(!) felé... Hát, kíváncsian várjuk a fejleményeket.
A kínai űrkutatásról - ha időm és erőm is engedi - részletesebben is írok majd.
