„És ezzel búcsúzik az Apollo–8 legénysége, jó éjt, sok szerencsét,
boldog karácsonyt és Isten áldását kívánva mindenkinek, mindenkinek a drága
Földön.”
Frank Borman,
az Apollo-8 parancsnoka így köszönt el a TV-nézőktől, miután a legénység a
Bibliából olvasott fel.
A keresztény emberek többsége a
szentestét otthon, családi körben tölti. Akadnak persze olyan esetek is, amikor
a karácsonyi ünneplés különleges helyszíneken történik – például a Holdnál.
Most egy ilyen esemény történetét osztanám meg az Olvasóval, hiszen ma 44 éve, hogy az emberiség első ízben elérte a Holdat.

Az Apollo-8 három űrhajóssal elindult a
Holdhoz, hogy az égitest körül pályára álljon, ott fényképeket készítsen, majd
10 keringés megtételét követően visszatérjen a Földre. Eredetileg az Apollo-8
csak egy Föld körüli tesztrepülés lett volna, ám a szovjetek 1968 decemberére
tervezett emberes Hold-kerülésükkel akartak előnyre szert tenni, ezért volt
szükség a tervek módosítására. Az űrhajó még nem vitt magával leszállóegységet,
azt csak a következő misszióknál alkalmazták. Az űrhajó (parancsnoki egység)
pilótája, James Lovell később az első Holdra szállást végrehajtó Apollo-11
tartalék személyzetének parancsnoka lett - Michael Collins-szal helyet
cseréltek betegség miatt. A legénység-rotációs rendszer miatt ő vezette volna
az Apollo-14 missziót, ám egészségügyi okokból Lowell-t és csapatát (Fred
Haise-t és John Swigert-et) indították útnak az Apollo-13 útja során 1970.
április 11-én. Mint tudjuk, az egyik fedélzeti oxigéntartály felrobbanása miatt
a Holdra szállás meghiúsult, és az űrhajósok élete is veszélyben forgott. De a
legénység és a rengeteg szakember megfeszített munkájának és összefogásának
köszönhetően a Hold megkerülése és a néhány napos visszaút után az asztronauták
túlélték a „szerencsés kudarc”-ként emlegetett utazást.
Az űrhajósok a Szentestét tehát a
Hold körül keringve, az űrhajóban töltötték, miközben többször kapcsolatba
léptek a houstoni irányító központtal. Egy
ilyen alkalommal a Teremtés Könyvéből is olvastak fel a TV-nézők szeme láttára,
továbbá számos felvételt készítettek a Földről és a Holdról. Az egyik ilyen kép
– melyet e cikkhez is mellékelek az űrhajósok aláírásával – akkoriban bejárta a
világsajtót (2.kép). Ezen a távoli Föld és kísérőnk egy részlete látható, amint az
űrhajó – bolygónkról nézve – csaknem „mögötte” van. Talán ez a felvétel adja
vissza leginkább azt az érzést, mely szerint csodálatos kék bolygónk tényleg
csak egy törékeny „lebegő sárgolyó” a végtelen Univerzumban (ahogy Lovell
öntötte szavakba:…félelmetes ez az itteni végtelen magány, azt juttatja
eszedbe, amit hátrahagytál a Földön. Innen nézve a Föld egy hatalmas oázis az
űr végtelenjében…”). A képet főleg a korabeli környezetvédő mozgalmak használták kampánykellékként.
A világűrből nézve minden lakója
egyenlőnek tűnik, nincsenek országhatárok. Talán hasonló érzés foghatta el
azokat is, akik megtekintették az azóta már nem működő Spirit marsjáró képét,
melyen a Föld halvány pöttyként látszik a Mars egén (3. kép). Azonban
nekünk, mint legfejlettebb lakóinak kötelességünk vigyázni Földünkre, hiszen
itt nem az ember az egyetlen faj. Ám saját érdekünk is a Föld megóvása, mert
minden egyes változása visszahat az emberiségre is. Viszont bolygónk sem örök
életű, évmilliárdok múlva elpusztulhat a Nappal együtt, Ez még nagyon sokára
lesz, de bármikor bekövetkezhetnek olyan változások, melyek az embert
végérvényesen a Föld elhagyására kényszeríthetik. Ekkor az egyetlen esélyt az
űrhajózás jelentheti utódaink számára. Addig is nagyon sok teendőnk van mind a
világűrben, mind planétánkon. Az emberiség kozmikus követei, az űrhajósok
feladata továbbra is az, hogy jelenlétükkel növeljék mozgásterünket a
Világmindenségben. Megszerezzék az ehhez szüksége tudást, tapasztalataikat
megosszák és érthetővé tegyék számunkra: mindannyian kisebb-nagyobb mértékben
tehetünk és felelősséggel tartozunk az emberiség és bolygónk sorsának
alakulásáért. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden földlakónak boldog és
békés karácsonyi ünnepeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése