Egy kis űrhumor 5. - Kicsi szőrös, ...

Szakállas poén, de nem tudtam kihagyni... És egy kis "műhód-utózönge":

Megkezdődött a magyar holdjáró tesztelése

Elkészült a Pulispace roverének ún. mérnöki példánya, melyet hamarosan egy külföldön végrehajtandó küldetés-szimuláció során is kipróbálnak.

Mint már megírtam a Google Lunar X-Prize (GLXP) megnevezésű nemzetközi versenyre benevezett, és 2011. februárjában az 50 000 USD befizetésével hivatalos résztvevővé váló Pulispace eredetileg két holdjáró-koncepción dolgozott: az ugró pulira vagy sünre emlékeztető gömbroveren (az ún. napszekér-modellen), és a hagyományos kerék-meghajtású változaton, melyet - nem tudom, miért - a "Teve" munkanévvel láttak el. Úgy tűnik, azóta a gömbrover-elképzelés lekerült a napirendről, mert a csapat legújabb, Iteráció-2 (I2) jelzésű  fejlesztése "Teve-típusú". Ez az ún. mérnöki példány, mellyel a későbbi, "éles bevetésre" szánt Hold-rover rendszereit földi teszteknek vethetik alá. Az I2-t a Puli az ELTE Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoportjának (ELTE KAVÜCS) közreműködésével építették meg. A Bérczi Szaniszló által koordinált csoport 1997 óta fejleszti saját, Hunveyor nevű gyakorló űrszonda-sorozatát, melybe más csoportok is bekapcsolódtak. A KAVÜCS-Pulispace együttműködésből született meg az Iteráció-2, mely hivatalosan Hunveyor-15/Iteration-2 néven fut. A rover nem szokványos kerekeken halad, hanem ún. wheg-eket használ (ez az angol "wheel" és a "leg", vagyis a "kerék" és a "láb" szavak összevonásából született). A nyilvánosság előtti bemutatkozást és az első teszteket követően sor került az első nyílt terepi tesztekre is, amelyeket a Gánt melletti, már nem üzemelő bauxit-bányában hajtottak végre ('1-3.képek). Itt a rover mozgását vizsgálták különböző terepviszonyok mellett. Bár itt általában Mars-szimulációkat végeznek, a terep a céloknak megfelelt. Kiderült ugyanis, hogy a kerekek sima felületük révén meredekebb felületen nem túl jól muzsikálnak. A hátsó kettős kamera (RECA) azonban jól teljesített (az egyik kamera képét mutatja a 2. kép). 

A Puli csapat nemrég lehetőséget kapott arra, hogy szélsőségesebb körülmények között vizsgálhassák a jármű működését.Az Osztrák Űrfórum (Österreichische Weltraum Forum, ÖWR) beválasztotta a rovert 2013-as Mars-szimulációjára (MARS2013), melyet Marokkóban végeznek el néhány hónap múlva. A teszt különlegessége lesz, hogy míg az I2 Afrikában lesz, addig az irányítást Magyarországról végzik. Vagyis a rover mozgásán kívül leginkább az elektronika, azon belül pedig a parancsok vételéért és az adatok továbbításáért felelős ún. telemetriai rendszer vizsgálatára összpontosítanak majd. További sok sikert kívánok a csapatnak, várjuk a fejleményeket! 

Lásd még:

A gánti tesztekről: http://pulispace.com/hu/media/hirek/213-putting-the-puli-rover-to-the-test

Már a Facebook-on is...

... megtalálható a Varga Űrközpont és két testvérblogja. Mint ismeretes, a magyar verziót csaknem két évvel később követte az angol, majd a német változat is. Így eljött az idő, hogy a blogcsoport Varga Space Center (VSC) néven a legnagyobb közösségi oldalon is megvesse lábát. Itt mindenki lájkolhatja a blogot/blogokat, de véleményt, hozzászólást is tehet. A VSC csoport Facebook-oldala itt érhető el, angol nyelven:

facebook.com/vargaspace

In memorian Fobosz-Grunt 2.- Reményből kudarc

A sorozat befejező részében a küldetés kudarcának körülményeit, valamint annak hatását vizsgáljuk meg hasonló projektekre és az egész orosz űrkutatásra vonatkozóan.

Csaknem 1 évvel ezelőtt, magyar idő szerint 2011. november 8-án sikeresen startolt a Fobosz-Grunt (FG)- szonda Bajkonurból egy  Zenyit-2 rakétával (1.kép). Mint azt a bevezető részben már megírtam, útitársa volt a kínai Jinghuo-1(YH-1) Mars-szonda, és maga az "anyaszonda" is számos olyan műszert vitt magával, melyeket nem Oroszországban fejlesztettek. Így mind az orosz, mind a nemzetközi űrkutatók nagy figyelemmel kísérték a küldetést (ennek főbb fázisait a 2. képen láthatjuk). Pontosabban csak kísérték volna, mert mint ismeretes, a misszió hamar véget ért. Az űreszköz elődje, a Marsz-8 sorsára jutott:  az indítás során a Zenyit alapfokozatai sikerrel Föld körüli pályára állították a szondát. Ám az 1996-os balsiker megismétlődött, az űrszonda gyorsítófokozata nem indult be, így a Mars-irányú átmeneti - ún. Hohmann - pályára állás nem történhetett meg. Az orbitális pályán ragadt szondapáros gyorsítórakétái többszöri próbálkozásra sem gyulladtak be, így ez év elején a találgatások már nem az újabb indítási próba, hanem a becsapódás időpontjáról és annak helyéről szóltak. Ahogy teltek-múltak a napok, a Fobosz-Grunt egyre többször kerülte meg a Földet. Eközben a Roszkozmosz orosz űrügynökség az EurópaiŰrügynökséggel (ESA) karöltve követte a szonda mozgását. Ennek eredményeként a szakemberek többé-kevésbé pontosan meg tudták mondani a légkörbe lépés és a becsapódás időpontját, de annak helyéről az idő előrehaladtával egyre bizonytalanabb információk születtek. A prognózisok alapján a szonda darabjai gyakorlatilag bárhol földet érhettek volna az 50. északi és déli szélességek között, olyannyira, hogy a lehetséges helyszínek között a Letenye-Balaton-Ercsi-Jászberény-Nyíregyháza vonaltól délre eső térség is szerepelt egy darabig! Az isteni gondviselésnek köszönhetően  a szonda megmaradt darabjai végül január 15-én, magyar idő szerint 19 órakor a Csendes-óceánba, a chilei Wellington-szigettől 1250-km-re hullottak - a későbbi számításoknak megfelelően, mint az az 5. képen is látható (egyes feltételezések szerint a darabok zöme az Atlanti-óceánban ért "földet", egyes részük Afrika és Spanyolország partjainál). Az űreszköz légkörbe lépését a Fraunhofer Intézet TIRA nevű radarjával is észlelték (6. kép). A szonda mozgását egyébként számos amatőrcsillagász is követte, a jobban felszereltek felvételeket is készítetek róla, melyeken egyes szerkezeti elemek is felismerhetők (a 3. kép pont egy ilyen felvételt mutat, összehasonlításul mellékelve a szonda ábráját is; a 4. kép pedig a FG elhaladását mutatja a Nagy Medve csillagkép előtt január 3-án az USA-ból nézve).

A FG balsikerét követően azonnali vizsgálat indult az okokat keresve, egyesek a "jó" szovjet hagyományoknak megfelelően máris szabotázsakcióról beszéltek. Felmerült a lehetősége annak, hogy a szondát egy amerikai kisbolygóészlelő radar tehette tönkre. Az eljárás során kiderült: a kudarcot a fedélzeti számítógép összeomlása, nem megfelelő alkatrészek és azok elégtelen földi tesztelése okozta. Ugyanakkor a lehetséges becsapódási helyek nagyfokú szórása - a csaknem az egész földfelszínen való eloszlása - annak volt köszönhető, főleg az első számítások során, hogy a légkör állapota állandóan változik. Mivel a szonda keringési magasságában (345-207 km) az atmoszféra fékező hatását hosszabb távon nem szabad elhanyagolni, ezért az ott bekövetkező sűrűség-változásokat folyamatosan nyomon kellett követni (e hatás miatt kell alkalmanként az ISS-t is magasabb pályára emelni teherűrhajók segítségével, hiszen enélkül az űrállomás menthetetlenül lefékeződne és a súrlódástól elégne).
A FG a 2005-2015 közötti időszakra elfogadott orosz Naprendszer-kutatási program egyik ún. zászlóshajója (flagship) volt. A vele csaknem egy időben indított rádiócsillagászati műhold, a Rádioasztron jelenleg is működik. Az orosz űrprogram további tervezett űrszondái pl. a Venyera-D (Vénusz), Marsz-Grunt (Mars), valamint a Luna-Grunt (Hold) szondák (7. kép). Ez utóbbi a Hold kutatását célzó komplex program, a Luna-Glob része, mely bizonyos értelemben az egykori Luna-program folytatásának tekinthető (a Luna-Globról terveim szerint részletesebben is írok majd). Reméljük, ezek több sikerrel járnak. Végezetül megemlítendő, hogy valamikor útnak indul majd a Fobosz-Grunt 2 is, ezt azonban hivatalosan nem erősítették meg - megjegyzem, erre a mostani orosz űr-büdzséből nem is nagyon jutna mostanában...
Ettől eltekintve személy szerint remélem és kívánom, hogy a nagy múltú orosz űrkutatás újból szárnyra kapjon.


Lásd még:
- A Fobosz-Grunt története az Űrvilágon: http://www.urvilag.hu/oroszorszag_es_a_naprendszer
- A szonda pusztulásáról az Indexen: http://index.hu/tudomany/2012/01/15/a_fobosz-grunt_a_csendes-oceanba_zuhant/
- Az eseményről az Origón: http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20120112-hetvegen-zuhanhat-le-a-foboszgrunturszonda.html
- A Fobosz-Grunt a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fobosz-Grunt   
  

Kína űrállomás-tervei

Kína nemrégiben megkezdte saját űrállomás-programját, és már olyan terveket dédelget, melyeket érdemes lesz nyomon követni. 

A távol-keleti ország 2020-ig egy modul-űrállomás megépítését tervezi, melyre az első kísérleteket már 2011.  szeptember 29-én megtették. Ekkor állt pályára ui. a Tiangong (jelentése: Mennyei palota, 2.kép) -1 nevű kísérleti űrállomás, mely a szovjet Szaljutok korai változataihoz hasonlóan egyetlen központi elemből és az alkalmanként hozzá csatlakozó űrhajóból - Shenzou - áll (zárójelben megjegyezném, hogy a Tiangong magyar átírása Tienkung, míg a Shenzou-é pedig Szencsou vagy Szencsu, esetleg Sencsu lenne, ám a bejegyzésben az űrállomás nevére inkább a nyugati sajtó által használt változat szerepelnek, mivel jobban elterjedt hazánkban). Az indítás a Jiuquan- (ejtsd: zsukvan) űrközpontból történt a Hosszú Menetelés rakéta 2F típusának módosított változatával (Csang-Zeng 2F T1, azaz CZ-2F T1, 3.kép). Első pillantásra a központi egységről nekem a Szojuz űrhajó egy korábban tervezett megnyújtott változata, vagy az ISS Zarja modulja jut eszembe (a Sencsunál pedig tudjuk, hogy ez tényleg a Szojuz tervein alapul). A lépésnek űrpolitikai előzményei is voltak, hiszen Kína már korábban is jelezte: szívesen részt venne a Nemzetközi Űrállomás programjában. Ezt azonban az Egyesült Államok - ipari kémkedéstől tartva - visszautasította. Nos, ha belegondolunk, erre volt is oka, hiszen a két ország között gazdasági és politikai feszültségek állnak fenn. Így Kína saját űrállomást kezdett építeni, ez lett az előbb említett Tiangong-1, melyhez 2011.november 2-án, közép-európai idő szerint 18:28-kor hozzákapcsolódott a Sencsu-8 űrhajó automatikus üzemmódban, űrhajósok nélkül (1.-2. kép)(a kínai űrhajósokat tajkonautáknak hívják a nyugati sajtóban, mivel a kínai taikong szó világűrt jelent). Idén azonban már két, előre láthatólag háromfős személyzet is érkezhet a létesítményre a Sencsu-9-cel, és valószínűleg a Sencsu-10 is követi még ebben az évben. Küldetésük végeztével a tajkonauták visszatérnek a Földre, az állomást üresen hagyva. A tervek szerint a két űrrepülés valamelyikén részt vesz majd az első kínai űrhajósnő is. Az űrállomás tervezett működését 2 évben határozták meg.

Érdekes lehet összehasonlítani a két űrhatalom (az USA és a SZU/Oroszország) és Kína emberes űrkutatásának fejlődését: az oroszoknál az első űrrepülés és az első űrállomás között 10 év volt, az amerikaiak első emberük felbocsátását követően 12 évet kellett várniuk  az első űrállomásuk pályára állítására. Kína esetében e két esemény között mindössze 8 esztendő telt el. Ez az összevetés kissé azonban csalóka: ők gyakorlatilag kidolgozott terveket és sokszorosan kipróbált módszereket "kaptak kézhez". Ugyan számos szakértő állítja, hogy napjainkban is újabb űrversenynek lehetünk tanúi - amely több fronton zajlik -, a tapasztalatok valahogy mégsem azt mutatják, hogy a helyzet annyira kiélezett lenne, mint anno a hidegháború idején - és talán most már az ezt mozgató érdekek is mások. Annyi bizonyos, hogy Kína nem áll meg a Tiangong-1-nél: az elképzelésekben szerepelnek a Tiangong-2 és -3 űrállomások is, melyeket 2013-ban és  2015-ben pályára szándékoznak juttatni. 2020-ban pedig egy saját modul-űrállomás megépítésére is sor kerülne, melyet egyelőre csak CSS néven emlegetnek Nyugaton. Sokféle elképzelés létezik, de a 4. kép állhat legközelebb a valósághoz: a központi egység 18 m hosszú és 4,2 m átmérőjű lesz, melyhez többoldalú dokkolómodul segítségével két kísérleti egység és egy embert szállító űrhajó csatlakozhat. A modul másik végén pedig az ellátást biztosító teherhajó kapna helyet. És ami a legérdekesebb, a CSS-t úgy építenék meg, hogy az alkalmas legyen más államok moduljainak fogadásához (kompatibilis az ISS-en alkalmazott technológiákkal). Az űrkomplexum megjelenésében és méreteiben leginkább az orosz  Mir űrállomásra hasonlítana, mely 2001-ben a Csendes-óceánban végezte pályafutását. 

Úgy tűnik, a Tiangong-1 nem a végső állomás a kínai emberes űrtevékenységben. Mivel méretei nem igazán teszik lehetővé a tartós emberi jelenlétet, ezért "csak" a későbbi űrállomás(ok) kifejlesztéséhez szolgálhat kísérleti terepként. Kína egyébként embert kíván küldeni a Holdra és a Marsra is, a Holdon állandó bázist létesítene. Mi több, néhány nemzeti szakértő olyan merész kijelentéseket is tett, miszerint országuk belátható időn belül embereket küld az óriásbolygók(!) felé... Hát, kíváncsian várjuk a fejleményeket.

A kínai űrkutatásról  - ha időm és erőm is engedi - részletesebben is írok majd.   

Nyaralás előtt...

Nyílván a rendszeres olvasóknak - de a kevésbé rendszereseknek is - feltűnt, hogy már jóideje nem "írogattam" semmit a blogra, pedig számos posztnál folytatást, vagy a téma részletezését igértem. Mielőtt ezért bárki ráncolná a homlokát, vagy esetleg kellemetlen hangvételű mailt küldene nekem, a következőket szeretném közölni:  sajnos mostanában nem sok időm van posztolgatni, ugyanakkor türelmem sincs hozzá túlzottan. No ez nem mintha a kiégés első jele lenne, csak éppen aki végzett hasonló ismeretterjesztő tevékenységet, mint jómagam, az tudja, hogy itt a szakmai korrektség és a hitelesség elsőrangú követelmény - márpedig ezt nem mindenki tartja be tapasztalataim szerint, de nem akarok ujjal mutogatni... Sok dolgot tudok a világűrről és kutatásáról, de természetesen nekem is utána kell néznem bizonyos infóknak, frissítenem kell. Ez pedig hosszadalmas munka, főleg, ha törekszünk a hitelességre.

Ugyanakkor a blogon kívül igyekszem minél több fronton "terjeszteni az Igét":-) Így például nagyobb űr-eseményeknél szoktam írni a helyi napilapba is, most pl. az Űrhajózás Napja (április 12-e) alkalmából az aktuális lapszámban jelent meg cikkem "Nincs szebb a mi kék bolygónknál" címmel - igaz, ezt a címet nem én, hanem a rovatvezető adta neki.  Ez az írás az alábbi címen érhető el online változatban "A luxusturizmussá szelídült világpolitika " címmel: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/ember-az-urben-a-luxusturizmussa-szelidult-vilagpolitika-437195 .

Emellett megkezdtem egy könnyedebb formáját választani a blogolásnak, hiszen az alábbi oldalon már elérhető saját képtáram első albuma, bár még csak néhány képpel: http://xfree.hu/keptar.tvn?f=vargaspace .
Ugyanakkor tervbe vettem a saját "szakmai" honlap létrehozását is a közeli jövőben, és még sok más egyéb űr-dologgal foglalkozom, de ezekről egyelőre nem árulnék el többet. Ami pedig ezt a blogot illeti, egy darabig csak kozmetikai jellegű változások várhatók. Hiszen a nyár itt van, és aki teheti, egy kicsit nyaral is. Terveim szerint én is így teszek. Ezúton kívánok mindenkinek kellemes nyaralást, de rossz idő esetén, ha tehetitek, ne feledkezzetek meg a Varga Űrközpontról és a képtárról sem (l. lájkok és megosztás címszó...).

In memorian Fobosz-Grunt 1. - A kezdetek

Korábbiakban már itt-ott írtam a blogban a nagy reményekkel útnak indított, de végül balsorsú Fobosz-Grunt szondáról (a továbbiakban sokszor csak FG-ként hivatkozom rá). Magyar nyelven azonban nem sok helyen lehet róla összefoglaló cikket találni. Ezért úgy gondolom, hogy a most következő bejegyzés hiánypótló is lehet a témában. Lássuk hát a FG-projekt történetét a tervektől a végkifejletig! 

A Szovjetunió 1991-es felbomlásával az orosz űrkutatás jelentős veszteségeket szenvedett el: ezek közül talán a legnagyobb, hogy a már 1957 óta első számú űrrepülőtérként használt Bajkonur a frissen megalakult Kazahsztánhoz került, így Oroszország a létesítmény bérlésére kényszerült. Továbbá számos űreszközön  és gyáron is osztoznia kellett a többi utódállammal. Pl. a korábban csak az Enyergija rakéta gyorsítófokozataként megépített és alkalmazott Zenyitek is leginkább az ukránok használják, de az oroszok is igénybe veszik - többek között ilyennel startolt a FG-is. Egyre inkább csökkentek az orosz űrköltségvetésre szánt összegek, számos addig folyó projektet pedig le is állítottak. Az ország űrtevékenysége gyakorlatilag kimerült a Mir űrállomás, a Glonassz navigációs és más egyéb műholdak felbocsátásában és üzemeltetésében, továbbá az űrturizmusban és az ISS építésében való részvételben (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Mir legújabb egységeit, és az ISS első modulját, a Zarját amerikai pénzből építették meg). Űrszondás programról tehát akkor szó sem lehettett. A 2000-es évek elején a gazdasági helyzet javulást mutatott, így az orosz szövetségi kormány 2005. októberében elfogadott, és 2015-ig szóló Naprendszer-kutatási tervezetében sok nagyszabású program (pl. Venyera-D, Luna-Glob) mellett helyet kaphatott a Fobosz-Grunt is. 

Egy, a Phobosra leszálló, és onnan talajmintával visszatérő űreszköz gondolata  már 1996 táján (!) felmerült, ám ennek megvalósítása teljesen kizárt volt - részben a szerencsétlenül járt Marsz '96/Marsz-8 miatt... Az eredeti elképzelések szerint a FG is Proton hordozórakétával indult volna, de a tervekben végrehajtott módosítások lehetővé tették a kisebb - tehát olcsóbb - Szojuz-Fregat használatát. A programban a Mars bizonyos fokú vizsgálata is szerepelt. Az orosz űrkutatást (is) érintő negatív hatások ellenére a a projekt nem vérzett el, sőt a változtatásokat követően az orosz űrszondák fejlesztője, az NPO Lavocskin cég is szárnyai alá vette. A XXI. század elején az orosz gazdaság újból éledezni kezdett, és esély mutatkozott a tervek életre kelésére: 2004. februárjában az orosz űrűgynökség (RKA v. Roszkoszmosz) akkori vezetője, Jurij Koptyev felvette a Focus-Mars projektet, melyben egy keringőegységet (orbitert), továbbá egy a Marsra és a Phobosra leszálló egységeket (landereket) tartalmazó űrszonda képe rajzolódott ki - a későbbi FG. Éppen ezért a FG bizonyos értelemben a korábbi Fobosz és Marsz '96 programok ötvözeteként fogható fel. Még ebben a hónapban az ország űrkutatási intézete (IKI) 40 milliárd rubelt kapott a kormánytól a küldetés megvalósítására, azonban már az akkori becslések szerint is csak maga a hordozórakéta került volna 1 milliárdnál is többe. A hivatalosan 2005. október 22-én indított programot a kormány is bejelentette közleményében. Akkor a startot a 2009. októberében lévő indítási ablakra határozták meg. Az építést 2006. júniusában megkezdték, 2007. április 5-én a szonda fő tervezőcsoportja - élükön Igor Goroskov főtervezővel - tárgyalásokat kezdett a Roszkoszmosszal és más intézetekkel a projekbe való bevonás céljából. A megbeszélések sikerrel zárultak, olyannyira, ez év augusztusára össze is állt a későbbi szonda jeleit vevő követőhálózat. Ugyanebben az évben felvetették annak lehetőségét, hogy a Fobosz-Grunt reléállomásként szolgálhatna az ESA (akkor még) 2009-ben a Marsra küldendő rovere, az ExoMars-1/Pasteur számára. 

Ugorjunk vissza 2005. júniusába, ekkor ui. a FG története ismét egy meghatározó szakaszba lépett! Anatolij Perminov, az orosz űrügynökség akkori feje azt nyilatkozta: Kína szívesen részt venne a küldetésben egy kisméretű űrszondával (szubszatellitával). 2006. novemberében a szándékot meg is erősítették. 2007. június 27-én az RKA moszkvai székházában alá is irták a Mars és a Phobos kutatásárólé szóló orosz-kínai együttműködési egyezményt,  melyet kormányzati szinten is megkoronázott Vlagyimir Putyin és Hu Jintao államfők találkozója. 

A kínai űreszköz egy 750*750*600 mm-es oldalhosszúságú hasáb (1.és 3.ábra), tömege 110 kg, kinyitott napelemi 7,85 m-es fesztávolságúak. A neve Jinghuo-1 lett, mely a hagyományos kínai nyelvben "világító tűz"-et jelent (néha "szentjánosbogár"-ként is fordítják). 2007. március 26-án a Hong Kong-i Politechnikai Egyetem vállalta a FG Talajminta-előkészítő Rendszerének kifejlesztését, mely leőrli a talajmintákat 1mm-esnél kisebbre, és ezeket elkülöníti helyszíni analízisre. Az őrlőberendezés a távirányítású manipulátor végén kap helyet a miniatűr spektrométer (kémiai elemzésre használt eszköz, mely az anyagok által kibocsátott sugárzásokat használja azok mennyiségének és minőségének meghatározására) és kamera mellett. A Jinghuo-1 megjelenése is még lehetővé tette a a Szojuz-Fregat rakéta használatát - mint említettem - 2009. októberében, mert az eredetileg 8 tonnásra tervezett űreszközegyüttes tömegét 2 tonnára csökkentették. Ekkor még egy  távvezérlésű autócska (rover) is szerepelt a tervekben, mely 3 év alatt járta volna körbe a Phobost, miközben a legérdekesebb talajmintákkal tért volna vissza a landerhez. Érdekesség, hogy a Fobosz-Grunt az orosz űrprogramban hivatalosan kisbolygó-kutató küldetésként szerepel (a szonda szerkezetét az 1.ábra mutatja, az egyes egységek szerepét a következő részben mutatom be).  A munkálatok lassan haladtak, így az indítás is egy marsi - azaz két földi - évet csúszott. 2010. júniusában a startot tavaly 25-ében határozták meg, melyet 4 hónappal később november 8-ra hoztak előre. Ezzel együtt a hordozórakétát is megváltoztatták Zenyit 2SB-re, melyet Fregat gyorsítófokozattal egészítenek ki. 2008. júniusában az ESA-val való együttműködés keretében a Mars Express nevű szonda közeli, nagyfelbontású képeket készített a FG lehetséges leszállóhelyeiről, melyet szándékosan a holdacska túlsó oldalára terveztek (5.ábra).  A szonda építése csúszott, a start időpontja pedig egyre közeledett... 

Hamarosan jövök a következő résszel!