Újra lesz magyar az űrben (?) - megvan az AXE versenyének magyar győztese

Augusztusban a Sziget-fesztiválon eldőlt, ki nyeri az AXE által kiírt verseny hazai fordulóját. Ezzel együtt ugyanitt az is, hogy a közép-európai régió további öt országából kik mehetnek Orlando-ba, az ottani űrtáborba, és kik lehetnek esélyesek az űrugrásra. Jelentősen megkésve bár, de most mégis leközölnék négy elmaradt sajtóanyagot, mely a döntőt megelőző és követő eseményeket foglalja össze:

A magyarok szerint Bruce Willis a legmenőbb asztronauta!

Az Axe Apollo Space Academy (A.A.S.A.) verseny hazai felmérésében Bruce Willis, az Armageddon sztárja lett a legmenőbb színész-asztronauta. A kutatás során 1-től 10-ig lehetett pontozni Hollywood űrutazó nagyágyúit, ahol az ezüstérmet A Függetlenség Napja című produkció hős pilótája, Will Smith szerezte meg, míg a leggyatrábbnak ítélt kozmonauta A vörös bolygó alkotásból ismert Benjamin Bratt lett.

Ben Affleck életének megkeserítése után még a Föld megmentésére is maradt ideje - a keserédes befejezést leszámítva - Bruce Willisnek, aki az Armageddon produkcióban nyújtott alakításáért elnyerte a legmenőbb asztronautának járó címet. A magyarok szerint, a második legmenőbb Will Smith az 1996-ban bemutatott A Függetlenség Napja című kasszasikerrel

, míg a bronzérmet Harrison Ford kapta Han Solo megformálásáért. Ezzel ellentétben Benjamin Bratt alakítása A vörös bolygó című sci-fi filmben felejthető volt, hiszen a szavazók az utolsó helyet ítélték meg a perui származású amerikai színésznek.

Korcsoportok tekintetében a tinédzserek között egyértelműen Will Smith volt a nyerő, hiszen Steven Hiller kapitányt 8,4-es átlaggal jutalmazták a szavazók. A 19 év alattiak sorrendjében a legutolsó helyen Mark Wahlberg szerepel, akit A majmok bolygójában Leo Davidson kapitányként ismerhettünk meg. A tizenévesektől felfelé, minden korosztályban Bruce Willis lett az aranyérmes, sőt a hatvan év felettiek esetében Harry S. Stampert majdnem minden szavazótól maximális pontot kapott. Ezzel ellentétben a nyugdíjas korosztálynak a legkevésbé Chris Evans tetszett, hiszen a szőke szépfiút a legutolsó helyre rangsorolták a Napfény című sci-fi kapcsán. A tiniket és az idősebb voksolókat kivéve, minden korcsoportban egyöntetűen Benjamin Bratt volt a leggyengébb kozmonauta.

Az eredményeket nem szerinti csoportosításban is vizsgálhatjuk. A férfiaknál holtversenyben végzett a három hollywoodi nagyágyú: Will Smith, Harrison Ford és Bruce Willis. Míg a nőknél Bruce Willis kimagasló fölénnyel győzedelmeskedett. A férfiak számára Chris Evans, míg a gyengébbik nem képviselőinek Benjamin Bratt volt a legrosszabbnak ítélt színész-asztronauta. A férfiak második helyét a Jim Lovell űrhajós bőrébe bújt Tom Hanks érdemelte ki, míg a nőknél ezt a pozíciót Will Smith birtokolja 7,9-es átlaggal. Izgalmas információ, hogy a 30-39 év közötti férfiaknál Will Smith és Tom Hanks egyaránt 8,1-es átlaggal az első helyen végzett, míg ugyanebben a korcsoportban George Clooney lett a leggyatrább űrutazó. Clooney ezek szerint hiába utazott a Prometheus űrállomásra, a nézők szívéhez így sem tudott közel férkőzni. A 40-49 éves férfiak menő űrutazója Harrison Ford lett az 1977-ben forgatott Csillagok háborúja-trilógiában alakított Han Solo megformálásával, míg a leggyengébben – 4,7-es átlaggal – Johnny Depp muzsikált Az asztronauta című sci-fi filmben a voksolók szerint.

Hollywood is tudja, hogy mitől olvadnak el a csajok - a legnagyobb neveket igyekeznek megnyerni, hogy a sci-fi produkciókban eljátsszák a hős űrhajóst. Az AXE Apollo Space Academy program segítségével most te is hős lehetsz! Ha kedvet kaptál lés felcsapnál űrutazónak, kattints ide és nézd meg, hogy hogyan lehetsz Te a második magyar űrutazó! (A kutatást a Vélemény Vadász bonyolította le.)"

"Még 5 nap és kiderül, hogy ki utazik az orlandoi űrtáborba

Az AXE 2013-as nemzetközi kampánya – amelynek fődíja egy valódi űrutazás – a célegyenesbe fordult. Bár már megvannak a kiválasztottak, a kampány itthoni szakértője Farkas Bertalan a héten további izzasztó feladatok elé állítja a nemzetközi és magyar űrutazó-jelölteket, hiszen a tengerentúli űrtáborba minden ország - így hazánk is - csak egy nomináltat küldhet. A szerencsés magyar kilétére augusztus 10-én, a Szigeten derül fény, úgy ahogyan a további 5 ország legjobbjait is itt hirdetik ki.

A hétfői nap folyamán az AXE Apollo Space Academy (A.A.S.A.) verseny keretein belül  megérkeztek Budapestre a nemzetközi csapatok is, akiknek hazánk legjobbjaival együtt számos kemény fizikai és elméleti teszten kell bizonyítaniuk rátermettségüket a hét folyamán. A mai napon Farkas Bertalan vezetésével a jelöltek ellátogatnak a kecskeméti vadászpilóta-kiképző központba, ahol reggeltől késő délutánig különböző orvosi vizsgálatokon kell keresztül esniük. A szervezők a hét további napjain sem hagyják unatkozni a világűrbe vágyó fiatalokat, hiszen csütörtök délelőtt a Sziget Axe Apollo Space Academy (A.A.S.A.) táborában elméleti teszteket kell kitölteniük, délután pedig városnézésre indulnak Farkas Bertalan és Kiss Ádám társaságában. A pénteki pihenőnapot követően, szombat délelőtt további fizikai próbatételeket kell sikeresen teljesíteniük ahhoz, hogy estére kiderülhessen, ki az, aki nemzete legjobbjaként elutazhat az orlando-i űrtáborba.

Érdekes információ, hogy a magyar csapatot egy női versenyző is erősíti, aki egy héttel ezelőtt, a Sziget fotópályázatának versenyén keresztül jutott be a legjobbak közé. Arra a kérdésre, hogy miért jelentkezett űrutazónak, ezt válaszolta: „el sem tudtam volna képzelni azt, hogy egy ilyen lehetőséget kihagyjak, az egyik legnagyobb vágyam teljesülne, ha kijuthatnék a világűrbe”. A fiatal lány esztétika szakon tanul az ELTE-n, szabadidejében pedig egy sci-fi profilú kiadó elismert magazinjánál gyakornokoskodik. A repülést kifejezetten szereti, különösebben attól sem tart, hogy férfiakkal kell összemérnie tudását és erejét".

Aztán augusztus 12-én kihirdették a győztest: Juhos Norbert (1.kép) lett az, aki megkapta az esély, hogy a magyar állampolgárok közül másodikként jusson el a világűrbe. A 26 éves egyetemista jelenleg légiközlekedési mérnöknek tanul. Ha minden
a tervek szerint alakul, decemberben kiutazik Orlando-ba (Florida, USA), hogy megkezdje a verseny következő, és egyben utolsó fordulóját a nemzetközi űrtáborban. De jöjjenek  inkább a a sajtóközlemények: 

"Az AXE űrhajós-jelöltjeit a kecskeméti vadászpilóta-kiképző központban vizsgálták

A tegnapi nap folyamán az AXE nemzetközi versenyének döntősei elutaztak Kecskemétre, hogy a vadászpilóta-kiképző központban végrehajtsák rajtuk az orvosi alkalmassági vizsgálatokat. Bár Farkas Bertalan, a kampány hazai szakértője hasznos tanácsokkal látta el a döntősöket, a fiatalok az egyes feladatokban csak saját magukra számíthattak.

Tegnap délelőtt az űrutazó-jelöltek leutaztak Kecskemétre, hogy a vadászpilóta-kiképző központban felmérjék alkalmasságukat egy lehetséges űrutazásra. A feladatok sora rutinellenőrzésekkel kezdődött, amelyek során az Intézet dolgozói többek között felmérték a leendő kozmonauták fog státuszát, részt vettek belgyógyászati fizikális vizsgálaton, voltak fül-orr-gégészeti vizsgálaton valamint szemészeten is. Ezt követően a lelkes fiataloknak olyan fizikai feladatokban kellett helytállniuk, mint a vesztibularis forgószék terhelés vagy a kerékpár ergometria. A legnehezebb próbatételnek azonban a Barokamrai vizsgálat bizonyult, amely során a kozmoszba vágyók 5500 méter magasságig, oxigén maszkkal „emelkedtek” egy speciális kamra segítségével, majd 2-3 perc elteltével 4000 méterre „süllyedtek” ahol a maszk levételével, tovább ereszkedtek 0 méterig. A feladat során több jelöltnek is idő előtt kellett elhagynia a kamrát, mivel testi funkcióik a kritikus értékekhez közelítettek.
Volt olyan is, aki bármennyire is szeretett volna bizonyítani a kamrában nem tehette, hiszen fogtömése miatt a felmérés vezetői ezt nem engedélyezték. Az AXE Apollo Space Academy (A.A.S.A.) asztronauta-jelöltjeiben egyre nagyobb a feszültség, hiszen a játékosok minden feladatra pontot kapnak, a tét pedig nem kevesebb, mint egy biztos hely az orlando-i űrtáborban, valamint az esély, egy valódi űrutazásra"

"„Elhivatottabb embert nem is találhattak volna!”

Megvan az AXE Apollo Space Academy magyar győztese!

Szombaton lezárult az AXE Apollo Space Academy (A.A.S.A.) közép-európai megmérettetése. A magyar csapat legjobbja – aki légiközlekedési mérnöknek tanul - a tervek szerint decemberben Floridába utazik, hogy a többi nyertessel együtt megkezdje a felkészülést egy lehetséges űrutazásra.

„10 évesen eldöntöttem, hogy pilóta leszek” – meséli Juhos Norbert, az AXE Apollo Space Academy hazai nyertese. A huszonhat éves egyetemista fiú már biztosan ott lesz az orlando-i űrtáborban, ezzel együtt pedig megszerezte egy valódi űrutazás lehetőségét is. Norbert többszöri próbálkozás után, végül az egyik EFOTT partin jutott be az AXE versenyének döntőjébe, ezt követően pedig mindent megtett azért, hogy mentálisan és fizikailag is a maximumot nyújtsa a különböző feladatokban. Erre a felkészülésre szükség is volt, hiszen a szervezők Farkas Bertalan – a kampány hazai szakértője – segítségével a lehető legkülönfélébb erőnléti és szellemi próbatételek elé állították a lelkes fiatalokat. Ilyen volt többek között a kecskeméti vadászpilóta-kiképző központban a vesztibularis forgószék terhelés, a kerékpár ergometria illetve a barokamrai vizsgálat is. A lehetséges magyar űrutazó számára azonban a legkellemesebb meglepetés mégis a szemvizsgálat eredménye volt: „mivel a rokonságban senkinek sem hibátlan a látása, tartottam attól, hogy esetleg nekem is romlott az elmúlt időszakban. Mivel az analízis jól sikerült, így a családomban én vagyok az egyedüli, akinek tökéletes a látása, ennek pedig nagyon örülök.”

Ezt követően csütörtök délelőtt került sor az elméleti tesztre, amelynek részeként a versenyzőknek egy esszében kellett meggyőzni a zsűrit arról, hogy ők a legmegfelelőbb asztronauta-jelöltek. Az eredményhirdetés előtt, az űrbe vágyóknak még egy erőnléti akadálypályát is teljesíteniük kellett, ahol a magyar versenyző a 4. legjobb időt futotta. „Az erőnléti verseny nem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna. Azt gondoltam, hogy a negyedik hely megszerzése nem lesz elegendő a végső győzelemhez, így ráhangolódtam, hogy gratuláljak a többieknek.” – nyilatkozta Juhos. A fiú nagy meglepetésére azonban, ő volt az egyik legmagasabb pontszámmal rendelkező versenyző az összesítés végén. Öröme viszont nem lehetett határtalan, hiszen egy másik magyar döntős – Galántha Csaba – is ugyanannyi pontszámmal végzett, mint Norbert. A szervezők egy katapultos feladat segítségével döntötték el, hogy ki lesz a végső nyertes. „A színpadtól a katapultig tartó utat nagyon nehéz lelki állapotban tettem meg, hiszen a sportszerűséget szem előtt tartva, nem szerettem volna más kárára győzni.” – mondja Norbert.

A hazai nyertes mellett az öt további nemzet győztesei (Cz-Robin Polden, SK-Róbert Vokál, CRO-Goran Vugrinec, SLO-Borja Jelić, BIH-Albin Brkic) előreláthatólag decemberben utaznak az orlando-i űrtáborba, ahol a különböző feladatok végén, csak a legalkalmasabb jelöltek pillanthatnak vissza Földünkre 103 km-es magasságból." 

Ezúton gratulálok Juhos Norbertnek a győzelemhez, és kívánom, hogy a lehető legjobban képviselje a magyarokat a tengerentúlon is! 

A sajtóanyagokért ezúton mondanék köszönetet Gódor Kittinek és Glázer Szilviának, a VIPR Kommunikációs Ügynökség munkatársainak, továbbá az AXE Magyarországnak .

     Források:

- A Népszabadság beszámolója: http://nol.hu/tud-tech/urutazas-eselyes_magyar_egyetemista

- Az AXE bejelenti a győztest: https://www.facebook.com/axe.magyarorszag (ugyanitt kimerítő méretű fotó-galéra is található az egész versenyről - csak regisztrált felhasználóknak)

- Az MH Egészségügyi Központjának összefoglalója a kiképzésről

http://www.honvedkorhaz.hu/cikk/648

- A kecskeméti kiképzésről az Űrvilágon: http://www.urvilag.hu/szarnyalo_kepzelet/20130808_urhajosjeloltek_kecskemeten (további érdekes és színvonalas cikkek találhatók ugyanitt a témában)

NGSL - új irány az űrtevékenységben (?)

Nemrégiben egy korábbi német űr-tervet nézegetve eszembe jutott új koncepció, mely forradalmasíthatná az űrszállítást. Később a hibákat kiküszöbölendő, jelentősen átdolgoztam az elképzelést, hogy az eszközt még sokoldalúbban lehessen kihasználni. Íme a koncepció, dióhéjban.

Mindannyian tudjuk, hogy az űrkutatás, az űrtevékenység ma még meglehetősen drága dolog. A különböző űreszközök felbocsátását egyszer felhasználható hordozóeszközökkel végzik. A rakéta méretének és tömegének mindössze töredékét teszi ki az ún. hasznos teher, amelynek szintén csak kis része tér vissza a Földre akkor, ha emberek is tartózkodnak rajta (a többi esetleg űrszemétként...). Az eszköz nagy része üzemanyag, mely rövid időn belül el is használódik a tolóerő termelésére. Éppen ezért a hordozórakéták meglehetősen drága eszközök, felbocsátásuk rendkívül költséges függetlenül attól, hogy a hasznos teher milyen feladatot lát el. A költségek jelentős csökkentését úgy tudnánk elérni, ha a  hordozóeszközt részben vagy teljesen újrafelhasználhatóvá tennénk. Ez megoldható egyfokozatú (Single Stage To Orbit, SSTO), ahol maga az eszköz vissza is tér a Földre, vagy többfokozatú szállítóeszközökkel.  Már voltak kísérletek  újrafelhasználható eszközök kifejlesztésére, ezek közül üzembe csak az amerikai űrrepülőgépek (Space Shuttle, hivatalosan Space Transportation System, STS, 1. kép) kerültek. Azonban az STS sokoldalúsága ellenére drága és veszélyes rendszernek bizonyult, és nem lehetett vele elhagyni a Föld térségét. Ugyanakkor aerodinamikai tulajdonságai sem voltak a legjobbak, nagy mérete pedig komoly kockázatot jelentett a a légkörbe való visszatérés során. De a legfőbb gyenge pontja talán az volt, hogy magát az űrsiklót (Orbiter) - pontosan a nagy mérete miatt - nem lehetett a központi fokozat, vagyis a külső üzemanyag-tartály tetejére szerelni, hanem annak hátára. Ez az ún. párhuzamos szerelés okozta végül a Columbia űrrepülőgép 2003-as pusztulását, és végső soron az egész rendszer bukását. Időközben számos próbálkozások történtek  e területen, de még a legígéretesebb projekteket is leállították a politikai széljárás megváltozása és/vagy anyagi nehézségek miatt. A magánszektor megerősödése hozhatna további költségcsökkenést, ehhez azonban időre és további pénzösszegekre van szükség, hiszen az új technológiák kifejlesztése ezeket nem nélkülözheti.

Néhány hónapja ismét találkoztam egy régi "ismerőssel" a neten: a németek annak  idején dolgoztak egy nagyszerű projekten, melyben elsősorban az űreszköz megjelenése tetszett meg, de maga az elképzelés is.  A Sanger -vagy Saenger-II (eredetileg umlaut-ával kéne írni, de az sajnos nincs a karakterkészletben...) tervben a kétfokozatú rendszer alsó fokozata egy hiperszonikus sebességre gyorsuló repülőgép lett volna mely a hátán vitte volna 30 km magasságig a 2. fokozatot, mely a feladattól függően kétféle lehetett: a teherszállító felső fokozat (CARGUS) vagy egy kisméretű  űrsikló (HORUS, 2. kép). Utóbbi esetben mindkét lépcső visszatért volna a Földre, és újrahasznosítható lett volna. A saját koncepcióm is lényegében hasonló lett volna, azzal a különbséggel, hogy a repülőgép a rakterében vitte volna fel orbitális pályára hasznos terhét (műhold, űrhajó, stb.). Az eszköz az NGSS (Next Generation Space Shuttle, azaz Következő Generációs Űrsikló) ideiglenes néven fut a terveimben. Ugyanakkor ez a Delta-2 rakéta központi fokozatának hajtóműveit is megkapta volna, mely a kifutópályáról történő felszállás során a hangsebesség 4-5-szörösére (Mach 4-5) gyorsította volna az eszközt, ahol már működésbe tudnak lépni az ún. szuperszonikus torlósugár-hajtóművek (scramjetek), melyek csak szuperszonikus sebességen kezdenek működni. Ezek felgyorsítják az NGSS-t Mach-9-ig és 30 km-es magasságig. Itt a scramjetek már működésképtelenek, mert kevés a levegő az üzemelésükhöz. Innentől már ismét a rakétahajtóművek viszik a járművet egészen 100-120 km-ig. Az egyszerűség kedvéért - és a technikai problémák elkerülése érdekében - az NGSS nem állna orbitális pályára, hanem a kellő magasság elérésekor kibocsátja rakteréből a rakományt, mely saját hajtóművei segítségével állna rá a kívánt pályára. Így a járműnek nem lenne szüksége a  nehéz és bonyolult hővédő pajzsra, hanem a SpaceShipOne magán-űrrepülőgéphez hasonlóan térhetne vissza. A scramjet már többszörösen kipróbált technológia, bár ma még kísérleti fázisban van. Ha azonban üzembiztossá válik, könnyen kiválthatja a ma használt drága orbitális szállítórendszereket. A talán legismertebb scramjet-hajtású eszköz a NASA X-43A vagy Hyper-X (3. kép) nevű járműve volt, mely a későbbi tervezett hiperszonikus gép kicsinyített mása, makettje volt. A legutóbbi teszten a hajtómű kb. 10 másodpercig működött, Mach 9-re gyorsítva a járművet. Azóta a projektet leállították az inkább katonai célú X-51 jelű, szintén scramjet-hajtású eszköz miatt... Az NGSS-tervet úgy szerettem volna kidolgozni, hogy az eszköz képes legyen egy emberes holdutazás támogatására is.

Ám mivel egy óriási földelhagyó fokozat és egy holdűrhajó együttesét - még az orbitális pályára állás esetén is -  lehetetlenség, vagy rendkívül nehéz lenne így felbocsátani, a tervet elvetettem...
... illetve mégsem. Egy-két hete ugyanis - mondhatni a "semmiből" - jött egy gondolat: mi lenne akkor, ha újra elővennénk az NGSS-t, csak éppen hármat kapcsolnánk össze párhuzamosan, viszont a középső gép orrára illesztenénk egy közbülső fokozat (egy speciális henger) segítségével egy felső rakodóteret, melyben helyet kapnának a hasznos terhek (műhold, űrállomás-modul, rakétafokozat)? Sőt a tetején akár elhelyezhető lenne egy Orion vagy Dragon-kapszula, valamint egy mentőrakéta is, így emberek szállítására is alkalmas lenne a rendszer (az NGSS-t kezdetben is automatizált, pilóta nélküli gépnek képzeltem el, és ezen most sem kívánok változtatni).   Az ötlet egy a '60-as évek végén felvetett nagyszerű, ám később törölt brit elképzelésből származik (Multi-Unit Space Transport And Recovery Device, MUSTARD, 4. kép), ahol három, párhuzamos elrendezésű űrsikló függőlegesen indulva egymást gyorsítva jutott volna orbitális pályára, ahol szétválást követően saját feladatukat tejesítették volna, majd visszatérésük repülőgépként történt volna meg. Megvalósulása esetén a Sanger-II-höz hasonlóan jelentősen csökkenthették volna az űrszállítási költségeket. Tehát új rendszer is 3 NGSS segítségével, függőlegesen emelkedne a magasba, azonban itt még nem ezek rakétahajtóművei, hanem a Delta-2 rakétából jól ismert kicsi, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták adnák meg a kezdősebességet. Később a scramjetek is működésbe lépnének és 30 km-ig szállítják a rendszert, ahonnan már a három űrsikló saját hajtóművei,

az STS Orbiteréről jól ismert SSME-k vennék át ezt a feladatot. Időközben a 4 vagy 6 kis gyorsítófokozat leválik. Az SSME-k egészen az orbitális sebességig (7,9 km/s-g, kb. Mach 25-ig) növelik az eszköz sebességét. Ekkor és a megfelelő pályamagasság elérésekor az NGSS-ek leválnak a hengeres résztől, amely megszabadul burkolatától (és az esetleges mentőrendszertől), szabaddá válik a hasznos teher, mely saját hajtóművével éri el már kijelölt célját. Később ezt az elképzelést is némileg át kellett dolgoznom, ugyanis kiderült: a scramjeteknek nem lesz elég idejük úgy működni, hogy hatékonyan kiváltsák a rakétákat. Előbbieknek ti. az a nagy előnyük, hogy úgy érnek el velük nagy sebességet, hogy a levegő oxigénjét használják, tehát a járműnek jóval kevesebb üzemanyagot kell magával cipelnie, ami jelentős megtakarítást jelent. Ezért a gazdaságosságot továbbra is szem előtt tartva, ezeket megfelelő számú, kisméretű szuperszonikus sugárhajtóművekkel váltanám fel
- előnyük, hogy már sorozatban gyártják ezeket. És mivel ezek kerozin-üzeműek, ezért az egyszerűség kedvéért az SSME-motorokat a Delta-2 vagy az Atlas-V azonos működésű hajtóműveivel cserélném fel. Ugyanakkor a felső egységet nem egy, hanem két központi NGSS-egység orrára szerelnék egy speciális közbülső fokozattal. Így nem 3, hanem 4 NGSS emelné magasba az eszközt. Az egész rendszert egyelőre az NGSL (Next Generation Space Launcher, szabad fordításban Új Generációs Űrszállító, 5. kép) névvel láttam el. Pontos méreteket egyelőre nem tudok megadni, de annyi bizonyos, hogy az NGSS-egységek az X-43-hoz hasonló megjelenésű, de jelentősen megnövelt szárnyméretű, csaknem szabályos háromszög formájú, deltaszárnyú gépek lesznek. Ám mivel hővédő pajzzsal is el kell látni ezeket, melyeket a szokásos paraboloid formára kell kiképezni úgy, hogy a szárnyakat is védje, ezért az eszközök szélessége jelentősen megnövelhető. Ezáltal lehetővé válik akár 6-8 sugárhajtóműnek a szárnyak és a hőpajzs között történő elhelyezése is. A hajtóművek valószínűleg szuperszonikus vadászgépektől lesznek "kölcsönözve". Az egy vagy két rakétahajtóművet a farokrészbe lehetne beépíteni. A gépek hossza 20 méter körüli lesz. A gyorsítórakéták a gépek szárnyán, a függőleges vezérsíkok alatt vagy mellett kapnának helyet, minimális továbbfejlesztéssel - ejtőernyő beszerelése - akár ezek is újra felhasználhatóvá válnának. Az NGSL teljes szélessége (a szárnyakkal együtt) 20-25 m lenne, a felső raktéré 7-9 m. A teljes hossz (mentőrakétával) 50 m körüli értékre becsültem. További, pontosabb információkat közlök hamarosan másik posztban (vagy máshol).

P.S.: elnézést a primitív látványtervért, sajnos Paint-tel kellett dolgoznom. Akinek kérdése, vagy véleménye volna a koncepcióval vagy a bloggal kapcsolatban,  megteheti e-mailben:  v.space@freemail.hu