A Balaton (nem csak) a világűrből

A Balaton kapcsán már korábban volt egy képösszeállításom,  de néhány új felvétel láttán gondoltam a "duplázásra". A mostani ezúttal rendhagyó lesz nemcsak a tó, hanem a blog témája kapcsán is, mert az űrfelvételek mellett elsőként légifotók is láthatók lesznek. Lássuk is akkor a "kínálatot"!

Mint tudjuk, a Balaton nemcsak Magyarország legnagyobb tava, de Közép-Európáé is. Ebből következően a területről készített űrfelvételeken gyönyörűen látszik. Emiatt nemcsak a turisták és a fürdőzők kedvelt célpontja, de a felettünk elhaladó űreszközök is számos alkalommal örökítik meg. Ám mint az előző "balatonos posztban" is utaltam rá, az ilyen képek nem pusztán látványosak, a kutatók számára is hasznosak (segítségükkel követhetik pl. a tó vízállásának időszakos változásait, szennyezettségét, klorofill-tartalmát, hőmérsékletét, stb.). Első képünket a NASA Aqua klímakutató műholdja készítette a Balatonról és a Dunántúlról 2007. január 15-én. Jól látható, hogy az évszak ellenére nyoma sincs a tavon jégpáncélnak, vagy akár hófödte szárazulatnak!:

  

A következő képünk - némi túlzással élve - szinte még meleg, olyan friss: gyakorlatilag ugyanerről a területről készült a Terra-műhold által 2013. december 21-én, hamis színezéssel. Erre a hófoltok kiemelése miatt volt szükség, melyek mesterséges hatásra (pl. ipari tevékenység) jöttek létre a térségben. A havas területek piros színt kaptak. A Balaton pusztán azért lett ilyen színű, mert ez is vízből van, és a rá jellemző hullámhossz alapján a színkódolást végző szoftver azonosnak vehette a hófoltokkal (az eredeti, normál színezésű felvétel itt tekinthető meg):

Mivel az Aqua és a Terra rendeltetésüknek megfelelően viszonylag magas, nagyjából 700 (Terra) és 7000 (Aqua) kilométeres pályamagasságokban keringenek bolygónk körül, ezért nagyobb területekről készítenek felvételeket. Olyanokat, melyeken egy Balaton-méretű alakzat csak a kép kis részét fedi le. Ahhoz, hogy ez másképp történjen, alacsonyabb pályáról kell vizsgálódni. A Nemzetközi Űrállomás kiválóan alkalmas erre: az előző bejegyzésben többször idézett Chris Hadfield űrhajós gyönyörű fotókat készített többek között a Balatonról is. Íme: 

Jól látható a Tihanyi-félszigete felé nyomuló szennyeződés (barnászöld színnel), melyet a Zala folyó juttatott a tóba. A felvételt Hadfield 2013. április 25-én készítette és töltötte fel a Twitterre. Az ISS egyébként átlagosan 420 km-es magasságban kering a Föld körül, nagyjából 92 perc alatt tesz meg egy periódust. Nem így a Landsat-ek, amelyek jelenlegi 8 tagja 710-900 km-ről figyelte/figyeli bolygónkat - ezáltal a keringési idejük is hosszabb. A 4. kép a színkódolás alapján valószínűleg egy Landsat 6 vagy 7 - felvétel lehet - az általam használt forrás sem a kép eredetére, sem a készítés dátumára nem tért ki (mi több, tévedésből légifotónak tüntették fel): 

  

Most pedig hagyjuk el a világűrt, és képzeletben térjünk vissza a légtérbe! Ám mielőtt a "tényleges" légifotókat bemutatnám, "álljunk meg" egy pár kép erejéig úgy 30 km magasságban!  Hogy miért? Egy régebbi beszámolómban már említettem, hogy a Zala megyei Hegyhátsálról egyetemi hallgatóknak és kutatóknak sikerült ballont juttatniuk a légkör sztratoszféra nevű rétegébe, kb. 30 km-es magasságba. Ezt a térséget "közeli világűrnek" nevezzük, itt ugyanis jóval ritkább a levegő, mint az alatta lévő rétegben, továbbá innen már jól kivehető Földünk görbülete is, a világűrhöz hasonló benyomást keltve. Szóval a lényeg, hogy ezt a kísérletet - immár Pannon Közeli Világűr Ballon Projekt néven - háromszor is megismételték: következő mozaikfelvételünk 2012. augusztus 26-án készült, több mint 30 km-re a Föld felszínétől (sajnos a pontos adat ismeretlen): 

A képen gyönyörűen kivehető a tó, a Kis-Balaton, de még a Kisalföld és a Duna kis szakasza is. A ballon végül a szlovéniai Lendva mellett ért földet - pontosabban fát... 

Az eddigi utolsó kísérlet 2013. szeptember 7-én volt, melyet immáron Székesfehérvárról hajtottak végre. Ekkor HD-minőségű videót is sikerült készíteni a szonda fedélzetén elhelyezett kamerával. Külön érdekesség, hogy a felszállás a helyi naplemente időszakában történt, így igen szép képek készülhettek. Mint például ez, amely a Balaton keleti-északkeleti felét örökíti meg a lemenő Nap fényében: 

Mivel sajnos a Budapestet bemutató posztból kimaradt, ezért itt említeném meg, hogy e kísérlet során a szondának sikerült a fővárosról is sikerült 1-1 képet "lőnie" szürkületben és este. Ebben a tesztben többek között az Időkép csapata is részt vett, így a szonda "műszer-parkja"  különféle meteorológiai berendezésekkel is bővült. A repülés Paks mellett ért véget. 

A Landsat-program megindulásakor, hogy bemutassák, úgymond "könnyebben emészthetővé" tegyék az új feltérképezési módot a nagyközönség számára, a műholdfelvételek összehasonlításképpen légifotókat is alkalmaztak. A levegőből készült fényképek, más néven orto-fotók még a modern távérzékelő műholdak korszakában is hasznosak lehetnek pl. a természeti katasztrófák idején. A 2013-as nagy dunai árvízről is számos ortofotó látott napvilágot. Ma már vállalkozások foglalkoznak ilyen anyagok készítésével és forgalmazásával - természetesen kereskedelmi alapon. A Balatonról is készülnek légifelvételek, ezeknek általában inkább esztétikai értékük van, sok közülük azonban a tó állapotának követését és a bajba jutott hajósok, fürdőzők mentését hivatottak segíteni. Ilyen az alább mellékelt fotó is, melyet az ORFK tett közzé 2012. szeptemberében a tó alacsony vízállásáról: 

A felvétel 2012. augusztusában készült naplementekor az északi part közelében (hogy pontosan hol, nem tudom, de aki igen, az írja meg). Valóban: a forró nyárnak és a viszonylag kevés csapadéknak köszönhetően a Balaton több tíz méterrel visszahúzódott a "normál" partvonalhoz képest! Szerencsére a következő évben ilyennel nem volt probléma, reméljük, idén sem lesz. A következő kép feltehetőleg egy utasszállító gépről készült napnyugta táján. Itt is gyönyörűen kivehető a "magyar tenger" jellegzetes sziluettje:

Egyes felvételeket pedig saját gépeikről vagy sétarepülések alkalmával készítenek amatőr fotósok. Ezt a gyönyörű fotót Scheffer János készítette 2008. tavaszán a Tihanyi-félszigetről (a kép bal oldalán látható víztükör a tihanyi Belső-tó, mely a Kis-Balatonhoz hasonlóan a Balaton hajdani, később önállósult maradványa ):

Nem kívánom önmagam ismételni, de itt is ugyanaz a helyzet, mint  az előző összeállításnál: noha rengeteg gyönyörű felvételt sikerült itt bemutatnom, sajnos sok érdekes kép maradt így is vissza - zömmel légifotók. De végül, ha már a világűrből ilyen közel jöttünk a felszínhez, álljon itt befejezésként egy "hagyományos" természetfotó, emlékeztetve minket a tó és a természet szépségeire. Azokra értékekre, melyeket nekünk, embereknek közösen kell megóvnunk. És arra, hogy idén is lesz nyár, melyet remélhetőleg a Balatonon töltünk - még ha csak kis időre is. 

A Balaton nemcsak Magyarország, de Európa, sőt az egész bolygó közös kincse. Vigyázzunk rá!

Lásd még: 

- Műholdképek az ELTE MT honlapján:  http://nimbus.elte.hu/kutatas/sat/modis.html

- Chris Hadfield Balaton-fotója, beszámolóval: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/sztarurhajos-kepe-a-balcsirol/

- Hasonló cikk az Origón: http://www.origo.hu/idojaras/20130426-balaton-foto-nemzetkozi-urallomas-chris-hadfield-urhajos.html

- Korábbi Balaton-bejegyzésem látványos űrfelvételekkel: http://vargaspace2.blogspot.hu/2010/06/balaton-vilagurbol.html

- Rövid összefoglalóm a magyar ballon-kísérletről (is): http://vargaspace2.blogspot.hu/2011/12/evzaro-valogatas.html

- A ballonos kísérletek képei a hegyhátsáli csillagvizsgáló honlapján: http://www.observatory.hu/index.php?ugras=galeria&katszama=4095&mod=kategoria&nyelv=0

- A tavalyi ballonos projekt képei és a repülés közben készült HD-minőségű videó az Időképen (itt tekinthetők meg az említett Budapest-képek is): 

http://www.idokep.hu/hirek/szonda-indian-nyar

- Csodálatos légifotók a Balatonról és a további tájakról: http://www.schefferj.ps.hu/Hu_Balaton_Legifotok.htm

- A HVG képes beszámolója a 2012-es alacsony balatoni vízállásról: http://hvg.hu/nagyitas/20120903_Balaton_madartavlatbol_nagyitas
- A Balaton a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Balaton

- Magyarország az űrből (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1981) - sok régi és érdekes űrfelvétel Magyarországról és Budapestről

- Földünk a Szaljut-6 fedélzetéről (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1983)

Budapest a világűrből

Egy korábbi bejegyzésemben a Balatonról készült űrfelvételekről gyűjtöttem össze egy csokorra valót. Most ugyanezt teszem az ország fővárosával, Budapesttel is. 

Budapest felett napi szinten is rengeteg olyan űreszköz halad el, melyek egy adott terület leképezését végzik különböző hullámtartományokban (ezeket űrtávérzékelő eszközöknek nevezzük). Leggyakrabban a Nemzetközi Űrállomás (ISS) legénysége készít felvételeket a városról és környezetéről. Máris itt van közülük egy látványos éjszakai, a tavaly ott dolgozó kanadai űrhajós, Chris Hadfield által készített fotó: 

A felvételt 2013. február 19-én, éjjel 1 órakor töltötte fel az űrhajós a Facebookra és a Twitterre, magyar rokonainak ajánlva. Hadfield ekkor a hatfős 34. számú legénység egyik fedélzeti mérnöke volt.

Következő képünk is az űrállomás fedélzetéről készült, még 2011. novemberében. Ez az előbbinél nagyobb területet fed le, de szintén éjszaka készült. A legalsó, hozzánk "legközelebbi" nagyméretű fényes folt Budapest:

És ha már ISS, akkor a változatosság kedvéért álljon itt még egy kép Chris Hadfield-től, ezúttal nappali világosságban (az asztronauta egyébként rengetegszer kapta lencsevégre fővárosunkat, a Balatont és a Föld számos vidékét is, ezen felül aktív szórakoztató és oktatómunkát végzett expedíciói során): 

A távérzékeléssel foglakozó magyar nyelvű munkákban legtöbbször az amerikai Landsat erőforrás-kutató műholdak felvételeivel találkozhatunk. Ezek általában különböző hullámtartományok kombinálásával állnak össze (multi-spektrális képek). Az egyes részletek kiemelése érdekében hamis színezést használnak. A most következő kép is ilyen, valószínűleg egy Landsat-7 felvétel:

A lilás-rózsaszínes területek beépített részeket (terek, lakóházak, utak) mutatnak, a tónus változása ennek szintjére utal. A két szín vízfelületet (pl. a Duna), a zöld pedig természetes, zöldövezeteket. A fehér foltok felhők, az alatta lévő fekete részek ezek árnyékai. 

Egy hasonló Landsat-felvétel és az Endeavour-űrrepülőgépen elhelyezett ún. szintetikus apertúra-radar (SIR-C/X-SAR) különleges, 3-dimenziós összedolgozásával készült. A műholdkép három hullámsávot használ fel, míg a radaros adatok az SRTM-küldetésből származnak. A mellékelt projekciót a NASA 2012 februárjában tette közzé. A küldetésben a NASA-n kívül részt vettek a német (DLR) és az olasz űrügynökségek (ASI), valamint a Pentagon (US DoD) is. A képen gyönyörűen kivehető Budapesten (a kép közepén nagy, halványlila folt) kívül a Duna jelentős szakasza (hosszú kék csík), a Dunántúli- és az Északi-középhegység bizonyos részei (kiemelkedő világoszöld részek), a Felvidék és a Kisalföld kis területe, valamint a Velencei-tó és a Balaton is (kék foltok, utóbbi csak részben látható) : 

A következő fotót a Landsat-6 műhold készítette természetes színeket használva: 

A most következő műholdképet a francia SPOT műhold készítette, szintén természetes színekben, 2011. augusztus 11-én. Érdemes összehasonítani az előző felvételekkel! (forrás: CNES/Wikipédia):

Egy másik SPOT-kép Budapest belvárosát mutatja különleges, a teljes látható fénytartományt lefedő (ún. pankromatikus) módon. A pankromatikus képek a laikusok számára is jobban értelmezhetők, továbbá a műszerbe is több energia érkezik, mint más esetekben. Ezáltal a rögzített információ is több lehet - ez persze függ a leképezés időtartamától és a detektor képességétől is. A fekete-fehér képek is pankromatikusak. Az eljárás abban különbözik a multi-spektrális eljárástól, hogy utóbbi csak néhány, jól definiált hullámhosszt vagy sávot használ: 

Szépen kivehető rajta a Duna belvárosi szakasza, felette átívelő három híd (Széchenyi-lánchíd, Erzsébet-híd, Szabadság-híd), a Várhegy és a Gellérthegy, a főbb utak és terek. A nagy fehér folt a kép közepe felett valószínűleg a Keleti-pályaudvar épülete lehet. A Dunán egy-két hajó is észlelhető. 

Az űrrepülőgépeken kívül más űreszközök is végeztek, illetve végeznek radaros távérzékelési feladatokat. Közülük az egyik legismertebb az ESA Envisat nevű műholdja (ennek nevével a Balatonról szóló bejegyzésben már találkozhattunk). Az Envisat is többször elrepül hazánk felett, és Budapestről is készített már radarképeket. Az alábbi, mesterségesen színezett felvétel egy eredetileg Magyarországról készített kép részlete, melyet 2003 elején, közepén és végén felvett képek kombinációjából állítottak össze:

Néhány polgári műhold (is) ma már olyan képességekkel bír, hogy képesek adott épületeket is lefényképezni (erre alapozva konkrét kereskedelmi szolgáltatások is épülnek - pl. Google Earth, GeoEye). Ilyen az alábbi felvétel is, melyet a koreai KOMPSAT-2 műhold készített a Puskás Ferenc Stadionról, 2007 áprilisában (egyébként mint kiderült, ehhez hasonló felbontású képeket a katonai kémműholdak már régóta tudnak készíteni):

A távérzékelő műholdak a különböző környezeti károk felmérésében is segítenek - ilyen pl. az árvíz, mely Budapesten minden évben tapasztalható kisebb-nagyobb mértékben. A most következő kép az amerikai TERRA műhold "munkája", melyet a nagy budapesti árvízről készített 2013. június 8-án:

Végül még egy képet mutatnék be, de ez nem is igazából Budapestet, hanem inkább Magyarországot és környezetét mutatja, mivel ezt egy amerikai meteorológiai műhold (NOAA-17) készítette. Az ilyen holdak természetesen nem városokat, hanem nagyobb területeket képeznek le egyszerre, lévén az időjárási jelenségek is nagy kiterjedésűek. Így ez a kép is inkább csak mint érdekesség került az összeállításba, de érdekes példa a különböző űrtávérzékelési szektorok kapcsolatára. A felvétel 2003. június 30-án készült vörös, zöld és kék színben (ezt RGB-nek hívjuk a színek angol rövidítése után): 

Kicsit hosszúra nyúlt az összeállítás, de mindenképpen szerettem volna minél több képpel bemutatni, miként fest fővárosunk a világűrből. Sajnos még így is rengeteg felvételt ki kellett hagynom belőle részben terjedelmi okok miatt, részben pedig azért, mert sok közülük még nem elérhető a világhálón. Ilyenek pl. a Szaljut-6 űrállomás fedélzetéről készült anyagok, melyeket ottjártakor Farkas Bertalan készített, vagy a korai Szojuz, illetve Landsat-képek is, azonban sok ilyen képet tekinthetünk meg az utolsó két hivatkozás oldalain. Ugyanakkor ezeken kívül is érdekes lett volna bemutatni az IKONOS-műhold képeit is, melyeken akár a Parlament is kivehető megfelelő napállásnál. Vagy a hasonló tulajdonságokkal bíró kémhold-felvételeket is, hiszen nehéz volna elhinni, hogy anno nem készültek ilyenek Budapestről (ha mégis, ezek minden bizonnyal titkosítva vannak). Azon felül, hogy a régi képek is érdekesek, az új felvételekkel való összehasonlításuk sok további információval szolgálhat - pl. a zöldövezetek méretének változásáról. Noha a város a helyiek és a tájékozottabbak számára sokszor inkább a kevésbé vonzó arcát mutatja, e képek segítségével próbáljunk arra gondolni, hogy az ott lakók politikai, vallási, társadalmi stb. hovatartozástól függetlenül egy kis közösséget alkotnak és együtt kell tenniük a jobblétért! És azt se feledjük, hogy a közelgő mozgalmas időszak ellenére is egy nagy faj, az emberiség tagjai vagyunk!  

Lásd még: 

- Korábbi éjszakai felvételek az ISS-ről: http://mno.hu/tudomany/sikeres-urmisszio-ragyogo-budapest-941507

- Chris Hadfield fotója az Időképen: http://www.idokep.hu/hirek/budapest-az-urbol

- A kanadai űrhajós fotói a nappali Budapestről: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ilyen-budapest-az-urbol/

- Landsat-felvételek a világ városairól: http://sedac.ciesin.columbia.edu/data/collection/ulandsat/maps/gallery/search?facets=region:europe 

- A Landsat-SRTM kombinált felvétel részletes leírása: http://photojournal.jpl.nasa.gov/catalog/PIA04952

- Űrfelvételek városokról: https://www.fas.org/irp/imint/docs/rst/Sect4/Sect4_4.html

- Budapest a Wikipédián (a mellékelt SPOT-felvétel is megtalálható itt):

 http://hu.wikipedia.org/wiki/hu:Budapest?uselang=en

- Műholdas adatok és megjelenítésük: http://sas2.elte.hu/mg/foldkutatas_v3/6kep0.htm

- Az Envisat-felvétel az Űrvilágon:

 http://www.urvilag.hu/kornyezetunk_vedelme/20100105_a_muholdas_taverzekeles_eve

- Még egy Envisat-kép Budapestről és környékéről: 

http://www.urvilag.hu/envisat/20060714_ezer_latvanyos_urfelvetel

- TERRA- és NOAA-felvételek (ELTE Meteorológiai Tanszék):  http://nimbus.elte.hu/kutatas/sat/index.html

- Magyarország az űrből (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1981) - sok régi és érdekes űrfelvétel Magyarországról és Budapestről

- Földünk a Szaljut-6 fedélzetéről (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1983)

VSC 2014: hogyan tovább?

Először is jelentős késéssel ugyan, de boldog újévet szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! Aki rendszeresen látogatja a blogjaimat, gondolom észrevette, a tavalyi év elég "döcögős" volt, ami a blogolást illeti. Valóban: 2013-ban az előző évekhez képest jelentős visszaesés mutatkozott  az új bejegyzések száma és a végrehajtott újítások terén, noha szó se róla, bőven lett volna írni . A 2014-es esztendő azonban még nagyobb, hosszútávú változásokat fog eredményezni. Bevallom, sajnos mostanában egyre kevésbé van lehetőségem itt írni, ennek okait inkább nem boncolgatnám. Legyen elég annyi, hogy a blogok vezetésének a jelenlegi formában nem látom értelmét. Éppen ezért komoly változásokra, profilváltásra van szükség. Nagyon nehéz felvenni a versenyt a már létező magyar (!), űrkutatással és csillagászattal foglalkozó hírportálokkal és blogokkal, bár a látogatottság elég szép értéket ért el, és 1-2 alkalommal referenciaként is használták a bejegyzéseim. Azt, hogy a változás milyen jellegű lesz, még pontosan nem tudhatom, sok mindentől függ ez még. Vannak konkrét elképzeléseim, de hogy melyek valósulnak meg, még kérdéses. Azonban ezekre hamarosan sor kerül. Ugyanakkor már régóta belevágtam egy nagyobb volumenű projektbe, egy könyv írásába.  Erről is volt már szó többször, számításaim szerint az év első felében már elérhető lesz. Addig is olvassátok régebbi és új írásaim!

Újra lesz magyar az űrben (?) - megvan az AXE versenyének magyar győztese

Augusztusban a Sziget-fesztiválon eldőlt, ki nyeri az AXE által kiírt verseny hazai fordulóját. Ezzel együtt ugyanitt az is, hogy a közép-európai régió további öt országából kik mehetnek Orlando-ba, az ottani űrtáborba, és kik lehetnek esélyesek az űrugrásra. Jelentősen megkésve bár, de most mégis leközölnék négy elmaradt sajtóanyagot, mely a döntőt megelőző és követő eseményeket foglalja össze:

A magyarok szerint Bruce Willis a legmenőbb asztronauta!

Az Axe Apollo Space Academy (A.A.S.A.) verseny hazai felmérésében Bruce Willis, az Armageddon sztárja lett a legmenőbb színész-asztronauta. A kutatás során 1-től 10-ig lehetett pontozni Hollywood űrutazó nagyágyúit, ahol az ezüstérmet A Függetlenség Napja című produkció hős pilótája, Will Smith szerezte meg, míg a leggyatrábbnak ítélt kozmonauta A vörös bolygó alkotásból ismert Benjamin Bratt lett.

Ben Affleck életének megkeserítése után még a Föld megmentésére is maradt ideje - a keserédes befejezést leszámítva - Bruce Willisnek, aki az Armageddon produkcióban nyújtott alakításáért elnyerte a legmenőbb asztronautának járó címet. A magyarok szerint, a második legmenőbb Will Smith az 1996-ban bemutatott A Függetlenség Napja című kasszasikerrel

, míg a bronzérmet Harrison Ford kapta Han Solo megformálásáért. Ezzel ellentétben Benjamin Bratt alakítása A vörös bolygó című sci-fi filmben felejthető volt, hiszen a szavazók az utolsó helyet ítélték meg a perui származású amerikai színésznek.

Korcsoportok tekintetében a tinédzserek között egyértelműen Will Smith volt a nyerő, hiszen Steven Hiller kapitányt 8,4-es átlaggal jutalmazták a szavazók. A 19 év alattiak sorrendjében a legutolsó helyen Mark Wahlberg szerepel, akit A majmok bolygójában Leo Davidson kapitányként ismerhettünk meg. A tizenévesektől felfelé, minden korosztályban Bruce Willis lett az aranyérmes, sőt a hatvan év felettiek esetében Harry S. Stampert majdnem minden szavazótól maximális pontot kapott. Ezzel ellentétben a nyugdíjas korosztálynak a legkevésbé Chris Evans tetszett, hiszen a szőke szépfiút a legutolsó helyre rangsorolták a Napfény című sci-fi kapcsán. A tiniket és az idősebb voksolókat kivéve, minden korcsoportban egyöntetűen Benjamin Bratt volt a leggyengébb kozmonauta.

Az eredményeket nem szerinti csoportosításban is vizsgálhatjuk. A férfiaknál holtversenyben végzett a három hollywoodi nagyágyú: Will Smith, Harrison Ford és Bruce Willis. Míg a nőknél Bruce Willis kimagasló fölénnyel győzedelmeskedett. A férfiak számára Chris Evans, míg a gyengébbik nem képviselőinek Benjamin Bratt volt a legrosszabbnak ítélt színész-asztronauta. A férfiak második helyét a Jim Lovell űrhajós bőrébe bújt Tom Hanks érdemelte ki, míg a nőknél ezt a pozíciót Will Smith birtokolja 7,9-es átlaggal. Izgalmas információ, hogy a 30-39 év közötti férfiaknál Will Smith és Tom Hanks egyaránt 8,1-es átlaggal az első helyen végzett, míg ugyanebben a korcsoportban George Clooney lett a leggyatrább űrutazó. Clooney ezek szerint hiába utazott a Prometheus űrállomásra, a nézők szívéhez így sem tudott közel férkőzni. A 40-49 éves férfiak menő űrutazója Harrison Ford lett az 1977-ben forgatott Csillagok háborúja-trilógiában alakított Han Solo megformálásával, míg a leggyengébben – 4,7-es átlaggal – Johnny Depp muzsikált Az asztronauta című sci-fi filmben a voksolók szerint.

Hollywood is tudja, hogy mitől olvadnak el a csajok - a legnagyobb neveket igyekeznek megnyerni, hogy a sci-fi produkciókban eljátsszák a hős űrhajóst. Az AXE Apollo Space Academy program segítségével most te is hős lehetsz! Ha kedvet kaptál lés felcsapnál űrutazónak, kattints ide és nézd meg, hogy hogyan lehetsz Te a második magyar űrutazó! (A kutatást a Vélemény Vadász bonyolította le.)"

"Még 5 nap és kiderül, hogy ki utazik az orlandoi űrtáborba

Az AXE 2013-as nemzetközi kampánya – amelynek fődíja egy valódi űrutazás – a célegyenesbe fordult. Bár már megvannak a kiválasztottak, a kampány itthoni szakértője Farkas Bertalan a héten további izzasztó feladatok elé állítja a nemzetközi és magyar űrutazó-jelölteket, hiszen a tengerentúli űrtáborba minden ország - így hazánk is - csak egy nomináltat küldhet. A szerencsés magyar kilétére augusztus 10-én, a Szigeten derül fény, úgy ahogyan a további 5 ország legjobbjait is itt hirdetik ki.

A hétfői nap folyamán az AXE Apollo Space Academy (A.A.S.A.) verseny keretein belül  megérkeztek Budapestre a nemzetközi csapatok is, akiknek hazánk legjobbjaival együtt számos kemény fizikai és elméleti teszten kell bizonyítaniuk rátermettségüket a hét folyamán. A mai napon Farkas Bertalan vezetésével a jelöltek ellátogatnak a kecskeméti vadászpilóta-kiképző központba, ahol reggeltől késő délutánig különböző orvosi vizsgálatokon kell keresztül esniük. A szervezők a hét további napjain sem hagyják unatkozni a világűrbe vágyó fiatalokat, hiszen csütörtök délelőtt a Sziget Axe Apollo Space Academy (A.A.S.A.) táborában elméleti teszteket kell kitölteniük, délután pedig városnézésre indulnak Farkas Bertalan és Kiss Ádám társaságában. A pénteki pihenőnapot követően, szombat délelőtt további fizikai próbatételeket kell sikeresen teljesíteniük ahhoz, hogy estére kiderülhessen, ki az, aki nemzete legjobbjaként elutazhat az orlando-i űrtáborba.

Érdekes információ, hogy a magyar csapatot egy női versenyző is erősíti, aki egy héttel ezelőtt, a Sziget fotópályázatának versenyén keresztül jutott be a legjobbak közé. Arra a kérdésre, hogy miért jelentkezett űrutazónak, ezt válaszolta: „el sem tudtam volna képzelni azt, hogy egy ilyen lehetőséget kihagyjak, az egyik legnagyobb vágyam teljesülne, ha kijuthatnék a világűrbe”. A fiatal lány esztétika szakon tanul az ELTE-n, szabadidejében pedig egy sci-fi profilú kiadó elismert magazinjánál gyakornokoskodik. A repülést kifejezetten szereti, különösebben attól sem tart, hogy férfiakkal kell összemérnie tudását és erejét".

Aztán augusztus 12-én kihirdették a győztest: Juhos Norbert (1.kép) lett az, aki megkapta az esély, hogy a magyar állampolgárok közül másodikként jusson el a világűrbe. A 26 éves egyetemista jelenleg légiközlekedési mérnöknek tanul. Ha minden
a tervek szerint alakul, decemberben kiutazik Orlando-ba (Florida, USA), hogy megkezdje a verseny következő, és egyben utolsó fordulóját a nemzetközi űrtáborban. De jöjjenek  inkább a a sajtóközlemények: 

"Az AXE űrhajós-jelöltjeit a kecskeméti vadászpilóta-kiképző központban vizsgálták

A tegnapi nap folyamán az AXE nemzetközi versenyének döntősei elutaztak Kecskemétre, hogy a vadászpilóta-kiképző központban végrehajtsák rajtuk az orvosi alkalmassági vizsgálatokat. Bár Farkas Bertalan, a kampány hazai szakértője hasznos tanácsokkal látta el a döntősöket, a fiatalok az egyes feladatokban csak saját magukra számíthattak.

Tegnap délelőtt az űrutazó-jelöltek leutaztak Kecskemétre, hogy a vadászpilóta-kiképző központban felmérjék alkalmasságukat egy lehetséges űrutazásra. A feladatok sora rutinellenőrzésekkel kezdődött, amelyek során az Intézet dolgozói többek között felmérték a leendő kozmonauták fog státuszát, részt vettek belgyógyászati fizikális vizsgálaton, voltak fül-orr-gégészeti vizsgálaton valamint szemészeten is. Ezt követően a lelkes fiataloknak olyan fizikai feladatokban kellett helytállniuk, mint a vesztibularis forgószék terhelés vagy a kerékpár ergometria. A legnehezebb próbatételnek azonban a Barokamrai vizsgálat bizonyult, amely során a kozmoszba vágyók 5500 méter magasságig, oxigén maszkkal „emelkedtek” egy speciális kamra segítségével, majd 2-3 perc elteltével 4000 méterre „süllyedtek” ahol a maszk levételével, tovább ereszkedtek 0 méterig. A feladat során több jelöltnek is idő előtt kellett elhagynia a kamrát, mivel testi funkcióik a kritikus értékekhez közelítettek.
Volt olyan is, aki bármennyire is szeretett volna bizonyítani a kamrában nem tehette, hiszen fogtömése miatt a felmérés vezetői ezt nem engedélyezték. Az AXE Apollo Space Academy (A.A.S.A.) asztronauta-jelöltjeiben egyre nagyobb a feszültség, hiszen a játékosok minden feladatra pontot kapnak, a tét pedig nem kevesebb, mint egy biztos hely az orlando-i űrtáborban, valamint az esély, egy valódi űrutazásra"

"„Elhivatottabb embert nem is találhattak volna!”

Megvan az AXE Apollo Space Academy magyar győztese!

Szombaton lezárult az AXE Apollo Space Academy (A.A.S.A.) közép-európai megmérettetése. A magyar csapat legjobbja – aki légiközlekedési mérnöknek tanul - a tervek szerint decemberben Floridába utazik, hogy a többi nyertessel együtt megkezdje a felkészülést egy lehetséges űrutazásra.

„10 évesen eldöntöttem, hogy pilóta leszek” – meséli Juhos Norbert, az AXE Apollo Space Academy hazai nyertese. A huszonhat éves egyetemista fiú már biztosan ott lesz az orlando-i űrtáborban, ezzel együtt pedig megszerezte egy valódi űrutazás lehetőségét is. Norbert többszöri próbálkozás után, végül az egyik EFOTT partin jutott be az AXE versenyének döntőjébe, ezt követően pedig mindent megtett azért, hogy mentálisan és fizikailag is a maximumot nyújtsa a különböző feladatokban. Erre a felkészülésre szükség is volt, hiszen a szervezők Farkas Bertalan – a kampány hazai szakértője – segítségével a lehető legkülönfélébb erőnléti és szellemi próbatételek elé állították a lelkes fiatalokat. Ilyen volt többek között a kecskeméti vadászpilóta-kiképző központban a vesztibularis forgószék terhelés, a kerékpár ergometria illetve a barokamrai vizsgálat is. A lehetséges magyar űrutazó számára azonban a legkellemesebb meglepetés mégis a szemvizsgálat eredménye volt: „mivel a rokonságban senkinek sem hibátlan a látása, tartottam attól, hogy esetleg nekem is romlott az elmúlt időszakban. Mivel az analízis jól sikerült, így a családomban én vagyok az egyedüli, akinek tökéletes a látása, ennek pedig nagyon örülök.”

Ezt követően csütörtök délelőtt került sor az elméleti tesztre, amelynek részeként a versenyzőknek egy esszében kellett meggyőzni a zsűrit arról, hogy ők a legmegfelelőbb asztronauta-jelöltek. Az eredményhirdetés előtt, az űrbe vágyóknak még egy erőnléti akadálypályát is teljesíteniük kellett, ahol a magyar versenyző a 4. legjobb időt futotta. „Az erőnléti verseny nem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna. Azt gondoltam, hogy a negyedik hely megszerzése nem lesz elegendő a végső győzelemhez, így ráhangolódtam, hogy gratuláljak a többieknek.” – nyilatkozta Juhos. A fiú nagy meglepetésére azonban, ő volt az egyik legmagasabb pontszámmal rendelkező versenyző az összesítés végén. Öröme viszont nem lehetett határtalan, hiszen egy másik magyar döntős – Galántha Csaba – is ugyanannyi pontszámmal végzett, mint Norbert. A szervezők egy katapultos feladat segítségével döntötték el, hogy ki lesz a végső nyertes. „A színpadtól a katapultig tartó utat nagyon nehéz lelki állapotban tettem meg, hiszen a sportszerűséget szem előtt tartva, nem szerettem volna más kárára győzni.” – mondja Norbert.

A hazai nyertes mellett az öt további nemzet győztesei (Cz-Robin Polden, SK-Róbert Vokál, CRO-Goran Vugrinec, SLO-Borja Jelić, BIH-Albin Brkic) előreláthatólag decemberben utaznak az orlando-i űrtáborba, ahol a különböző feladatok végén, csak a legalkalmasabb jelöltek pillanthatnak vissza Földünkre 103 km-es magasságból." 

Ezúton gratulálok Juhos Norbertnek a győzelemhez, és kívánom, hogy a lehető legjobban képviselje a magyarokat a tengerentúlon is! 

A sajtóanyagokért ezúton mondanék köszönetet Gódor Kittinek és Glázer Szilviának, a VIPR Kommunikációs Ügynökség munkatársainak, továbbá az AXE Magyarországnak .

     Források:

- A Népszabadság beszámolója: http://nol.hu/tud-tech/urutazas-eselyes_magyar_egyetemista

- Az AXE bejelenti a győztest: https://www.facebook.com/axe.magyarorszag (ugyanitt kimerítő méretű fotó-galéra is található az egész versenyről - csak regisztrált felhasználóknak)

- Az MH Egészségügyi Központjának összefoglalója a kiképzésről

http://www.honvedkorhaz.hu/cikk/648

- A kecskeméti kiképzésről az Űrvilágon: http://www.urvilag.hu/szarnyalo_kepzelet/20130808_urhajosjeloltek_kecskemeten (további érdekes és színvonalas cikkek találhatók ugyanitt a témában)

NGSL - új irány az űrtevékenységben (?)

Nemrégiben egy korábbi német űr-tervet nézegetve eszembe jutott új koncepció, mely forradalmasíthatná az űrszállítást. Később a hibákat kiküszöbölendő, jelentősen átdolgoztam az elképzelést, hogy az eszközt még sokoldalúbban lehessen kihasználni. Íme a koncepció, dióhéjban.

Mindannyian tudjuk, hogy az űrkutatás, az űrtevékenység ma még meglehetősen drága dolog. A különböző űreszközök felbocsátását egyszer felhasználható hordozóeszközökkel végzik. A rakéta méretének és tömegének mindössze töredékét teszi ki az ún. hasznos teher, amelynek szintén csak kis része tér vissza a Földre akkor, ha emberek is tartózkodnak rajta (a többi esetleg űrszemétként...). Az eszköz nagy része üzemanyag, mely rövid időn belül el is használódik a tolóerő termelésére. Éppen ezért a hordozórakéták meglehetősen drága eszközök, felbocsátásuk rendkívül költséges függetlenül attól, hogy a hasznos teher milyen feladatot lát el. A költségek jelentős csökkentését úgy tudnánk elérni, ha a  hordozóeszközt részben vagy teljesen újrafelhasználhatóvá tennénk. Ez megoldható egyfokozatú (Single Stage To Orbit, SSTO), ahol maga az eszköz vissza is tér a Földre, vagy többfokozatú szállítóeszközökkel.  Már voltak kísérletek  újrafelhasználható eszközök kifejlesztésére, ezek közül üzembe csak az amerikai űrrepülőgépek (Space Shuttle, hivatalosan Space Transportation System, STS, 1. kép) kerültek. Azonban az STS sokoldalúsága ellenére drága és veszélyes rendszernek bizonyult, és nem lehetett vele elhagyni a Föld térségét. Ugyanakkor aerodinamikai tulajdonságai sem voltak a legjobbak, nagy mérete pedig komoly kockázatot jelentett a a légkörbe való visszatérés során. De a legfőbb gyenge pontja talán az volt, hogy magát az űrsiklót (Orbiter) - pontosan a nagy mérete miatt - nem lehetett a központi fokozat, vagyis a külső üzemanyag-tartály tetejére szerelni, hanem annak hátára. Ez az ún. párhuzamos szerelés okozta végül a Columbia űrrepülőgép 2003-as pusztulását, és végső soron az egész rendszer bukását. Időközben számos próbálkozások történtek  e területen, de még a legígéretesebb projekteket is leállították a politikai széljárás megváltozása és/vagy anyagi nehézségek miatt. A magánszektor megerősödése hozhatna további költségcsökkenést, ehhez azonban időre és további pénzösszegekre van szükség, hiszen az új technológiák kifejlesztése ezeket nem nélkülözheti.

Néhány hónapja ismét találkoztam egy régi "ismerőssel" a neten: a németek annak  idején dolgoztak egy nagyszerű projekten, melyben elsősorban az űreszköz megjelenése tetszett meg, de maga az elképzelés is.  A Sanger -vagy Saenger-II (eredetileg umlaut-ával kéne írni, de az sajnos nincs a karakterkészletben...) tervben a kétfokozatú rendszer alsó fokozata egy hiperszonikus sebességre gyorsuló repülőgép lett volna mely a hátán vitte volna 30 km magasságig a 2. fokozatot, mely a feladattól függően kétféle lehetett: a teherszállító felső fokozat (CARGUS) vagy egy kisméretű  űrsikló (HORUS, 2. kép). Utóbbi esetben mindkét lépcső visszatért volna a Földre, és újrahasznosítható lett volna. A saját koncepcióm is lényegében hasonló lett volna, azzal a különbséggel, hogy a repülőgép a rakterében vitte volna fel orbitális pályára hasznos terhét (műhold, űrhajó, stb.). Az eszköz az NGSS (Next Generation Space Shuttle, azaz Következő Generációs Űrsikló) ideiglenes néven fut a terveimben. Ugyanakkor ez a Delta-2 rakéta központi fokozatának hajtóműveit is megkapta volna, mely a kifutópályáról történő felszállás során a hangsebesség 4-5-szörösére (Mach 4-5) gyorsította volna az eszközt, ahol már működésbe tudnak lépni az ún. szuperszonikus torlósugár-hajtóművek (scramjetek), melyek csak szuperszonikus sebességen kezdenek működni. Ezek felgyorsítják az NGSS-t Mach-9-ig és 30 km-es magasságig. Itt a scramjetek már működésképtelenek, mert kevés a levegő az üzemelésükhöz. Innentől már ismét a rakétahajtóművek viszik a járművet egészen 100-120 km-ig. Az egyszerűség kedvéért - és a technikai problémák elkerülése érdekében - az NGSS nem állna orbitális pályára, hanem a kellő magasság elérésekor kibocsátja rakteréből a rakományt, mely saját hajtóművei segítségével állna rá a kívánt pályára. Így a járműnek nem lenne szüksége a  nehéz és bonyolult hővédő pajzsra, hanem a SpaceShipOne magán-űrrepülőgéphez hasonlóan térhetne vissza. A scramjet már többszörösen kipróbált technológia, bár ma még kísérleti fázisban van. Ha azonban üzembiztossá válik, könnyen kiválthatja a ma használt drága orbitális szállítórendszereket. A talán legismertebb scramjet-hajtású eszköz a NASA X-43A vagy Hyper-X (3. kép) nevű járműve volt, mely a későbbi tervezett hiperszonikus gép kicsinyített mása, makettje volt. A legutóbbi teszten a hajtómű kb. 10 másodpercig működött, Mach 9-re gyorsítva a járművet. Azóta a projektet leállították az inkább katonai célú X-51 jelű, szintén scramjet-hajtású eszköz miatt... Az NGSS-tervet úgy szerettem volna kidolgozni, hogy az eszköz képes legyen egy emberes holdutazás támogatására is.

Ám mivel egy óriási földelhagyó fokozat és egy holdűrhajó együttesét - még az orbitális pályára állás esetén is -  lehetetlenség, vagy rendkívül nehéz lenne így felbocsátani, a tervet elvetettem...
... illetve mégsem. Egy-két hete ugyanis - mondhatni a "semmiből" - jött egy gondolat: mi lenne akkor, ha újra elővennénk az NGSS-t, csak éppen hármat kapcsolnánk össze párhuzamosan, viszont a középső gép orrára illesztenénk egy közbülső fokozat (egy speciális henger) segítségével egy felső rakodóteret, melyben helyet kapnának a hasznos terhek (műhold, űrállomás-modul, rakétafokozat)? Sőt a tetején akár elhelyezhető lenne egy Orion vagy Dragon-kapszula, valamint egy mentőrakéta is, így emberek szállítására is alkalmas lenne a rendszer (az NGSS-t kezdetben is automatizált, pilóta nélküli gépnek képzeltem el, és ezen most sem kívánok változtatni).   Az ötlet egy a '60-as évek végén felvetett nagyszerű, ám később törölt brit elképzelésből származik (Multi-Unit Space Transport And Recovery Device, MUSTARD, 4. kép), ahol három, párhuzamos elrendezésű űrsikló függőlegesen indulva egymást gyorsítva jutott volna orbitális pályára, ahol szétválást követően saját feladatukat tejesítették volna, majd visszatérésük repülőgépként történt volna meg. Megvalósulása esetén a Sanger-II-höz hasonlóan jelentősen csökkenthették volna az űrszállítási költségeket. Tehát új rendszer is 3 NGSS segítségével, függőlegesen emelkedne a magasba, azonban itt még nem ezek rakétahajtóművei, hanem a Delta-2 rakétából jól ismert kicsi, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták adnák meg a kezdősebességet. Később a scramjetek is működésbe lépnének és 30 km-ig szállítják a rendszert, ahonnan már a három űrsikló saját hajtóművei,

az STS Orbiteréről jól ismert SSME-k vennék át ezt a feladatot. Időközben a 4 vagy 6 kis gyorsítófokozat leválik. Az SSME-k egészen az orbitális sebességig (7,9 km/s-g, kb. Mach 25-ig) növelik az eszköz sebességét. Ekkor és a megfelelő pályamagasság elérésekor az NGSS-ek leválnak a hengeres résztől, amely megszabadul burkolatától (és az esetleges mentőrendszertől), szabaddá válik a hasznos teher, mely saját hajtóművével éri el már kijelölt célját. Később ezt az elképzelést is némileg át kellett dolgoznom, ugyanis kiderült: a scramjeteknek nem lesz elég idejük úgy működni, hogy hatékonyan kiváltsák a rakétákat. Előbbieknek ti. az a nagy előnyük, hogy úgy érnek el velük nagy sebességet, hogy a levegő oxigénjét használják, tehát a járműnek jóval kevesebb üzemanyagot kell magával cipelnie, ami jelentős megtakarítást jelent. Ezért a gazdaságosságot továbbra is szem előtt tartva, ezeket megfelelő számú, kisméretű szuperszonikus sugárhajtóművekkel váltanám fel
- előnyük, hogy már sorozatban gyártják ezeket. És mivel ezek kerozin-üzeműek, ezért az egyszerűség kedvéért az SSME-motorokat a Delta-2 vagy az Atlas-V azonos működésű hajtóműveivel cserélném fel. Ugyanakkor a felső egységet nem egy, hanem két központi NGSS-egység orrára szerelnék egy speciális közbülső fokozattal. Így nem 3, hanem 4 NGSS emelné magasba az eszközt. Az egész rendszert egyelőre az NGSL (Next Generation Space Launcher, szabad fordításban Új Generációs Űrszállító, 5. kép) névvel láttam el. Pontos méreteket egyelőre nem tudok megadni, de annyi bizonyos, hogy az NGSS-egységek az X-43-hoz hasonló megjelenésű, de jelentősen megnövelt szárnyméretű, csaknem szabályos háromszög formájú, deltaszárnyú gépek lesznek. Ám mivel hővédő pajzzsal is el kell látni ezeket, melyeket a szokásos paraboloid formára kell kiképezni úgy, hogy a szárnyakat is védje, ezért az eszközök szélessége jelentősen megnövelhető. Ezáltal lehetővé válik akár 6-8 sugárhajtóműnek a szárnyak és a hőpajzs között történő elhelyezése is. A hajtóművek valószínűleg szuperszonikus vadászgépektől lesznek "kölcsönözve". Az egy vagy két rakétahajtóművet a farokrészbe lehetne beépíteni. A gépek hossza 20 méter körüli lesz. A gyorsítórakéták a gépek szárnyán, a függőleges vezérsíkok alatt vagy mellett kapnának helyet, minimális továbbfejlesztéssel - ejtőernyő beszerelése - akár ezek is újra felhasználhatóvá válnának. Az NGSL teljes szélessége (a szárnyakkal együtt) 20-25 m lenne, a felső raktéré 7-9 m. A teljes hossz (mentőrakétával) 50 m körüli értékre becsültem. További, pontosabb információkat közlök hamarosan másik posztban (vagy máshol).

P.S.: elnézést a primitív látványtervért, sajnos Paint-tel kellett dolgoznom. Akinek kérdése, vagy véleménye volna a koncepcióval vagy a bloggal kapcsolatban,  megteheti e-mailben:  v.space@freemail.hu

Újra lesz magyar az űrben (?) - Miért nem lesz Kiss Ádám űrhajós?

"Folytatódik a toborzó körút az ország legjobb űrhajós-jelöltje címért! Kiss Ádám tériszonya miatt nem menne a világűrbe, sokan viszont igen!
 

Az Axe Apollo Space Academy (A.A.S.A.) program folyamatos lehetőségeket teremt a hazai fiatalok számára, hogy bejussanak az Országos Űrtáborba, ezt követően pedig az amerikai kiképzőtáborba, ahol már csak a hazai döntősön múlik, hogy lesz-e következő magyar űrutazó. Az egyik ilyen bejutási lehetőség az AXE EFOTT SPACE PARTY. A partysorozat segítségével összesen 4 fiatal kerül kiválasztásra. Az első buli áprilisban, Győrben volt, ahol a Széchenyi István Egyetem hallgatói küzdhettek meg a nem mindennapi díjért. Az első nyertes kiválasztásával a toborzás nem állt meg, hiszen az előző héten a Debreceni Egyetem diákjai mutathatták meg rátermettségüket a különböző „űrös” feladatokban. Ilyen próbatétel volt többek között, a kalapácsos ügyességi feladat, ahol az volt a cél, hogy egy óriás kalapács segítségével ki tud akkora ütést mérni egy szerkezetre, hogy az pontosan 103 km „magasan” álljon meg. (ilyen magasra fognak ugyanis a végső nyertesek utazni 2014-ben a kilövést követően) A második AXE EFOTT SPACE PARTY nyertesének elmondása szerint „mindössze egy jót szerettem volna bulizni, és mivel nem mindennapi lehetőségről volt szó, így kipróbáltam magam a feladatokban és szerencsére nyertem.”

A tömegben egy ismerős arc is feltűnt, a népszerű humorista, Kiss Ádám. Ádám a közelben lévő fellépése miatt tért be a buliba, ahol lelkesen próbálta ki magát az AXE feladataiban. Ezek közül a kalapácsos kihívásban első ütésre a maximális pontot érte el. Ennek ellenére Ádám nem lenne űrhajós, hiszen erős tériszonyban szenved. „Alapvetően kiskoromban nem űrhajós, hanem kukás szerettem volna lenni. Nagyon tetszett, hogy csak keddenként kell dolgozni, és nincs más dolgom, mint kapaszkodni az autó végén. Az AXE programját egyébként egy nagyon jó dolognak tartom, hiszen kevesen kínálnak fel ilyen lehetőséget. Remélem, hogy sikerül egy magyarnak is kijutni az űrbe”– monda Ádám.

A bulisorozatok győztesei mellett a programnak van már egy biztos döntőse: az asztronauta fotóversenyben az utcákon és tereken felbukkanó asztronautával készült közös fotó kreativitását értékelték a szervezők még januárban, így a legjobb fotó készítője szintén részese lesz az országos kiválasztásnak.

Érdemes folyamatosan figyelni a kampány hivatalos Facebook oldalát, valamint weboldalát, hiszen még számos kihívás és feladat vár azokra, akik egy nem mindennapi verseny részesei szeretnének lenni. Az augusztusi űrtáborban 14 Axetronauta méri majd össze tudását, hogy kiderüljön ki lesz az, aki országunkat képviselheti Orlandóban. Szintén itt, a Sziget fesztiválon kerül kiválasztásra további 5 nemzet (cseh, szlovák, horvát, szlovén és bosnyák) űrutazó jelöltje is ".

A sajtóközleményért Gódor Kittit (VIPR Kommunikációs Ügynökség) illeti köszönet.  

PS.: továbbra is kérek mindenkit, hogy szavazatával továbbra is támogasson a versenyben. Előre is köszönöm!

www2.axeapollo.com/hu_HU/49960/krisztian_varga

Újra lesz magyar az űrben (?) - Én és az AASA

A sorozat előző részét ott hagytam abba, hogy készülök egy bejelentéssel. Erre kerítek sort a következőkben.

Év elején az AXE elindította magyarországi kampányát is, azt azonban - valószínűleg - csak kevesen tudják, hogy szerény személyem is részt vesz a megmérettetésben. Egyelőre csak a honlapon lehet rám szavazni, de talán hamarosan  más módon/módokon is pályázhatok. Hogyan is történne majd az űrrepülés? Ez az XCOR Aerospace Inc. Lynx (latin, jel. Hiúz) nevű űrrepülőgépének 2. jelzésű (Mark II) változatával valósul meg (1. kép). Maga a cég 1999 óta létezik, California állambeli székhellyel. A hozzájuk érkező kereskedelmi űrutazások lebonyolítását a Space Expedition Corporation végzi. Maga a gép még fejlesztés alatt van, a hajtóművek tesztje folyik, 2014 elején áll üzembe. Az 1. jelzésű Lynx még nem képes elérni a világűrt, a Mark II is  "csak" szuborbitális repülésre lesz képes két emberrel (pilóta+utas). A szuborbitális repülés vagy "űrugrás" annyit tesz, hogy az űreszköz 

                                                                                                       nem képes elérni az orbitális pályára álláshoz szükséges ún. I. kozmikus sebességet (7,9 kilométer másodpercenként). És bár feljut az egyezményesen légkör-világűr határnak tekintett Kármán-vonalig (100 km magasságban), ezt követően röviddel elkezd visszaesni. Tehát a gép vízszintesen, repülő módjára kezd emelkedni, majd egy bizonyos magasságban ez függőlegesbe vált át. Ebben a fázisban kb. 3 percen keresztül a hangsebesség csaknem háromszorosával  haladnánk, majd 58,5 km magasságban kikapcsolnák a hajtóműveket. Így történne az emelkedés egészen 103 km-ig, ami bár még a termoszférában, vagyis a felsőlégkör egyik rétegében van, de mégis világűrnek tekintik. Itt áll be 4-6 percig a súlytalansági állapot, és gyönyörű látvány tárul csodálatos bolygónkra. Ezt követi az ereszkedési fázis, először szokványos módon, majd spirális pályán. Végül következik az ugyancsak vízszintes földet érés ugyanott, ahonnan elindultunk. A repülés teljes időtartama kb. 1 óra lesz, de a tulajdonképpeni űrrepülés ebből alig pár perces.

 Tehát lényegében alig lesz több egy kiruccanásnál, de mégis hatalmas élményt jelent majd - nem beszélve arról, hogy ezzel együtt jár majd az űrhajósi rangjelzés is. És nem titkolt vágyam ezt megszerezni. Ezért is jelentkeztem a versenyre. De sajnos eddig nem túl rózsás a helyzet. Arról nem kívánok nyilatkozni, hogy hányadik helyen állok, de annyit mondhatok, hogy valahol a mezőny közepén-végén kullogok. Így hát - szégyen ide, szégyen oda - nem kis segítségre lenne szükségem. Ezúton kérek mindenkit, aki olvassa e sorokat, hogy egy-egy szavazattal támogassa céljaim megvalósítását itt: www2.axeapollo.com/hu_HU/49960/krisztian_varga . És akik segítettek, azokat arra kérem, hogy szóljanak családtagjaiknak, ismerőseiknek, hogy ők is kattintsanak az arcképem melletti szavazógombra! Sajnos nincs sok idő, jelen állás szerint kb. 9000 (!) plusz voksra lenne szükségem az első helyhez, de a Ti együttműködésetekkel ez is sikerülhet. És nem azért akarok a világűrbe menni, mert az könnyű, hanem mert nagyon is nehéz... Ne feledjétek: ez egyetlen gombnyomás Nektek, de hatalmas ugrás hazánknak (és persze nekem). Előre is köszönök minden támogatást! 

Lásd még: 

- Az XCOR Aerospace honlapja: http://www.xcor.com/

- Buzz Aldrin bejelenti az AASA megalakulását: http://www.youtube.com/watch?v=x7gu8WVQNOQ